Basic HTML Version
|
Vaslerakódás SM-ben
Eredmények
Mind a szérumban, mind a liquorban magasabb volt az
anti-tau IgG szintje SM-betegek körében, de ez nem ért el
szignifikáns mértéket. Az intrathecalisan szintetizált anti-tau
mennyisége azonban minden alcsoportban szignifikánsan
(
p
<0,0001) meghaladta a kontrollokét, bár a csoportok közötti
átfedés igen jelentôs volt. A szérumban található anti-tau anti-
testek affinitása nem különbözött a betegekben és a kontroll-
csoportban, bár az akut relapszus idején nyert antitestek affi-
nitása a kontrollokénál és az RRSM, illetve SPSM betegekénél
is alacsonyabb volt (
p
<0,01). Ezzel ellentétben, a liquorban az
SM-betegek antitestjei magasabb affinitásúak voltak a kont-
rollokénál (
p
<0,05). A liquorban az antitestek aktivitása min-
den esetben magasabb volt, mint a szérumban.
Az SM-terápiát kapó betegekben mind a szérumban (itt
nem szignifikánsan), mind a liquorban csökkent az anti-
tau antitestek mennyisége, a kezelteket a nem kezeltekkel
(
p
<0,05) vagy a kontrollal (
p
<0,01) hasonlítva egyaránt. Ezzel
ellentétben, a terápia nem változtatta meg az intrathecalisan
termelt anti-tau mennyiségét. A szérum és liquor anti-
test mennyiségek jól korreláltak egymással mind a bete-
gek, mind a kontrollok esetében (r=0,6,
p
<0,0001; ill. r=0,7,
p
<0,0001), az affinitási értékek esetében ez gyengébb volt.
Az EDSS és az anti-tau antitestek mennyisége között nem
volt összefüggés, sôt ilyet más klinikai adatok esetében sem
találtak, bár az intrathecalis szintézis fordítottan arányult
a korhoz (r=–0,4,
p
<0,01).
Következtetések
Figyelemre méltó, hogy az intrathecalis anti-tau szintézis
megemelkedik az SM-betegekben, sôt ez már a betegség korai
stádiumában, a CIS-es betegek esetében is észlelhetô. Bár
a liquor és szérum anti-tau értékek jól korreláltak egymással,
szignifikáns különbséget nem találtak a betegek és kontrollok
között, tehát biomarkérként nem használható.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Fialová L, et al. Increased intrathecal high-avidity anti-tau
antibodies in patients with multiple sclerosis.
PLoS ONE
2011;6:27476–27484.
Bagnato F, Hametner S, Yao B, van Gelderen P, Merkle H,
Cantor FK, Lassmann H, Duyn JH
A vas kimutatása sclerosis
multiplexben: 7 Tesla-s MR-képek
és hisztopatológia összehasonlítása
Vizsgálható-e MRI-vel a vas lerakódása, és mi
a patológiai háttere?
A mágneses szuszceptibilitást a szövetek molekuláris
összetétele határozza meg, és két, az SM szempontjából
fontos molekula, a mielin és a non-haem vas is jelentôs mér-
tékben hozzájárul értékéhez. Mivel a térerô növelésével nô
a mágneses szuszceptibilitás által befolyásolt kontraszt, a 7
T MR-rel készült képek új információkat nyújthatnak a vas
szöveti lokalizációjáról
in vivo
.
Az SM-ben a vas felszaporodását több folyamat is eredmé-
nyezheti. Az akut gyulladás során a non-haem fehérjékbôl
vas szabadulhat fel, krónikus gyulladásban vas-fehérje
depozitumok találhatók a makrofágokban, míg a demielini
záció helyén a vas a degradálódó oligodendrocitákból szaba-
dulhat fel. Ha azonosítható a különbözô eredetû, különbözô
sejtbeli lokalizációjú vas az MR-képeken, akkor meghatároz-
ható lehet, hogy az egyes fehérállományi régiókban éppen
milyen patológiai folyamatok mennek végbe.
Betegek és módszerek
A vizsgálatban 3 betegtôl származó 5 agyszeletet vizsgál-
tak, 3 T és 7 T MRI segítségével, majd ugyanezen régiókból
készült szövettani metszeteket elemeztek.
Az elsô SM-beteg (SM-1) 70 éves korában hunyt el.
Betegsége 40 évesen kezdôdött, a relapszáló-remittáló forma
késôbb szekunder progresszióba ment át. A második beteg
(SM-2) kórtörténete szintén relapszáló-remittáló formával
kezdôdött, majd rapidan progrediáló betegsége után 61,5
évesen hunyt el. A nem SM-es kontroll 19 évesen hunyt el,
súlyos, kombinált immundeficienciában szenvedett.
A 3 T mérések segítségével (T
2
, illetve a T
1
alapú MP-RAGE
szekvenciák) a léziók és normálisnak tûnô fehérállomány
azonosítását végezték. A 7 T MR-rel 3 D T
2
*-súlyozott multi-
echo gradiens echo szekvenciát alkalmaztak, majd a további
feldolgozás során R
2
* és fázis GRE (gradiens echo) térképe-
ket állítottak elô.
Eredmények
A nem SM-beteg donor agy mély fehérállományában csak
kevés vas volt azonosítható, fôleg oligodendrocitákban és
mielinhüvelyekben, amely csekély szignálemelkedést oko-
zott az R
2
* és szignálesést a fázis felvételeken. Több, hasonló
eredetû vas volt található a fehérállomány–kortikális szür-
keállomány határán, hasonló, erôsebb szignált okozva.
Az SM-2 beteg normálisnak tûnô fehérállományában meg-
található volt az elôbb említett mintázat is. A mély fehérál-
lományban látható foltos jelváltozás a szövettan alapján
lehet mikrovérzések következménye (hemosiderin). Vasat
és ferritint oligodendrocitákban és mikrogliális sejtekben
is találtak.
Az SM-1 betegbôl 3 fehérállományi léziót vizsgáltak.
Mindhárom krónikus (T
2
hiperintenz, T
1
hipointenz), és szö-
vettanilag lassan progrediáló lézió volt. Az MR-felvételen
általában alacsony R
2
* és változó fázisszignál volt észlelhetô,
míg a szövettan mielinhiányt és alacsony vastartalmat
mutatott itt. Minden lézió közepén egy nagyobb ér volt
látható, perivaszkulárisan vassal, a vas a mikrogliában,
makrofágokban és extracellulárisan is elhelyezkedett, magas
R
2
* és alacsony fázisszignált adott. Csíkok és kis gyûrûk
magas R
2
* és változó fázisszignállal általában ereket jelöltek
vaslerakódás nélkül, hasonló struktúrák a normál agyban
| 2012/2 |
május
◊
13
Brain