8
Szimpózium
A
klinikai szív-elektrofizio
lógia az orvostudomány
egyik legdinamikusab-
ban fejlődő ága. Néhány évtized alatt
a döntően diagnosztikai lehetősége-
ket biztosító szakterület a szívritmus
zavarok széles spektrumát hatékonyan
kezelni képes tudományággá vált.
A fejlődés hátterében döntően a nem
farmakológiai módszerek gyors ütemű
fejlődése és klinikai alkalmazása áll.
Az implantálható eszközök forradal-
masították a szívritmuszavarok keze-
lését. A tünetes vagy az életet veszé-
lyeztető bradiaritmiák tartós, hatékony
kezeléséhez továbbra is pacemaker be-
ültetésére van szükség. A mai készü-
lékek egyszerűen implantálhatók, kis-
méretűek, tartósságuk mintegy tíz év.
A pacemaker implantációja során a leg-
több időt a készüléket a szívizomzattal
összekötő elektród beültetése igényli, és
később a meghibásodások jelentős ré-
széért is ez felelős. Ezért több gyártó is
tervezi a közeljövőben olyan kisméretű,
közvetlenül az endocardiumhoz rög-
zíthető készülékek klinikai bevezetését,
melyekkel e szövődmények kockázata
csökkenthető lesz.
A malignus kamrai tachiaritmiák
beültethető defibrillátorral történő
kezelése az elmúlt években fokozato-
san bővült, főként a hirtelen szívhalál
szempontjából veszélyeztetett betege-
ket illetően, akiknek korábban még
nem volt dokumentált eseménye. Szá-
mos nagy klinikai vizsgálat segített
körülhatárolni azokat a betegcsopor-
tokat, ahol a defibrillátor beültetése
hatékony lehet, ennek ellenére tovább-
ra is nagy a nem evidencián alapuló
beültetések száma, illetve ma is van-
nak az ajánlások által klinikai adatok
hiányában nem kellően lefedett indi-
kációk. Átmenetileg a viselhető külső
defibrillátor segíthet a tranziens, nagy
kockázatú állapotokban, azonban itt
is további adatokra van szükségünk
a költséghatékonyság tisztázására.
A szív reszinkronizációs kezelé-
se egy igen rossz prognózisú beteg-
csoport életminőségét és élettarta-
mát képes jelentős mértékben javítani.
E csoport jellemzői: csökkent balkam-
ra-funkció, bal Tawara-szár blokk és
tünetes szívelégtelenség. A kezelés
több mint egy évtizedes múltra tekint
vissza, ma már rutineljárás. A nem rea
gáló betegek mintegy 30%-os aránya
miatt számos klinikai vizsgálat célozta
a hatékonyan kezelhető betegcsopor-
tok kiválasztását, ennek eredménye-
ként újabb indikációk (NYHA II.
szívelégtelenség vagy csökkent bal-
kamra-funkció mellett tartós jobb
kamrai pacemaker-stimuláció igénye)
fogalmazódtak meg. Egyes indiká-
ciókban a reszinkronizációs kezelés
nem váltotta be a reményeket (kes-
keny QRS és echokardiográfiával
igazolt disszinkrónia, vagy 150 ms-
nál keskenyebb QRS, ha az nem tí-
pusos bal Tawara-szár blokk), így
ilyen esetekben alkalmazását nem
javasolják. A készülék beültetése to-
vábbra is jelentős technikai felké-
szültséget igényel, a siker aránya ta-
pasztalt centrumokban 95% felett
van. A reszinkronizációs kezelést
célzó fejlesztések főként a bal kam-
rai elektród elhelyezését, illetve szö-
vődményeinek (diszlokáció, nervus
phrenicus stimuláció) megelőzését
szolgálják.
Az indikációk körének bővülése,
illetve az implantált eszközzel élők
hosszabb túlélése miatt nagymérték-
ben megnőtt az implantált eszközzel
élő betegek száma, követésük nagy ter-
het ró az egészségügyi ellátókra. A leg-
újabb fejlesztések a követés automati-
zálását, a betegnek kiadható otthoni
monitorrendszerek alkalmazását, va-
lamint a beültetett eszköz által biztosí-
tott diagnosztikus funkciók minél szé-
lesebb körű felhasználását célozzák.
Az ismétlődő szinkópe diagnosz-
tikája hagyományosan időigényes,
multidiszciplináris együttműködést
igénylő folyamat. Beültethető ese-
ménymonitorral a ritmuszavarok által
okozott szinkópe diagnózisa költség-
hatékonyan felállítható vagy kizárha-
tó, ha a noninvazív módszerek nem
vezettek eredményre.
A ritmuszavarok ablációs keze-
lésében a különböző technológiák
integrációja korábban elképzelhe-
Szívritmuszavarok nem gyógyszeres kezelése –
bevezető
Prof. dr. Merkely Béla
Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ,
Budapest
