BEVEZETÉS
Az iwCLL (International Workshop on Chronic Lymphocytic Leukemia) 2008-as irányelvei most megújításra kerültek, melynek főbb kiegészítései közé tartoznak a genetikai eltéréseket (TP53 mutáció), az IGHV (immunglobulin variable heavy chain) mutációs státusz klinikai szerepét, a betegség prognosztikai besorolását, az organo- és lymphadenomegalia pontosabb felmérését, a célzott kezelésekre adott válasz megítélését, a minimális reziduális betegség követését, valamint a diagnóziskor elvégzendő vizsgálatokat érintő ajánlások

BEVEZETÉS
A CLL (krónikus lymphocytás leukaemia/chronic lymphocytic leukemia) a felnőtteket érintő leggyakoribb, jól kezelhető, ma még azonban gyógyíthatatlan leukaemia-típus. A CLL terápiája során 65 év feletti betegpopulációban standard terápiás eljárásként kemoimmunoterápia használatos (chlorambucil–obinutuzumab, illetve bendamustin–rituximab), melyeknél a betegek életkorának növekedésével egyre több toxikus mellékhatás tapasztalható. Ennek kiküszöbölésére kisebb toxicitással bíró, orálisan adható, célzott terápiás lehetőségekre van szükség. Erre kínál lehetőséget a betegség patogenezisében jelentős szerepet játszó B-sejt receptor jelátvivő folyamatok célzott támadása, mely a Brutontirozin-kináz (Btk) gátlása révén a CLL-ben érintett jelátviteli folyamatok gátlását teszi lehetővé, ezáltal csökkentve a sejtek adhézióját, valamint proliferációját. A Btk-inhibitor ibrutinib Barr és munkatársai által megjelent közleménye szerint relapszus esetén több mint 50 hónapos medián progressziómentes túlélést biztosít, ahogyan alkalmazása mellett korábban nem kezelt esetekben a diagnózis felállítását követő 2 évben közel 90%-os arányú progressziómentességet lehet elérni. A rituximab vagy más CD20-ellenes antitest kemoterápiával való kombinációja ismerten javítja a betegek túlélési mutatóit, azonban mind ez idáig nem ismert, hogy az ibrutinib monoterápia és a konven cionális kemoterápia hatékonyabb-e az érintett betegcsoportban. 

BEVEZETÉS
A krónikus lymphoid leukaemia (CLL) a nyugati országokban a leggyakoribb leukaemia, melynek prevalenciája növekszik. A túlnyomóan idősekből álló betegcsoportban a gyakori kísérőbetegségek kizárják az agresszív kezelést, míg a kevésbé megterhelő terápiás lehetőségek, mint a chlorambucil, limitált választartamot eredményeznek. Az ibrutinib relabáló/refrakter CLL esetén jól tolerálható, magas objektív válaszarányt, hosszabb progressziómentes túlélést (PFS) és teljes túlélést (OS) biztosító kezelés. A RESONATE-2 nemzetközi fázis III vizsgálatban első vonalbeli ibrutinibkezelést értékeltek olyan idős betegeknél, akik gyakran alapvetően sérülékenyek a standard chlorambucilkezelésre.

BEVEZETÉS
A 2008-as WHO-klasszifikáció szerint a krónikus lymphoid leukaemia (CLL) egy olyan alacsony malignitású lymphoma, ahol a perifériás vérben a klonális (CD5-, CD19-, dimCD20-, CD23-pozitív) lymphocyták száma meghaladja az 5000/μl-t. Korai stádiumú CLL esetében, kezelési indikáció hiányában a figyelő várakozás („watch and wait”) az elfogadott álláspont. A kezelést igénylő betegek kimenetele sokat javult az immunkemoterápia és az új, molekulárisan célzott szerek bevezetésével. Az összefoglaló iránymutatást ad a CLL-es betegek ellátását illetően.