Hiába a jól képzett e-beteg, az általa használt valid okos egészségügyi esz­köz, ha nem tud kihez fordulni a kapott adatokkal. Az e-orvos az, aki ezeket az adatokat elfogadja, és ezt a kezelésben használja is. A közlemény azt is bemutatja, hogyan támogatja az e-beteget és az e-orvost a németorszá­gi, finanszírozott egészségügyi applikációkat ajánló Diga rendszer, vagy az Egyesült Királyságban működő Orcha, illetve egy hazai innováció, az e-Beteg Bár.

Az érbetegségek másodlagos megelőzése, az újabb éresemé­nyek, az ebből származó halálozás kivédése továbbra is jelen­tős feladat. Dr. Simon Attila, a balatonfüredi Állami Szívkórház orvosigazgatója lapunknak elmondta, hogy ennek elérésére a rendszer különböző szereplőinek a saját szintjükön, egymásra épülő feladatokkal kell szembenézniük. A kezelés alapja a gyógy­szeres kezelés, a társbetegségek optimális terápiája, a magatar­tásbeli tényezők javítása, a betegségértés javítása, a beteg együtt­működésének megnyerése és a hosszú távú gondozás.

A modern diabetológia egyik legdinamikusabban fejlődő területe az inzulin­pumpa-kezelés, a szöveti glükózmonitorozás. Jelen összefoglalóban a glükózmonitorozással kapcsolatos számos gyakorlati szempontot, a monitorozás optimális gyakoriságát, a folyamatos glükózmonitorozó rendszerek hatékonyságát, megbízhatóságát és szere­pét elemezzük, és foglalkozunk a kapott glükózinformációk felhasználásának módjával.

Számos orvosi szakma gyakorlatában előfordulhatnak rosszul tipizált cukor­betegek. A monogénes diabeteses páciensek többségét kezdetben 1-es vagy 2-es típusúnak tipizálják. A GCK-MODY betegeknél a pontos klasszifikáció a felesleges gyógyszeres terápia elhagyásához, jobb életminőséghez vezethet, és segíthet megtalálni a családon belül még nem diagnosztizált betegeket.

Nem véletlen, hogy az Orvostovábbképző Szemle 2018. áprilisi számának Szimpóziuma a diabetológiával foglalko­zik. A diabetológia a belgyógyászat egyik ugrásszerű fejlődést felmutató területe. Az utóbbi évtizedekben jelentek meg, majd egyre inkább fejlődtek a vércukor-önel­lenőrzést lehetővé tevő glükométerek, új alapokra helyezve a diabetológiai di­agnosztikát. Egyre gyakoribb a szöveti glükózmonitorozás alkalmazása. A HbA_1c- meghatározás ma már a rutindiagnosztika része, ez a módszer is csak néhány évtizede elérhető.

A 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek száma az életkorral me­redeken nő, gondozásuk és a szövődmények kezelése jelentős terhet ró a modern társadalmakra. Idős cukorbetegek gondozása során a glikémiás céltartomány, a kezelés meghatározása mindig egyénre szabott, függ a be­teg funkcionális és fizikális állapotától. 

A szerző összefoglalja az mTOR-gátló-, különös tekintettel az everolimus- és temsirolimuskezelés kapcsán jelentkező metabolikus mellékhatásokat, a hiperlipidémia és hiperglikémia kórélettanát, diagnózisát, kezelését, szűrési lehetőségeit a magyarországi viszonyokat is áttekintve.

A 2015-ös ADA/EASD ajánlása és az MDT 2014-es ajánlása alapján a konzervatív intenzív inzulinkezelés alternatívájaként bázis inzulin mellé GLP-1RA is javasolt. A kombinációval megvalósítható a diabétesz-kezelés hármas alappillére: hatékony vércukor-kontroll, alacsony hipoglikémia kockázat és testsúly csökkenés.

A hypoglykaemia kockázati paraméter (HKP) egy olyan, magyar kutatók által kifejlesztett viszonyszám, ami az otthoni vércukor önellenőrzés alapján egy speciális statisztikai módszer segítségével lehetővé teszi a fokozott hypoglykaemia hajlam jellemzését. A HKP kiszámításához maximum 45 napos időszakban elvégzett legalább 100 mérési eredményre van szükség. A beteg számára is könnyen kezelhető innovatív programot a 77 Elektronika Kft. Dcont^® HUNOR és MAGOR vércukormérő készülékeibe építették be.

A hyperglykaemia kontrollálása alapvető jelentőségű a cukorbetegség mikro- és makrovaszkuláris szövődményeinek prevenciója szempontjából. Az oxidatív stressznek fontos szerepet tulajdonítanak a hyperglykaemia által indukált érkárosodás patogenezisében, mely aztán érrendszeri szövődmények alapját teremti meg. Különösképpen a vércukorszint ingadozásáról bizonyosodott be, hogy erőteljesebb hatást gyakorol az oxidatív stresszre, mint a krónikusan fennálló állandó hyperglykaemia.