Egyértelmű, hogy a 2-­es típusú diabétesz szorosan összekapcsolódik a magas morbiditási és mortalitási aránnyal. A diabétesz utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett prevalenciája az ellátó rendszerekre is óriási terhet ró. 

Bevezetés
Az egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organization) Global Report on Diabetes című dokumentuma szerint a cukorbetegek száma az 1980-­ban regisztrált 108 millióról 2014­re 422 millióra emelkedett, és ez idő alatt a felnőtt populációban a globális prevalencia 4,7%­ról 8,5%-­ra növekedett. A cukorbetegség legfontosabb és legaggasztóbb szövődményei a szívet, az érrendszert, a szemet, a vesét és az idegrendszert érintik, és újabban a diabéteszt összefüggésbe hozzák bizonyos ráktípusok, a kognitív zavar és a depresszió gyakoribb előfordulásával is. 

Bevezetés
A 2­-es típusú diabéteszben szenvedő felnőttek többségénél a glikált hemoglobin (HbA_1c) szintjének 7% alá csökkentése több mint egy évtizede elérendő terápiás célként szerepel a kezelési irányelvekben, mivel bizonyítottan csökkenti a mikrovaszkuláris szövődmények kockázatát. Az viszont napjainkban is vitatott, hogy az ennél is szigorúbb glikémiás kontroll –például a 6,5% alatti cél kitűzése – előnyös, vagy éppen hátrányos, és hogy vajon mi a valódi hatása a vércukorszint korai, szigorú kontrollálásának a kardiovaszkuláris betegségek kialakulására. 

Bevezetés
A 2­es típusú diabétesz (T2DM) nagyon sok és egyre több embert érint – a cukorbetegek 2015­ben 415 millióra becsült száma 2040-­re várhatóan 642 millióra emelkedik, a prevalencia 8,8%­ról 10,4%­ra nő (az International Diabetes Federation, IDF adatai). Ebben a helyzetben az jelenthet beavatkozási lehetőséget, hogy a T2DM és szövődményei sok esetben megelőzhetők az időbeli felismeréssel, a korai diagnosztizálással, vagyis a prediabétesz felismerésével. A valóság azonban egyelőre az, hogy a diagnózist a legtöbb esetben nem sikerül idejekorán megállapítani. Ennek hátterében részben az alapellátásbeli szűrés hiányosságai állhatnak, csakhogy ennek gyakorlatáról keveset tudunk. Ezért az alábbiakban ismertetendő vizsgálattal a szerzők azt kívánták tisztázni, milyen tényezők befolyásolják az alapellátás orvosait a diabétesz szűrésében (kiket és hogyan szűrnek), illetve hogyan beszélik meg betegeikkel a szűrés eredményét.

A prediabétesz olyan, magas diabéteszkockázattal járó állapotot jelöl, amelyet a normálisnál magasabb, de a cukorbetegségre még nem diagnosztikus glykaemiás paraméterek jellemeznek. A prediabétesz a 2­-es típusú diabétesz kialakulásának fokozott kockázatával járó állapot.¹