Az elmúlt évtizedekben az adoptív immunterápia részeként egyre inkább előtérbe került a kiméra antigénreceptorok (chimeric antigen receptor, CAR) alkalmazása. Ezek antigénfelismerésre és T-sejtaktivációra egyaránt képes, MHC-független, szintetikusan előállított molekulák. Egyik formájuk, a CD19 CAR-T-sejtek krónikus limfoid leukaemiában (chronic lymphocytic leukemia, CLL), akut limfoid leukaemiában (acute lymphocytic leukemia, ALL) és egyéb lassú lefolyású B sejtes lymphomákban antigénspecifikus működésre képesek, és a szokványos kemoterápiás kezelésekhez képest kedvezőbb klinikai hatást eredményeznek. 

Az autológ tumorinfiltráló limfociták (TIL) adásán alapuló adoptív sejttranszfer alkalmazásával lenyűgöző eredmények érhetőek el metasztatikus melanomában, mely hatás fokozható prekondicionáló kemoterápiával, valamint a bevitt T-sejtek in vivo proliferációjának és túlélésének támogatására a TIL injekciót követően IL-2 adásával. E hármas kombináció mellett 40%-os klinikai válaszarány figyelhető meg (10−20%ban komplett tumorregresszió).

Az adoptív sejtterápia (adoptive cell therapy, ACT) részeként B-sejtes leukaemiákban és lymphomákban CD19 antigénre specifikus kiméra antigénreceptorral (chimeric antigen receptor, CAR) ellátott T-sejtek alkalmazhatók. A ma még számos toxikus mellékhatással járó CAR-T-sejtes infúzió CLL-ben és ALL-ben szenvedő betegek körében egyaránt lenyűgöző terápiás hatást vált ki, és az eddigi eredmények alapján ALL-ben tűnik hatékonyabbnak.

Az adoptív sejtterápia (adoptive cell therapy, ACT) személyre szabott daganatkezelési módozat, mely a beteg saját, tumorellenes aktivitású immunsejtjeinek visszaadását foglalja magában. Több előnye is van egyéb, pl. vakcináción alapuló immunterápiás modalitásokkal szemben: a tumorregresszió eléréséhez megfelelő mennyiségű, aktivált tumorellenes T-sejtek felszaporítását teszi lehetővé, valamint a betegben kedvező mikrokörnyezet létrehozását a sejttranszfert megelőzően. 

A programozott sejthalál receptor 1 (PD-1) útvonal egy negatív visszacsatolásos rendszer, mely a citotoxikus T-sejtes immunválaszt szabályozza. A tumor- vagy immunsejtek által expresszált sejtfelszíni PD-1-ligandumok (PD-L1 és PD-L2) fontos, de nem definitív prediktív markerei a pembrolizumabra adott terápiás válasznak. 

A tüdőrák vezető daganatos halálok világszerte; a nem kissejtes tüdőrákban (non small cell lung cancer, NSCLC) szenvedő betegek medián túlélése kb. 1 év a különböző citotoxikus kezelések mellett is. A rosszindulatú daganatok egyik fontos jellemzője az immunrendszer kijátszása, melynek eredményeként a tumorellenes immunválasz elmarad. A PD-1-et (programozott sejthalál receptor 1), mely a helyi immunválasz negatív szabályozója, elsősorban az aktivált T-sejtek expresszálják. Amennyiben a ligandumával (PD-L1 vagy PD-L2) kapcsolódik, akadályozza a citotoxikus T-sejtes immunválaszt. A pembrolizumab egy humanizált monoklonális IgG4 kappa típusú, erősen szelektív PD-1 ellenes antitest, mely blokkolja a receptor és ligandumának kapcsolódását, így a citotoxikus T-sejtek felismerik a tumort.

Az elmúlt években a két fő irányvonal, az immunellenőrzőpont-gátlók, valamint a BRAF- és MEK-inhibitorok hoztak áttörést az előrehaladott melanoma terápiájában. utóbbiak BRAF V600 mutáció esetén használhatók, míg az immunterápiák BRAF-mutációs státusztól függetlenül alkalmazhatók előrehaladott melanomában. Ilyen a CTLA-4- (citotoxikus T-limfocita-asszociált protein 4) inhibitor ipilimumab, mely javítja a túlélést, azonban jelentős mellékhatások mellett (súlyos mellékhatások a betegek közel negyedében fordulnak elő). A pembrolizumab és a nivolumab a PD-1 receptor elleni monoklonális antitestek, melyek a CTLA-4-útvonaltól függetlenül avatkoznak be az immunválaszba a citotoxikus T-sejtek gátlásának feloldásával.

Az elmúlt években rendkívüli fejlődésnek lehettünk tanúi a melanoma terápiájában a mitogén aktivált proteinkináz (MAPK) útvonalat célzó terápiák – pl. a BRAf-gátlók – és az immunellenőrzőpont-inhibitorok – pl. a citotoxikus T-limfocita-asszociált protein 4 (CTLA-4) gátló ipilimumab – felfedezésének eredményeként. Azonban a fenti terápiák mellett fellépő progresszió esetén a választható kezelési modalitások a klasszikus kemoterápiákra és interleukin-2-re korlátozódnak. Egy korábbi I.b fázisú vizsgálatban a pembrolizumab, mely egy programozott sejthalál receptor 1 (PD-1) elleni antitest, tumorellenes aktivitást mutatott elfogadható mellékhatásprofil mellett előrehaladott melanomás betegeken.

A rosszindulatú daganatok képesek a szervezet immunválaszát kikerülni, annak átmeneti gátlása révén, melyet az immunellenőrző pontok receptorai által felismert ligandumok expressziója tesz lehetővé, csökkentve az immunválasz erősségét. Ennek kapcsán az elmúlt években felmerült rosszindulatú daganatokban az immunellenőrző pontok gátlásának lehetősége (checkpoint blockade therapy, CBT), mely hatására malignus melanoma esetében már hosszú távú hatások lehetősége is igazolódott, paradigma váltáshoz vezetve ezzel a betegség kezelésében. Nagyszámú klinikai tanulmány igazolta a CBT alkalmazhatóságát további szolid tumorok esetében is, s feltehetően hematológiai malignómák (HM) esetében is áttörő eredményeket hozhat. Kezdeti eredmények alapján a PD-1- (programmed death 1) blokád Hodgkin-lymphomában (HL) alapjaiban megváltoztathatja a betegség eddigi terápiás javallatait.

A PD-1-et (programozott sejthalál receptor 1), illetve ligandumát, a PD-L1-et gátló antitestek tartós választ eredményeztek több különböző, előrehaladott daganatban. A PD-1/PD-L1 ellenőrzőpontnak a perifériás szövetekben van szerepe a T-sejtek negatív szabályozójaként a lokális gyulladásos reakciók kontrollálásában és a saját szövetek elleni tolerancia fenntartásában. A PD-1 aktivált T-sejteken, NK- és B-sejteken fejeződik ki.