A máj-cirrhosis akut dekompenzációja miatt hospitalizált betegek ellátása során az első 24 óra különösen fontos időszak. A korai hatékony beavat­kozás javítja a túlélést, valamint csökkenti a kórházi ápolási időt. A korai időszakban a hepatológus konzílium nem feltétlenül hozzáférhető, így a betegeket elsőként ellátó orvos számára fontos, hogy egy olyan „ellátási csomag” álljon rendelkezésre, melynek alkalmazásával már a korai időszak­ban biztosítható a hatékony, bizonyítékokon alapuló kezelés. A szerzők egy olyan „ellátási csomag”-ot állítottak össze, mely a máj-cirrhosis AD miatt felvételre kerülő összes beteg ellátása esetén alkalmazható.

Az AUGUSTUS vizsgálatban pitvarfibrilláló, akut coronaria-szindrómán (ACS) és/vagy perkután coronaria-beavatkozáson (PCI) átesett betegeken vizsgálták a kombinált antikoaguláns és aggregációgátló kezelés bizton­ságosságát. 

A legújabb, gyógyszer-kibocsájtó sztentekkel végzett perkután koronária intervenció (PCI) után a daganatos betegeken nem észleltek több iszkémiás eseményt, mint a kontroll személyeknél.

Az egyre szélesebb körben alkalmazott kettős vérlemezkegátló kezelés kétségkívül növeli a tápcsatornai vérzések veszélyét. A jelen dolgozatban a gyomorvédelem lehetőségeit tekintjük át abban a kardiológiai beteg­populációban, ahol az elvégzett intervenciók a kettős aggregációgátló kezelést szakmailag feltétlenül indokolják.

A Deutsche Gesellschaft für Gastroenterologie, Verdauungs- und Stoff­wechselkrankheiten (DGVS) gasztrointesztinális vérzéssel foglalkozó új S2K irányelve a vérzés gyanújától az optimális endoszkópos kezelésen át a vérzés kiújulásának megelőzéséig ajánlásokat ad a tennivalókkal kapcso­latban. Nagy figyelmet fordítottak az ajánlások klinikai megvalósíthatósá­gára és egyszerűségére, megkönnyítendő az orvosok számára a döntést és a betegek gondozását a klinikai lefolyás alatt.

A vénás thromboembolia morbiditása és mortalitása jelentős, számítanunk kell ismétlődésére is. A tromboprofilaxis, illetve a kezelés megválasztásában nagy jelentősége van a thrombosis-hajlam ismeretének. A thrombophilia vizsgála­tának mindig egyénre szabottan kell történnie, hozzátartozhat az örökletes és szerzett véralvadási eltérések laboratóriumi vizsgálata is. Nincs egységes ajánlás arra vonatkozóan, hogy mikor, kiknél és milyen céllal történjenek meg ezek a vizsgálatok. Hogy felesleges elvégzésük, elmulasztásuk vagy téves ér­telmezésük kiküszöbölhető legyen, indokolt, hogy a thrombophilia-szűrés centrumokban történjék. Az alábbiakban összefoglaljuk a főbb thrombophilia-vizsgálatokat, azok indikációit és a belőlük nyerhető információkat.

A nem K-vitamin-antagonista orális alvadásgátló szereket széles körben alkalmazzák a stroke és a szisztémás embolizáció terápiájában és prevenciójában. Az egyes gyógyszerek hivatalos alkalmazási előirata szokványos klinikai körülményekkel számol, ám bizonyos klinikai szituációkban szükség lehet a dózis csökkentésére. Rendkívül fontos a megfelelő adagolás kérdése, mivel mostanában egyre több vizsgálat igazolja, hogy az esetek igen jelentős részében nem elegendő a beteg számára felírt mennyiség. Úgy tűnik, hogy a mindennapi gyakorlatban a felíró orvosok jobban félnek a gyógyszerhatásra visszavezethető vérzésektől, mint a betegség spontán rosszabbodásától (stroke/embólia), mely az esetek jelentős hányadában ahhoz vezet, hogy a beteg a szükségesnél kisebb dózisban kapja a gyógyszert.

Archives of Cardiovascular Diseases, 2017

Pitvarfibrilláció és szívelégtelenség egyidejű fennállásakor a terápiás irányelvek nem K-vitamin-antagonista alvadásgátlók alkalmazását javasolja a stroke prevenciója céljából. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy a betegek igen kis hányada kapja meg a szükséges kezelést annak ellenére (21 865 betegből csak 58%-uk, azaz 12 659-en), hogy a kezeléstől várható eredmény meghaladja a nem kívánt következmények (ezen belül is elsősorban a vérzések) előfordulásának rizikóját. Az OAC-kezelés elmaradásának leggyakoribb oka, hogy az orvosok a ténylegesnél nagyobbnak értékelik ezt a veszélyt, ugyanakkor alulbecsülik a kezelés elmaradásából eredő kockázatokat, ez pedig helytelen terápiás döntésekhez vezethet.

European Heart Journal, 2018

A klinikai gyakorlatban a nem K-vitamin-antagonista antikoagulánsok (NOAC) dózisai gyakran nem felelnek meg az ajánlásoknak. Ez a terápiás gyakorlat kedvezőtlenül befolyásolhatja a jelentősen károsodott vesefunk­ciójú betegek NOAC-kezelésének biztonságosságát, illetve normális vagy mérsékelten károsodott vesefunkció esetén az apixaban terápiás hatását.
Journal of the American College of Cardiology, 2017. június

A nem K-vitamin orális alvadásgátlókat (NOAC) széles körben alkalmazzák nonvalvuláris pitvarfibrillációban, ám alkalmazásuk kapcsán gyakrabban fordulnak elő nagy vérzéses epizódok. Különös óvatosság szükséges gyógyszerkombinációk rendelésekor, mert ezek tovább fokozhatják a rizikót, ilyen például amiodaron, a fluconazol, a rifampicin vagy phenytoin. Más szerek különböző mechanizmusok révén részben vagy teljesen ellensúlyozhatják a fokozott rizikót, sőt összességében csökkenthetik a kockázatot, többek között az atorvastatin, az digoxin és az erythromycin vagy clarithromycin.

JAMA, 2017