A tranziens ischaemiás attakhoz (TIA) igen magas korai stroke-kockázat társul, ezen túlmenően myocardialis infarktusra és vaszkuláris eredetű halálozásra hajlamosíthat. A TIA gyors kivizsgálása és kezelése csökkenti a korai rekurrens stroke, a fatális vagy rokkantságot okozó rekurrens stroke és a 6 hónap elteltével fennálló funkciókárosodás
kockázatát.

Az akut ischaemiás stroke kezelésében igazolt hatásosságú az intravénás (iv.) szöveti plazminogén-aktivátor (tPA, tissue-type plasminogen activator) terápia. Bár a módszer csak a stroke kezelésére engedélyezett, ischaemiás stroke-ban összességében rendkívül csekély a tPA alkalmazásának aránya.

Az akut cerebralis ischaemia kezelésében a lehető legkorábban, 4,5 órán belül adott intravénás (iv.) rekombináns szöveti plazminogén-aktivátor (rt-PA, recombinant tissue plasminogen activator) növeli a rokkantság nélkül (módosított Rankin-skála [mRS] pontszáma 0 vagy 1) és a dependencia nélkül (mRS pontszáma 0−2) túlélők arányát, miközben fokozódik a tüneteket okozó intracerebralis vérzés (sICH, symptomatic intracerebral hemorrhage) előfordulásának esélye.

Az utóbbi évtizedben jelentősen csökkent az ischaemiás stroke incidenciája és halálozása a fejlett ipari országokban. A WHO-MONICA (the World Health Organization Monitoring Trends and Determinants in Cardiovascular Disease) projekt egyik vizsgálata azzal a megállapítással zárult, hogy a stroke mortalitásának csökkenése a halállal végződő esetek számának csökkenésére vezethető vissza, ez utóbbi paraméter azonban széles határok között változik az egyes populációkban.

Az Interventional Management of Stroke Phase III (IMS III) Trial fő célkitűzése a protokoll szerint alkalmazott endovaszkuláris kezeléssel kiegészített intravénás szöveti plazminogén-aktivátor (tPA, tissue plasminogen activator) (innentől: endovaszkuláris csoport) és az önmagában alkalmazott intravénás tPA összehasonlítása abból a szempontból, hogy miként befolyásolja a 3 hónap múltán meghatározott kimenetelt 3 hónappal az ischaemiás stroke után.

A dabigatran-etexilát egy orális direkt thrombin-inhibitor, melyet világszerte regisztráltak a pitvarfibrillációt kísérő stroke prevenciójára, valamint a vénás thromboembolia kezelésére. A dabigatran összességében jobb vérzésprofilt, illetve a nagy vérzések szempontjából kedvezőbb kimeneteleket biztosít, mint a warfarin.

A megfelelő szekunder stroke-prevenció szempontjából alapvető fontosságú a stroke okának azonosítása, ám a strokeesetek több mint egyharmada kriptogén. Kórházi körülmények között a stroke-betegek mindössze körülbelül 5%-ánál derül újonnan fény pitvarfibrillációra (AF, atrial fibrillation), ám a paroxizmális AF (PAF) nem feltétlenül van jelen a stroke idején, illetve a kórházi kardiális monitorozás elől rejtve maradhat.

A multivitaminokat tartalmazó táplálékkiegészítők szedése igen népszerű a fejlett országokban, mivel elterjedt nézet, hogy e készítmények javítják az általános egészségi állapotot és segítenek a betegségek megelőzésében.

A haemorrhagiás stroke körülbelül 10–15%-ot tesz ki az összes stroke-on belül, és magas halálozási aránnyal társul (1 hónap múltán körülbelül 40%). Az ázsiai népcsoportban közel kétszer akkora az intracerebralis vérzés (ICH, intracerebral hemorrhage) aránya, mint más etnikai csoportokban. Egyelőre továbbra sem áll rendelkezésre olyan hatásos gyógyszeres kezelés, mellyel módosíthatnánk az ICH klinikai lefolyását.

A tranziens neurológiai deficitek (TND) gyakoriak a neurológiai sürgősségi ellátásban. A TND-ket gyakran TIA-nak (tranziens ischaemiás attak) tekintik, mivel TIA kapcsán a 30. napra 10% körül van a következményes stroke kockázata. Gyakori, hogy nem mutatható ki háttérben álló cerebrovaszkuláris betegségre utaló egyértelmű jel, különösen 55 évesnél fiatalabb betegeknél.