A csípő-keresztcsonti vagy sacroiliacalis ízület diszfunkciója a deréktáji fájdalom gyakori kiváltó oka, azonban pontos diagnózisa nem könnyű feladat. A konzervatív kezelés egy multimodális programból áll, amely ma­gában foglalja a betegoktatást, valamint a medenceöv stabilizálását célzott nyújtással és manuálterápiával kombinálja. A stabilizáló övek szülést köve­tő alkalmazása is hasznos lehet. Azoknál a betegeknél, akiknél a tünetek konzervatív kezeléssel nem javulnak, előnyösek lehetnek az intervenciós kezelési lehetőségek.

A láb és a boka izmainak – m. tibialis anterior, posterior és peroneusok – tendinopathiái az alapellátást végző orvosok által gyakran figyelmen kívül hagyott kórképek. A konzervatív kezelési lehetőségek közé tartozik a medialis hosszanti boltozat alátámasztása és az excentrikus gyakorlatokra fókuszáló fizioterápia. Azoknál a betegeknél, akik 3–6 hónap után nem reagálnak a konzervatív kezelésekre, műtéti terápia jön szóba. A peroneus ín rendellenességeit gyakran összetévesztik a külboka ficamával, amely az ínrendellenességgel együtt is előfordulhat. Kezelését többek között a nyugalomba helyezés, a lateralisan elhelyezett ortézisek és az ín fokozatos terhelésére irányuló fizioterápia jelenti.

Az Orvostovábbképző Szemle jelen számában a mozgásszervi betegsé­gekről tájékozódhatnak a tisztelt Olvasók. Két eredeti közleményt, három referált cikket és hozzájuk csatlakozó kommentárt tartalmaz a mozgásszervi blokk.

Nem egy megszokott válogatást tarta­nak a kezükben! A szokásos nagy kórképek vagy terápiás újdonságok helyett ritkáb­ban tárgyalt betegségekről olvashatnak.

A costochondritis a mellkasi fájdalom egyik gyakori oka. Bár az alapel­látásban a váz- és izomrendszeri, illetve egyéb mellkasfali kórállapotok képezik a mellkasi fájdalom leggyakoribb okát, a differenciáldiagnózis során fel kell merülnie a többé-kevésbé gyakori, egyéb etiológiájú ténye­zőknek. Bár hiányzik a magas minőségű evidencia, a terápiás lehetőségek között a lokális melegítés, a szájon át szedhető vagy lokálisan alkalmaz­ható nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, a lidokaintapaszok, a kapszaicinkrém, a fizikoterápia és az akupunktúra szerepelnek. A makacs esetek kortikoszteroid-injekciókra reagálhatnak.

A krónikus mozgásszervi betegek többnyire a terápiás sikerek iránti igénye­ket fogalmazzák meg, de kifejezik azt is, hogy milyen konkrét, a pszichés ellenálló képességet és a betegséggel való megküzdési készséget javító segítséget, technikákat várnak. A betegek jelentős hányada – sokszor jól kezelt betegség mellett is – mentális kihívásokkal küzd, úgymint aggoda­lom, nyomott kedély, a betegséggel való megküzdési készség alacsony szintje, negatív érzelmi reakciók. Ezért indokolt az orvosi irányelvek szerint folytatott innovatív terápiákat pszichés támogatással és betegedukációs programokkal kiegészíteni.

A sokízületi kórkép legalább öt ízület érintettségét jelenti. Ha a beteg csak fájdalmat panaszol, és fizikális eltérése nincs, polyarthralgiáról, sokízü­leti fájdalomról beszélünk. Amennyiben az ízületek nyomásérzékenyek, duzzadtak, meleg tapintatúak, mozgásukban korlátozottak vagy de­formáltak, polyarthritis áll fenn. A nemzetközi szakirodalomtól eltérően hazánkban polyarthrosis néven különböztetjük meg a degeneratív etiológiájú polyarthritist a gyulladásos mechanizmus talaján kialakuló polyarthritisektől, melyek hátterében számos kórállapot állhat.

A diétás sómegszorítás gyakorlatát a szívelégtelenség életmód-terápiájá­nak részeként a legtöbb szakmai ajánlás tartalmazza. Közleményünkben célunk az ezzel kapcsolatos eddigi ismereteink összefoglalása, különös tekintettel a fellelhető klinikai vizsgálatok eredményeire.

A szívelégtelenség napjainkban is az egyik legnagyobb morbiditású és mortalitású kórkép, melynek gyógyszeres kezelése az elmúlt években je­lentős változáson ment keresztül – ahogyan az a terápiás irányelvekben is tükröződik. Cikkünk a szívelégtelenség kezelését az európai és amerikai szívelégtelenség-irányelv mentén tekinti át, megemlítve a két irányelv kö­zött megfigyelhető különbségeket.

A kardiális reszinkronizációs terápia a csökkent ejekciós frakcióval járó szív­elégtelenség hatékony eszközös terápiája, mely jól szelektált betegcsoport­ban képes csökkenteni a szívelégtelenség miatti hospitalizációt, a kardiovasz­kuláris mortalitást, javítja a szívelégtelenség tüneteit, az életminőséget és a terhelhetőséget. A követés során kiemelten fontos az optimális paraméte­rek beállítása, a ritmuszavarok vagy a szívelégtelenség progressziója miatt kialakult állapotváltozás korai detekciója, amelyben a remote monitoring rendszer használata a mindennapi klinikai gyakorlat része.

A bradycardiás állapot megítélésének és kezelésének optimalizálása érdeké­ben a European Society of Cardiology (ESC) 2021-ben új irányelveket tett közzé a szívritmus-szabályozó terápiáról és a kardiális reszinkronizációs terápiáról. Új ajánlásokat adott a diagnosztikára, a reflex syncope ellátására, a syncope és a szárblokkok kezelési algoritmusaira vonatkozóan. Először jelenik meg az irányelvekben a vezeték nélküli pacemaker és az ingerületvezető rendszer ingerlése.