A prosztatarák kezelésének fejlődésében több női kutató is részt vett, és elősegítette a betegség kezelésében való sikeres áttöréseket. A szimpózium során négy női előadót hallhattunk a metasztatikus prosztatarák kezelésével kapcsolatban, akiknek a tudományos munkája meghatározó volt. 

A minap egy a melanómasejtek növekedésgátlását vizsgáló PhD-értekezést olvasva eszembe jutott a ma már klasszikusnak mondható sor: „Mit tehet a sejt, aki mit se’ sejt? Kit a sorsa sújt, mit tehet a sejt?” Mert azt gondolhatjuk, hogy a sejt csupán csak egy membránnal lehatárolt térben lévő kis- és nagyméretű molekulák bizonyos mértékben rendezett halmaza, ahol a külső kémiai úton érkező utasítások bonyolult jelpályák és effektor molekulák által végrehajtódnak. 

A HPV16 E6 génje genomba integrálódott DNS-ének kópiaszámát vizsgáltuk CIN3-ban és méhnyakrákban nem fluoreszcens in situ hibridizáció és in situ PCR módszerrel. Továbbá a p16, p21 és p27 fehérjék immunhisztokémiai kimutatásával azt is bemutatni kívántuk, hogy a HPV okozta genetikai károsodás hogyan zavarja meg a sejtciklus működését a gazdasejtben. CIN1-ben a sejt koilocitásan átalakul, de a sejtciklus nem károsodik, a p16 nem expresszálódik. A p21 csak a koilocitás zóna alsó szélénél szaporodik fel. A p27 a koilocitákban dúsul fel és kifejeződik a limfocitákban is. CIN2/3-ban egy kópia HPV16 E6 DNS integrálódik a gazdasejt genomjába. Mindez kiváltja a p16, p21 és p27 fehérjék fokozott expresszióját, amelyek megváltoztatják a gazdasejt sejtciklusának működését. CIN3-ban a p21 fehérje csak a kóros hám felső kétharmadának sejtjeiben jelenik meg és minimális differenciációt idéz elő, a p27 fehérje a súlyosan atípusos sejtekből felépülő laphám egysoros bazális sejtjeiben nagy mennyiségben szaporodik fel, hogy a sejtek ciklusba lépését blokkolja. Magy Onkol 62:264–271, 2018

Kulcsszavak: CIN3, HPV16-kópiaszám, p16-, p21-, p27-immunhisztokémia, sejtciklus

Szerte a világban jelenleg is a nők százmillói használják az orális fogamzásgátlókat, de nem teljesen ismerjük azok emlődaganatok karcinogenezisére gyakorolt hatását. Az előzetes vizsgálatok ellentmondó eredményekre jutottak: a kockázat a nullától a 30%-40%-ig is emelkedhet. Nyilvánvaló viszont a petefészekrákra és az endometriumrákra gyakorolt kedvező hatás. Ebben az irodalmi áttekintésben megkíséreljük meghatározni az orális fogamzásgátlásnak az emlőrák kockázatára gyakorolt hatását. A kockázat a használat hosszával valószínűleg kissé növekszik, de az abszolút kockázat igen kicsi. „Az orális fogamzásgátlásnak a nőgyógyászati daganatokra gyakorolt előnyös hatásai meghaladják a hátrányait.” (Vessey). Magy Onkol 62:258–263, 2018

Kulcsszavak: orális fogamzásgátlás, emlőrák, relatív kockázat

Munkánk célja az előrehaladott méhnyakdaganatok kezelésében Magyarországon elsőként alkalmazott képvezérelt adaptív kombinált méhűri (intrakavitális, IC) – szövetközi (intersticiális, IS) brahiterápiás (BT) kezelések klinikai eredményeinek bemutatása. 21 betegnél végeztünk definitív radio-kemoterápia után kombinált IC-IS BT-t. A teleterápia végén kismedencei MR történt a reziduális tumor felmérése, a szükséges tűk számának és lokalizációjának megtervezése céljából. A behelyezett applikátorral készült CT-képeken berajzoltuk a védendő szerveket és a céltérfogatot, ami a méhnyakat és a parametriumban lévő esetleges reziduális tumort tartalmazta. A betegek 83%-ánál láttuk el a céltérfogatot az ajánlott összdózissal, a hólyag, végbél és szigmabél toleranciadózisát 83, 75 és 90%-ban tartottuk. A kezelést a betegek jól tolerálták: grade 4 mellékhatást nem észleltünk, 3 betegnél regisztráltunk grade 3 mellékhatást. 11 hónapos medián követésnél a lokális kontroll 92,3%, a kismedencei kontroll 86,5%, a távoli áttéttől mentes túlélés és a daganatmentes túlélés 74%. A méhnyaktumorok CT-alapú adaptív kombinált IC-IS kezelését a betegek jól tolerálták, dozimetriai és klinikai eredményeink az irodalmi adatokhoz hasonlóak. Magy Onkol 62:249–257, 2018

Kulcsszavak: méhnyakdaganat, intersticiális, brahiterápia, képvezérelt, adaptív

A gyermekkorban jelentkező rosszindulatú daganatos megbetegedések eltérnek a felnőttkorban kialakuló daganatoktól. A felnőttdaganatokkal összehasonlítva a gyermekekben előforduló szövettani entitások igen eltérőek, valamint a gyermekek esetében a gyógyulási esélyek jobbak, mint a felnőtteknél. A gyermekkori lágyrészdaganatok előfordulása ritkább, mint a leggyakoribb gyermekkori malignitásoké (leukémia és központi idegrendszeri daganatok), azonban ismeretük, felismerésük nélkülözhetetlen a kezelés minél előbbi megkezdése miatt. A megfelelő kezelés – kemoterápia, sugárterápia, sebészet, egyes esetekben célzott kezelés – késlekedése szomatikus károsodáshoz, funkcióromláshoz vezethet. Vizsgálatunkban retrospektív módon a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinika onkológiai osztályán 2000. január 1. és 2016. november 30. között diagnosztizált 90 lágyrésztumoros gyermek adatait gyűjtöttük össze és elemeztük. Eredményeink jól korrelálnak a nemzetközi adatokkal. Magy Onkol 62:222–229, 2018

Kulcsszavak: gyermekonkológia, lágyrészszarkóma, rabdomioszarkóma, műtét, kemoterápia, sugárkezelés, túlélés

Célunk a Magyarországon elsőként bevezetett képvezérelt adaptív, nagy dózisteljesítményű méhnyaktűzdelések dozimetriai elemzése. Osztályunkon 2016 és 2018 között 21 méhnyakrákos betegnél összesen 72 tűzdelést végeztünk. A kezelési terveknél grafikus optimalizálást használtunk, majd készítettünk inverz optimalizált, tűk nélküli 3D-optimalizált és 2D-s A-ponton alapuló intrakavitális besugárzási terveket is. Minden dozimetriai paraméterben szignifikáns különbséget találtunk a 4 különböző technika között. A legkedvezőbb értékeket mindig tűzdelésnél kaptuk, az inverz optimalizált tervek általában nem különböztek dozimetriailag a kezelési tervektől, míg a tűk nélküli optimalizált tervek kevésbé jó dózis-térfogat paraméterekkel rendelkeztek, a legkevésbé megfelelőek pedig az A-ponton alapuló tervek voltak. A beültetett tűk száma a konformalitással pozitívan, míg a Dose Nonuniformity Ratio-val és a végbél dózisával negatívan korrelált. A High Risk CTV mérete a hólyag, a végbél és a szigmabél dózisával is lineáris összefüggést mutatott. Az optimalizálás jelentősen növelte az A-ponton alapuló tervek minőségét, de a védendő szervek megfelelő kímélését csak tűzdeléssel lehetett elérni. Magy Onkol 62:242–248, 2018

Kulcsszavak: méhnyakrák, brahiterápia, intersticiális, képvezérelt, inverz optimalizálás

Az akut limfoblasztos leukémia (ALL) a leggyakoribb gyermekkori rosszindulatú megbetegedés. Magyarországon évente 60-70 új betegség kerül felismerésre. A fejlett országokban jelenleg alkalmazott terápiás protokollokkal gyógyulása 85−90%. A legnagyobb, a betegek egynegyedét magába foglaló citogenetikai alcsoport a magasan hiperdiploid ALL: a limfoblasztok a normális diploid kromoszómakészlet helyett 51−67 kromoszómát tartalmaznak. Prognózisa nagyon jó, bár a betegek ~15%-ánál később relapszus lép fel, és vannak a csoport heterogenitása melletti adatok is. Közleményünkben összefoglaljuk ezen alcsoport citogenetikai, klinikai, epidemiológiai és prognosztikai jellemzőit. Bemutatjuk saját kutatási eredményeinket, melyben 168 prekurzor B-sejtes leukémiával diagnosztizált gyermek csontvelőmintájának sejtszintű analízise során vizsgáltuk a nyolc leggyakrabban érintett teljes kromoszóma (4, 6, 10, 14, 17, 18, 21 és X) kópiaszám-növekedési mintázatát. A 48 magas hiperdiploiditású beteg adatait elemezve a magas modális kromoszómaszám (>55) és bizonyos triszómiák és kombinációik (+4, +4/+6, +4/+17, +4/+18) jelenléte kimagaslóan kedvező kimenetelű alcsoportot határoztak meg. Magy Onkol 62:214–221, 2018

Kulcsszavak: akut limfoblasztos leukémia, magasan hiperdiploid

Az atípusos teratoid/rabdoid tumor (ATRT) elsősorban 2 éves kor alatt jelentkező, ritka központi idegrendszeri daganat, melynek kezelése az idegsebészeti eltávolításon túl intenzív kemoterápiás kezelésből és sugárterápiából áll. A betegség túlélési esélye a kombinált kezelés mellett sem kielégítő, az esetek több mint 60%-ában a kezelés befejezését követő 1 éven belül recidivál. Fiatal életkorban különösen fontos, hogy az agresszív kezelések alkalmazásához a gyermeket megfelelő tápláltsági állapotban tudjuk tartani a kezelések során. Ez az ATRT esetében a típusos csecsemőkori előfordulás, illetve az idegsebészeti beavatkozást követő esetleges neurológiai szövődmények miatt komoly kihívást jelent az ellátó személyzet számára. Célunk egy 3 hónapos leány csecsemő esetének ismertetése kapcsán az ATRT kezelésének bemutatása és a táplálásterápia kezelésben betöltött szerepének hangsúlyozása. Magy Onkol 62:237–241, 2018

Kulcsszavak: atípusos teratoid/rabdoid tumor, kemoterápia, táplálásterápia, malnutríció, szarkopénia

A közelmúltban változott a gyermek- és serdülőkori non-Hodgkin-limfóma (NHL) klasszifikációja, módosult a stádiumbesorolás és a terápiás válaszkritériumok meghatározása. Kockázatarányos citosztatikus kezeléssel a tartós túlélés ~90%, ám jelentős az akut toxicitás. A terápiarefrakter/recidív (r/r) esetek kórlefolyása kedvezőtlen. A célzott terápiás eljárások integrálását a kis esetszámok akadályozzák. Áttekintjük a szakterület újdonságait, amelyeket retrospektív klinikai tanulmánnyal szemléltetünk. Intézményünkben 2009 és 2018 között 25 beteget (21 fiú, 4 leány; átlagéletkor: 11,9 év) kórisméztünk: 11 Burkitt limfómát, 4 diffúz nagy B-sejtes limfómát, 5 T sejtes limfoblasztos limfómát, 1-1 szürke zóna limfómát, anaplasztikus nagysejtes limfómát, kután T-sejtes limfómát, angioimmunoblasztos limfómát és Castleman-betegséget. A remissziós ráta 22/25, a túlélési arány 20/25 volt 3,9 éves átlagos követési idővel. NHL-BFM 95, CHOP, FAB/LMB96, Inter-B-NHL Ritux 2010, Euro-LB02 és ALCL99 kezeléseket alkalmaztunk. A citosztatikus kezelést 7 érett B-sejtes esetben rituximabbal, 2 r/r esetben obinutuzumabbal, Castleman-limfómában sziltuximabbal egészítettük ki. Következtetés: a közeljövőben célzott kezeléssel kiegészített, kockázatarányos, terápiás válaszhoz szabott kemoterápia elterjedése várható gyermekkori NHL-ben. Magy Onkol 62:204–213, 2018

Kulcsszavak: non-Hodgkin-limfóma, gyermek- és serdülőkor, rituximab, obinutuzumab, sziltuximab