Minden szülő természetes vágya, hogy biztosítsa gyermeke egészségét, jóllé­tét és biztonságát. Minden felborulni látszik azonban, ha kiderül, hogy a gyer­mek beteg. Különösen nagy terhet ró a családtagok lelkére, de a mindennapi életre is, amikor az is világossá válik, hogy hosszabb távra kell berendezni a megváltozott életet, hiszen a gyermeknél krónikus betegséget diagnoszti­zálnak az orvosok, például cukorbetegséget, autoimmun kórképet, asztmát vagy tartós onkológiai utógondozást igénylő daganatos megbetegedést.

A NeuroEM Therapeutics Inc. (Phoenix, Arizona, USA) az Alzheimer-kór ke­zelésében elért igen kedvező eredmé­nyekről számolt be a Frontiers in Aging Neuroscience 2022. májusi kiadásában, melyeket vizsgálati fázisban levő orvosi eszközükkel, a TEMT technológiát alkal­mazó MemorEM^TMkészülékkel értek el. Cikkünkben egyrészt magát az FDA által eddig egyedüliként „áttörést jelentő esz­köz” (breakthrough device) minősítést ka­pott MemorEM^TMkészüléket mutatjuk be, de először lássuk az elméleti hátteret és az eszköz kifejlesztéséhez vezető utat.

A paraneoplasiás szindróma rosszindulatú daganattal összefüggő tünetegyüttes, melyet a daganat az általa termelt biológiailag aktív anyagok révén vált ki. Leggyakrabban mozgásszervi, neurológiai, endokrinológiai, bőrgyógyászati, hematológiai betegségekre jellemző tünetek formájában mutatkozik. Nem szokványos klinikai kép vagy betegséglefolyás, a standard terápiájára adott rossz válaszkészség veti fel a paraneoplasia gyanúját. Köz­leményünkben áttekintjük a főbb paraneoplasiás reumatológiai kórképeket.

A neoplasztikus betegségek a szervezet baktériumközösségeinek megvál­tozásával, onkobiózisával járnak. Az onkobiózis összefüggést mutat a túl­éléssel, a kiújulással, a metasztázisképzéssel, illetve a kemo-radioterápia hatékonyságával és mellékhatásprofiljával.

Olyan szempontból mutatok be elsőként a terhesgondozás területén alkal­mazásokat, amely az e-medicina rovat életében is új fejezetet fog indítani. Ennek a lényegéről később teszek említést. Valid alkalmazásokról lesz szó a szülés várható dátumának megállapítására, a spontán koraszülés kocká­zatának becslésére (a felesleges kezelések elkerülése érdekében), illetve egy olyan valid testhőmérséklet-mérőt mutatok be, amely a terhességet jóval korábban előre jelzi a megszokott (otthoni) módszerekhez képest.

A krónikus endokrin betegséggel élő gyermekek felnőttgondozásba tör­ténő átadása nemzetközi szinten sem optimális. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben sorra jelennek meg az erre vonatkozó nemzetközi ajánlások, továbbra is váratnak magukra az egységes hazai protokollok, nincsenek tranzíciós szakrendelések sem, ezért a gyermekek felnőttgondozásba tör­ténő átadása jobbára az endokrinológusok interperszonális kapcsolatán alapul. A cikk ennek vonatkozásait elemzi, a teljesség igénye nélkül.

A tranzíció olyan komplex folyamat, mely során a betegek a gyermekellátásból a felnőttellátó rendszerbe kerülnek át. Az átadási folyamatnak ki kell terjednie a fiatalok orvosi, pszichoszociális és edukációs igényeire is. A szülői gondos­kodásnak pedig át kell adnia a helyét a fiatal öngondoskodásának. Számos krónikus betegség esetén már rendelkezésre állnak tranzíciós modellek, bár a tranzíciós folyamat sokszor nem egységes a különböző centrumok között.

Az elmúlt évtizedekben a gyermekkorban kialakuló krónikus emésztő­rendszeri betegségek száma nagymértékben növekedett, továbbá ezen betegek már egyre fiatalabb életkorban diagnosztizálásra kerülnek. Így folyamatosan növekszik az igény olyan tranzíciós programok létrehozására, melyek segítségével a betegek elsajátíthatnak minden olyan ismeretet és képességet, melyre a későbbiekben szükségük lesz ahhoz, hogy az önálló­ságra épülő felnőttgondozásban is megfelelő módon kézben tudják tartani a betegségüket, elősegítve ezzel a lehető legmagasabb fokú betegségkont­rollt és életminőség elérését.

A gyermekkorban vesetranszplantáción átesett betegek egész életük során nefrológiai gondozásra szorulnak a vesegraft egészségének megőrzése, illetve a szövődmények szűrése és kezelése érdekében. A felnőtt nefrológiai gondozásba való átvétel a pszichológiai fejlődés szempontjából kritikus életkorban zajlik, ami a rejekció előfordulásának megnövekedésével jár. Fontos tehát, hogy ezt az időszakot a felnőtt- és gyermekellátók együttmű­ködésével olyan komplex, több lépcsőből álló gondozási program segítse, amely kitér mind az alapbetegség, mind a transzplantált vese kezelésére, illetve a pszichés támogatásra.

Az asztmás kamaszok egyedi kihívásokkal néznek szembe, amelyeket tovább súlyosbít a testkép, az önazonosság megteremtése, a kortárs el­fogadás iránti igény és a kockázatvállaló magatartás. A serdülő fejlődési stádiumának megértése segíthet az asztma kockázati tényezőinek és az átvezető felnőttellátásba irányítás koordinációjában.