8
Szimpózium
A
ki pajzsmirigybetegekkel foglal-
kozik, az nem unatkozik.
Ez a tőlem származó böl-
csesség ugyan megkérdőjelezhető,
de hozzáteszem még, hogy aki pajzs-
mirigybetegségekkel foglalkozik, az
szereti ezt a tevékenységet, bár a napi
(
szerencsére nem mindennapi) több
tucatnyi beteg ellátása fárasztó.
Ugyanakkor elmondható az is, hogy
a pajzsmirigy-diszfunkciók felisme-
rése és ellátása nem feltétlenül igényel
endokrinológust. A strúmát és a kóros
pajzsmirigyfunkciót többnyire a há-
ziorvos ismeri fel. Mára rutinszerűvé
vált, hogy elvégezteti a TSH mérését
és a pajzsmirigy ultrahangvizsgálatát
is, és ezekkel a leletekkel küldi tovább
betegét.
A szakorvos hálás kell hogy legyen
és hálás is az együttműködésért. Fel-
adata marad bőven, például a TSH-
mérés megismétlése „egy lelet nem
lelet” alapon, illetve a pajzsmirigy-
peroxidáz (TPO) és a tireoglobulin
(
Tg) elleni antitest mérése, az ult-
rahangvizsgálat esetleges ismétlése.
A kezelést és a további gondozást a to-
vábbiakban általában a szakorvos vég-
zi, ő azonban jól teszi, ha ebben is tá-
maszkodik a háziorvos segítségére.
Fontos a beteg felvilágosítása is. Az
esetlegesen kimutatható pajzsmirigy-
ellenes antitestek (anti-TPO és anti-
Tg) jelentőségét el kell magyarázni
a betegnek (elsősorban a nőbetegek-
nek), különös tekintettel arra, hogy
ezek jelenléte főleg női ágon örököl-
hető. A felvilágosításnak ebben a te-
kintetben óvatosnak és kiegyensúlyo-
zottnak kell lennie, hogy elkerülhető
legyen az ilyenkor szinte törvénysze-
rű ijedség.
A pajzsmirigy-diszfunkció felis-
merését követően a beteg kezelése és
gondozása az orvosi feladat. A hipo
tireózis tiroxinpótlással kezelendő,
a tiroxinadag általában a kiindulási
TSH-szint függvénye. Trijódtironin
kezelés ritkán szükséges.
Gyakori a terhességi pajzsmirigy-
diszfunkció. Az antitest-pozitivitás
korai vetélési kockázatot jelent, de
ettől függetlenül is indokolt a rend-
szeres hormonellenőrzés, különö-
sen az első trimeszterben. Ilyenkor
a legutóbbi amerikai adatok szerint
a TSH-értéket a 0,5–2,5 mE/l tarto-
mányban kell tartani, mert ez esetben
lesz megfelelő az anya és a magzat
hormonellátottsága (utóbbié ak-
kor, ha már kialakult a pajzsmirigy).
A szülést követően a posztpartum
tireoiditisz igen gyakori, ezért a szü-
lés után 0, 1, 3 és 6 hónappal részletes
pajzsmirigyhormon-ellenőrzésre van
szükség.
A következő oldalakon először
a pajzsmirigyhormon-kezelésről ol-
vashatnak, a
Deutsche Medizinische
Wochenschrift
ből átvett összefoglaló
közleményt Nagy Endre egyetemi ta-
nár kommentálta.
A manifeszt vagy szubklinikus pri-
mer hipotireózis a leggyakoribb en-
dokrin betegség. Oka legtöbbször
autoimmun betegség, együtt jár-
hat más autoimmun betegségekkel
is. Elsődlegesen a mirigy eltávolítá-
sa vagy besugárzása, radiojód-kezelés
vagy egyes gyógyszerek (amiodaron,
lítium, interferonok, sunitinib,
rifampicin, talidomid) okozhatnak
hipotireózist. Fontos, hogy a popu-
lációs TSH-érték 2,5 mE/l alatt van,
e fölött már pajzsmirigy elleni anti-
testek lehetnek jelen, és javasolható
a hormonpótlás, különösen terhesség
idején. A szubklinikus hipotireózis
(
normális FT4, emelkedett TSH) igen
gyakran válik klinikailag manifesztté
az évek során.
A tiroxin féléletideje 7 nap, ezért cél-
szerű naponta (reggel) szedni, savkö-
tők gátolják a felszívódását. A kombi-
nációs kezelés (tiroxin + trijódtironin)
javíthatja az életminőséget. Fontos
a hormonpótlás fokozatos beállítá-
sa, pl. a kezdeti napi 25 μg tiroxinadag
4–6
hetenként emelhető mindaddig,
amíg a TSH-érték el nem éri a referen-
ciatartományt (0,4–4 mE/l).
Idősebb korban a TSH normális
tartománya magasabb, pl. 60 év kö-
rül 2–6 mE/l, 80 éves kor felett pedig
akár 2–8 mE/l is lehet. Terhesség alatt
a 12.–14. héttől válik a pajzsmirigy
működőképessé, a tiroxinszükséglet
ekkortól 25–50 μg-mal nő. A várandó-
sok szubsztitúciós adagja 2,4 μg/ttkg.
Van-e új a pajzsmirigy-betegek ellátásában?
Prof. dr. Szabolcs István
Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar,
Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék
