A neuromyelitis optica betegséget (NMO), melyet az opticus neuritis és transvers myelitis jellemez, először több mint egy évszázada ismerték fel.

A cikkben a szerzők áttekintik a jelenleg elérhető bizonyítékokat a szoptatás szülés utáni betegségaktivitásra gyakorolt hatásával kapcsolatban.

A neurális plaszticitás a központi idegrendszer (KIR) azon tulajdonsága, mely során strukturális és funkcionális adaptáció révén az agy képessé válik arra, hogy a sérülés, külső behatás, környezeti változások okozta idegrendszeri károsodást követően, az agy újratanulja az elveszett működéseket.

A natalizumabterápia – az AFFIRM vizsgálat alapján – 2 év alatt szignifikánsan csökkentette a betegségaktivitást relapszáló-remittáló sclerosis multiplexes (RRSM) betegek körében a placebóhoz képest.

A gerincvelői érintettség mind a sclerosis multiplex (SM), mind a neuromyelitis optica spektrum betegségek (NMOSD-k) esetében a funkcióvesztés, rokkantság egyik fő faktora, ám a funkcióvesztés kialakulásának hátterében meghúzódó mechanizmusok valószínűleg különbözőek.

A dimetil-fumarát (DMF) és a teriflunomid (TFL) szájon át szedhető immunmoduláns készítmények, amelyeket a relapszálóremittáló sclerosis multiplex (RRSM) első vonalbeli kezelésére használnak.

A natalizumab a sclerosis multiplex (SM) relapszáló formájának hatékony kezelési módszere.

A sclerosis multiplex (SM) személyre szabott kezelése három alappilléren nyugszik.

A 2019-es év során a legfontosabb kutatási eredmények az SM progressziója során bekövetkező rokkantságot, funkcióvesztést előre jelezni és nyomon követni képes biomarkerek területén születtek.

Több mint egy tucatnyi betegségmódosító terápia létezik a relapszáló-remittáló SM kezelésében, ám ezek közül mindössze egy olyan engedélyezett (okrelizumab), amely valóban képes lassítani a primer progreszszív SM progresszióját, szekunder progreszszív SM-ben pedig 2019 januárjában még nem volt ilyen engedélyezett készítmény.