A vénás tromboembólia ismétlődésének elkerülésére alkalmazott, akut kezelést követő, elnyújtott idejű alvadásgátló kezelés (szekunder prevenció) koncepciója, ma is aktuális, vitatott probléma. Nincs egyértelmű ajánlás sem a kezelés időtartamára, sem a hatékonyság és biztonságosság szempontjából legideálisabb alvadásgátló gyógyszerre vonatkozóan. A szerzők jelen metaanalízissel a 2014-ig aktuálisan alkalmazható antitrombotikus hatású gyógyszerekre vonatkozó irodalmi adatokat hasonlították össze a fenti szempontoknak megfelelően.

Thrombosis Research, 2015

2011 óta számos direkt orális antikoaguláns (DOAC) jelent meg a warfarin alternatívájaként a pitvarfibrillálók stroke-profilaxisában. Kjerpeseth és munkatársai azt vizsgálták, hogyan változtak ebben az indikációban az orális antikoagulánsok felírásában megfigyelhető trendek azok piacra történt bevezetése óta.

Eur J Clin Pharmacol, 2015

A nonvalvuláris pitvarfibrilláció (NVAF) előfordulása az életkor előrehaladtával ugrásszerűen növekszik, és ebben az idős populációban mind a stroke, mind a vérzéses események kockázata fokozott. A strokeprevenció céljából adott alvadásgátló kezelés megválasztása nagy kihívás a kezelőorvos számára. Nagy randomizált klinikai vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a direkt orális antikoagulánsok mindegyike (dabigatran, rivaroxaban, apixaban, edoxaban) legalább olyan hatékony, és egyes biztonsági végpontokat tekintve, mint például az intracranialis vérzés, halálos vérzés vagy kritikus szervbe történő vérzés biztonságosabb, mint a hagyományos warfarinkezelés. Emiatt a 2016-os ESC-ajánlás a DOAC-okat preferálja IA erősségű ajánlásként a VKA-kezelés helyett. Hogy a DOAC-ok közül melyiket válasszuk, az mindig alapos egyéni mérlegelés kérdése, hiszen egyértelműen nem állítható, hogy az egyik új típusú szer jobb-e a másiknál, mivel direkt (head-to-head) randomizált összehasonlítás nem történt.

Current Medical Research and Opinion, 2017

A nem K-vitamin orális alvadásgátlókat (NOAC) széles körben alkalmazzák nonvalvuláris pitvarfibrillációban, ám alkalmazásuk kapcsán gyakrabban fordulnak elő nagy vérzéses epizódok. Különös óvatosság szükséges gyógyszerkombinációk rendelésekor, mert ezek tovább fokozhatják a rizikót, ilyen például amiodaron, a fluconazol, a rifampicin vagy phenytoin. Más szerek különböző mechanizmusok révén részben vagy teljesen ellensúlyozhatják a fokozott rizikót, sőt összességében csökkenthetik a kockázatot, többek között az atorvastatin, az digoxin és az erythromycin vagy clarithromycin.

JAMA, 2017

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek nonvalvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixabanterápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal öszszevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Current Medical Research and Opinion, 2017

Perkután coronaria-intervención (PCI) átesett betegek közel 6–8%-a tartós orális antikoaguláns (OAC) terápiában részesül pitvarfibrilláció (AF), mechanikus műbillentyű vagy vénás trombózis miatt. Ezeknél a betegeknél a stentimplantáció és az ischaemiás rizikó csökkentése miatt pluszban alkalmazott kettős trombocitaaggregáció-gátló kezelés a vérzésrizikót az OAC-hoz képest akár 2-3-szorosára is megnövelheti.

European Heart Journal, 2017