A radioterápia okozta irradiációs dermatitis a sugárkezelésben részesü­lő betegek nagy részénél fellépő, bőrt érintő mellékhatás. Felismerése és megfelelő ellátása javítja a beteg életminőségét és csökkenti a sugárterápia megszakításának valószínűségét, pozitívan befolyásolva ezzel a daganat­ellenes terápia végkimenetelét.

A tumor indukálta hypercalcaemia az egyik leggyakoribb anyagcsere-rend­ellenesség daganatos betegeknél. Kialakulásában elsősorban a humorális és a csontáttétek indukálta hypercalcaemia játszik szerepet. Az időben diagnosztizált esetek jól kezelhetők hidrálással és biszfoszfonátok, kalcitonin vagy denoszumab adásával.

Klinikai összefoglaló a bazálsejtes carcinomáról, amely a legnagyobb szám­ban előforduló humán ráktípus, és változatos megjelenése, agresszív nö­vekedési hajlama, valamint a recidív daganatok diagnosztikai nehézségei miatt néha komoly terápiás kihívást jelent.

Összefoglalónkban a hormonpozitív, HER2-negatív előrehaladott emlőda­ganatok első vonalbeli terápiájában alkalmazott CDK4/6-gátlók eredmé­nyességével kapcsolatos vizsgálatokat mutatjuk be. Emellett sorra vesszük a terápia során jelentkező leggyakoribb mellékhatásokat és a kezelésükkel kapcsolatos szakmai ajánlásokat.

Az Orvostovábbképző Szemle mindig igyekszik az aktualitásokat követni, és ennek keretében egy-egy szakterület­ről rendszeresen tematikus összefogla­lókat közreadni. Az onkológia területén a multicentrikus klinikai kutatások ered­ményeként számos korábban eredménye­sen alkalmazott „standard of care” terápia váltását követhetjük. A komplex onkológiai kezelések során stádiumoktól és szövettantól függően kombinációkban is alkalmazhatjuk a terápiás modalitásokat. Világszerte nagy probléma az egészség­ügy finanszírozása, a hospitalizációs idők csökkentése. Éppen ezért újítottak a se­bészi beavatkozásoknál a minimál invaziv technikák és a robottechnikák irányába. A szisztémás gyógyszeres kezeléseknél a premedikációk és a szupportációk elő­írásszerű alkalmazásával megvalósíthatók az ambuláns kezelések. A hormonérzékeny daganatok (emlő, prosztata) esetében egyre inkább eltolódik a kemoterápiák alkalmazásának ideje, megnövelve az össztúlélést, javítva az életminőséget. Az alkalmazott gyógyszerek hatásmechaniz­musának és a daganatok molekuláris pa­tológia eredményeinek birtokában egyre inkább meghatározhatók a szinergista, antagonista és additív hatások. Az onko­lógia minden társtudománnyal érintkezik, így a terápiás lehetőségek változása maga után vonja a mellékhatások ellátásának sokszínűséget is.

A szív gyors mozgása miatt a CT hosszú ideig alig játszott szerepet a kardiális képalkotásban. Az utóbbi mintegy 20 évben azonban a speciális, csúcskate­góriás CT-rendszerek elismerésre méltó minőségű és nagy információértékű kardiális képalkotást tesznek lehetővé. A cikk a CT kardiológiai diagnoszti­kában való alkalmazásának előfeltételeit és területeit ismerteti, kiemelve a speciális előnyöket és a korlátokat is.

Németországban a kardiális és keringési betegségek állnak a leggyakoribb halálokok listájának élén. A klinikai kritériumok és a célirányosan megvá­lasztott képalkotó eljárások együttesen alapozzák meg a pontos diagnózist és az optimális terápiás döntéseket. A nukleáris medicina képalkotó eljárá­sai biológiai folyamatokat megjelenítő funkcionális vizsgálatok. Dolgoza­tunkban áttekintjük a kardiológiai diagnosztikai kérdések megválaszolá­sára napjainkban használatos radioaktív izotópos vizsgálati módszereket.

A noninvazív képalkotó vizsgálatok között egyre több szakmai irányelv hangsúlyozza a kardiovaszkuláris MRI potenciális szerepét. A vizsgálatok az „MR-biztos“ implantátumok terjedésével, illetve újabban bevezetett vizsgálati technikákkal már akár súlyos állapotú betegek esetében is biz­tonságosan elvégezhetők. A cikkben konkrét eseteken keresztül mutatunk rá a kardiális MRI diagnosztikai jelentőségére.

A racionális echokardiográfiás funkcionális vizsgálat a szívizom és a szívbil­lentyűk működésének elemzésére szolgál. A reprodukálhatóság érdekében standardizált módon elvégzett vizsgálat képi dokumentációja által a szív élettani és kórélettani változásait tudjuk nyomon követni. A cikk a legfon­tosabb numerikus paraméterek meghatározásának, illetve becslésének módszertani szempontjait tárgyalja.

Az orvosi képalkotás mindig az adott korra jellemző sajátosságokkal és le­hetőségekkel támogatta a betegellátást, nemcsak a diagnosztika, hanem gyakran a terápia területén is. A fejlődés az elmúlt két-három évtizedben rendkívül felgyor­sult, ütemét és nagyságát jól jelzi, hogy a Semmelweis Egyetemen 1907-ben önál­ló intézetként létrejött Központi Röntgen Laboratórium elnevezése 1947-ben Rönt­genklinikára módosult, amely 50 év múlva Radiológiai Klinikává változott, mígnem végül 2019 óta Orvosi Képalkotó Klinika a megnevezése. A klinikán a röntgen ala­pú képalkotás mellett az MR és a nukleáris medicina széles diagnosztikai portfóliójá­val támogatja a betegellátást. Napjainkban a Semmelweis Egyetem klinikájaként éves szinten mintegy 75 000 beteget látunk el, fekvő- és járóbetegként.