A legfrissebb nemzetközi irányelvek úgy definiálják az urticariát, mint hirtelen fellépő jellegzetes bőrjelenséget, melyet esetenként angiooedema is kísér. A szokásos akut-krónikus beosztáson belül elkülönítünk krónikus spontán urticariát (CSU) és krónikus indukálható urticariát; előbbi esetben semmilyen külső triggerhatás nem mutatható ki a tünetek hátterében. Ide tartoznak azok a betegek, akiknél ismert ok (pl. autoreaktivitás vagy fertőzés) váltja ki a bőrjelenséget, valamint az ismeretlen eredetű urticariák is. A CSU pontos prevalenciája a vizsgált populáció összetételétől is függ, de összességében a populáció akár 1%-át is érintheti adott időpontban. A CSU több ponton is rontja a betegek életminőségét (QoL, Quality of Life), mint amilyen például az önbecsülés vagy a szociális aktivitás. A helyzetet csak tovább súlyosbítja az angiooedema jelenléte.

Az urticariában szenvedő betegek egészséggel összefüggő életminőségét (HRQoL, Health Related Quality of Life) a betegségre vonatkozó szubjektív benyomásokkal kapcsolatos kérdésekkel mérik. Az eredmény segítséget nyújthat a terápiás döntéshozatalhoz is. Tekintettel az immunológiai kórképek – köztük az allergiás rhinitis és conjunctivitis, asztma és bőrgyógyászati kórállapotok − prevalenciájára, a HRQoL felmérése jelentős segítséget nyújthat a gyógyszerek, valamint a kezelés hatásainak felméréséhez.

A krónikus idiopátiás urticaria (krónikus spontán urticaria, CSU) és a pajzsmirigy-autoimmunitás (TA, tyroid autoimmunity) összefüggését már több tanulmány is felvetette. E megállapítások általánosíthatóságát azonban nagyban behatárolta, hogy a korábbi vizsgálatok csak alacsony minta bevonásával zajlottak és/vagy nem alkalmaztak kontrollcsoportot. Jelen tanulmány szerzőinek célja az volt, hogy nagy létszámú spanyol betegpopuláció bevonásával meghatározzák és összehasonlítsák a TA prevalenciáját CSU-betegek és egészséges kontrollszemélyek között. Tudomásuk szerint ez a második legnagyobb létszámú esetkontroll-vizsgálat a TA és a CSU közötti összefüggések elemzésére.

A CSU-csoportban az 53,3%-os pozitivitás szignifikáns volt. Az ASST pozitív és negatív prediktív értéke 91,6% volt. A szenzitivitás 66,6%, a specificitás 61,1%. Ez alapján az ASST alkalmazhatósága 63,3%, mely szignifikáns. A CSU-betegek közül 11 nő és 5 férfi ASST-je lett pozitív, a CSU-csoportban 70% nő és 30% férfi volt. Az egészséges kontrollok esetében 4 férfi és 4 nő lett pozitív, a nemek aránya 67% nő és 33% férfi volt. A pozitivitás egyik csoportban sem mutatott összefüggést a betegek nemével.

Az urticaria gyakori kórállapot, jellemzője viszkető bőrelváltozás (csalánkiütés) megjelenése, melyet angiooedema is kísérhet. E tüneteket a bőrben lévő mastocyták aktiválódása okozza, pontosabban az aktivált mastocytákból felszabaduló hisztamin és proinflammatorikus mediátorok. Az urticariák legtöbb formájában a mastocyták aktiválódásának okai és mechanizmusai nem pontosan ismertek és további tisztázásra várnak.

A csalánkiütés (urticaria) az egyik leggyakoribb bőrbetegség, mely kialakulása során viszkető csalángöbök (urtica) jelennek meg, esetenként angiooedemával társulva. A betegségre jellemző, hogy az adott lokalizációban megjelenő urticák általában 24 órán belül elmúlnak. A tünetek fennállási idejének függvényében beszélhetünk akut (6 hét) urticariáról. A nemzetközi irányelvek szerint a krónikus urticariát 2 nagy csoportra oszthatjuk, a gyakrabban előforduló krónikus spontán urticaria (CSU) és a ritkább krónikus indukált urticaria (CindU) csoportjaira. Az utóbbi esetében valamilyen fizikai stimulus (pl. nyomás, hideg, meleg, napfény stb.) indukálja a csalángöbök kialakulását, míg a CSU formában nem tudunk egyértelmű kiváltó ágenst azonosítani a klinikai tünetek megjelenése mögött. A betegség hátterében álló okok identifikálásának hiánya, a beteg számára megjósolhatatlan prognózis, a kifejezett betegségteher az orvost és a beteget egyaránt jelentősen frusztrálják.

A fizikai (indukálható) urticaria (IndU) a krónikus urticaria (CU, chronic urticaria) egyik alcsoportja; jellemzője, hogy a bőrléziók fizikai stimulus (pl. hideg, meleg, nyomás, vibráció, napfény, víz, fizikai terhelés) hatására jelennek meg. A fizikai triggerhatások ugyanakkor angiooedema megjelenését is provokálhatják. A különböző fizikai urticariás tünetegyüttesek patomechanizmusa máig nem tisztázott pontosan. A diagnosztika alapját az anamnézisfelvétel és a fizikális vizsgálat, illetve a fizikai urticaria több típusában a specifikus bőrprovokációs tesztek képezik. A kezelés célja a tünetek enyhítése, emellett törekedni kell a kiváltó hatás azonosítására és elkerülésére.