A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer krónikus, immunmediált gyulladásos megbetegedése, ami jellemzően fiatal felnőtteket érint. Nőkben gyakoribb, a férfi/nő arány kb. 1:3-hoz. A betegség etiológiája még mindig nem teljesen ismert: feltételezhetően genetikai, környezeti és további tényezők összhatása váltja ki a mielin- és axonkárosodást okozó autoimmun folyamatokat. Korábban a betegség négy kórformáját különítették el: relapszáló-remittáló (RRSM), szekunder progresszív (SPSM), primer progresszív (PPSM) és relapszáló-progresszív (RPSM) kórforma, ám mostanában, ezt felülvizsgálva, az RPSM kórformát a PPSM egy vállfajának tekintik.

Az európai országokban a natalizumab (Tysabri; Biogen, Cambridge, MA), egy VLA4 elleni monoklonalis antitest és a fingolimod (Gilenya; Novartis, Basel, Svájc), egy sphingosine-1 receptor antagonista azonos indikációban van törzskönyvezve, mint másodvonalbeli terápia a nagyon aktív relapszáló-remittáló sclerosis multiplex (RRSM) kezelésére, vagy mint első vonalbeli kezelés az agresszív és gyorsan romló esetekben.

A „betegségaktivitás-mentesség” (NEDA – No Evidence of Disease Acitvity) a klinikai kimenetelt jellemző új fogalom relapszáló sclerosis multiplexben (RSM). A NEDA-3 kritériumai: (1) a relapszusok hiánya; (2) a rokkantság súlyosbodásának elmaradása (6 hónap alatt az EDSS pontszám kevesebb, mint 1-gyel nő); (3) a radiológiai aktivitás hiánya (MRI-n gadolíniumhalmozó vagy T2- hiperintenzív léziók hiánya). A közelmúltban felmerült a kritériumrendszer kiegészítésének szükségessége az agytérfogat csökkenésének hiányával (NEDA-4).

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer autoimmun eredetű, de egyben neurodegeneratív megbetegedése. A legelterjedtebb felfogás szerint a CD4+ és CD8+ T-sejtek és makrofágok károsítják az oligodendroglia sejteket. Az autoreaktív CD4+ T-sejtek bejutnak a központi idegrendszerbe, ahol gyulladásos válasz és mielinkárosodás alakul ki, amely rokkantsághoz vezet. Többféle kórlefolyási formát különböztethetünk meg: relapszáló-remittáló, szekunder progresszív, primer progresszív és relapszáló progresszív sclerosis multiplexet. A jelenlegi terápiák nem minden beteg számára elérhetők, a betegség progresszióját pedig csak részben gátolják. Az őssejtek új lehetőséget jelentenek a neurológiai betegségek, köztük a sclerosis multiplex kezelésére.

A sclerosis multiplex a fiatal felnőttek leggyakoribb neurológiai megbetegedése, a nő férfi arány 3:1. Ebből következik, hogy a gyermekvállalás egyike a központi kérdéseknek a betegek nagy részénél. Felkészültnek kell lennünk, hogy megfelelően tudjuk tájékoztatni betegeinket a gyermekvállalással kapcsolatban felmerülő kérdésekről, ideértve az egyre bővülő terápiás lehetőségeket, valamint ezek hatásait a terhességre és a magzatra.

A kóros fáradékonyság a sclerosis multiplex gyakori tünete, ráadásul a betegek többsége a legkellemetlenebb tünetek közé sorolja. Prevalenciáját 50 és 83% között említik, az eltérő értékek a mérések és minták különbözőségével magyarázhatók. A fáradékonyság meghatározása SM-ben: „a fizikai és szellemi energia olyan jelentős mértékű hiánya, amely a beteg és gondozója által egyaránt észlelhető, és gátolja a szokásos tevékenységeket”.

Egyre gyakrabban ismerik fel, hogy sclerosis multiplexben (SM) előfordulhat fájdalom. A fájdalom számos forrásból eredhet: jelentkezhet fejfájás, arcfájdalom, Lhermitte-jel, neuropátiás fájdalom szindróma, valamint fájdalmas spaszticitás. A szerzők egy SM-es beteg esetét ismertetik, akinek atípusos arcfájdalma hátterében spontán kóros idegkisüléseket okozó dorzolaterális nyaki gerincvelői demielinizációs léziót állapítottak meg. Spontán kóros gerincvelői kisülések okozta gerincvelői konvulziót leírtak spinális harántlézióban, traumás gerincvelői sérülésnél és a gerincvelő gliómáinál is. A leírt klinikai képet dominálóan fokális motoros tünetek, mioklónusok és tónusos spazmusok jellemzik, melyeket időnként fájdalmas dizesztézia és viszketés is kísér. Ezzel szemben primer fájdalom szindrómáról sokkal ritkábban számolnak be.

A vaszkuláris megbetegedések (diabétesz, hipertónia, hiperlipidémia, iszkémiás szívbetegség [ISZB]) előfordulása sclerosis multiplexben (SM) kedvezőtlen kimenetellel, a rokkantság gyorsabb progressziójával társul, emiatt a komorbiditás epidemiológiájá- nak tanulmányozása fontos. A tanulmány a vaszkuláris megbetegedések korspecifikus megjelenési gyakoriságát vizsgálja SM-ben, illesztett kontroll populációval összehasonlításban.

A sclerosis multiplex prevalenciája Nyugat-Európában és Észak-Amerikában körülbelül 1/1000, incidenciája 5−10 új eset/100 000 lakos évente. Svájcban körülbelül 10 000 sclerosis multiplexes beteg él.  

A cikkben a szerzők a sclerosis multiplex (SM) kialakulásával és a betegség aktivitásával (relapszusok és progresszió) összefüggésbe hozható kockázati tényezőket tekintik át és összegzik, elsősorban a befolyásolható rizikótényezőkre fókuszálva.