Basic HTML Version
Tur C, Montalban X, Tintoré M, Nos C, Rio J, Aymerich FX,
Brieva L, Téllez N, Perkal H, Comabella M, Galán I, Calle D,
Sastre-Garriga J, Rovira A
Interferon-béta-1b-kezelés primer
progresszív sclerosis multiplexben:
ötéves klinikai követéses vizsgálat
Milyen a kétéves IFNB-1b-kezelés hatékonysága
hosszú távon primer progresszív sclerosis
mutiplexben?
Az interferon-béta terápiás hatása bizonyított a relap
szusokkal járó szekunder progresszív sclerosis multiplex
ben (SPSM), ahol a rokkantság kialakulását mérsékli.
Primer progresszív sclerosis multiplexben (PPSM) eddig
alig néhány randomizált kontrollált vizs-
gálatot végeztek, az interferon-béta-1a és
a glatiramer-acetát sem mutatott pozitív
eredményt a Kiterjesztett Rokkantsági
Skálával (EDSS) mért állapotot vizsgál-
va. Egyetlen centrumban végzett köve-
téses tanulmány során az interferon-béta
alkalmazásakor nem volt szignifikáns
EDSS-javulás, de egy összetett funkcio-
nális skála (MSFC) és az MRI paraméterek pozitív hatást
tükröztek. Az interferon-bétára adott terápiás válasz igen
különbözô lehet a hatásért felelôs komplex folyamatok
sokfélesége miatt.
A háttérben zajló különbözô patomechanizmus és a klinikai
vizsgálatok viszonylag rövid idôtartama lehet a magyarázata
az interferon-béta relapszáló és progresszív SM-ben észlelt
különbözô hatékonyságának. Progresszív SM-ben a progres�-
szió mérése elsôdleges végpontként a vizsgálati idô megnyúj-
tását, valamint az EDSS helyett a szenzitívebb MSFC, vagy
a kettô kombinációjának alkalmazását tenné szükségessé.
Jelen tanulmányban a korábbi kettôs vak, 2 éves vizsgálatban
részt vevô betegek állapotát klinikai, neuropszichológiai tesz-
tek és MRI paraméterek alapján értékelték ismét a vizsgálat
befejezése után 5 évvel, elemezve a kétéves kezelés hosszú
távú terápiás hatásait primer progresszív SM-ben.
Módszerek
Eredetileg 73 PPSM-beteg kapott randomizált interferon-
béta-1b- vagy placebokezelést 2 éven keresztül. A kettôs
vak vizsgálatot befejezô 67 beteget vizsgálták újra 5 évvel
az eredeti tanulmány befejezését követôen. Az EDSS és
MSFC mellett a spaszticitást, fáradékonyságot és a depres�-
sziós tüneteket értékelték különbözô klinikai skálák segít-
ségével, neuropszichológiai és MRI vizsgálatok mellett.
Az MRI során a T1 és T2 léziók volumenét, az agyi
parenchymás frakció által jellemzett atrófia mértékét, az
aktív (új vagy növekvô) gócok számát és a magnetizációs
transzfer ráta (MTR) változását elemezték. A statisztikai
értékelésnél a kezelt és kezeletlen csoport közötti klinikai
és radiológiai eltéréseket elemezték 5 év terápiamentességet
követôen az eredeti vizsgálat kezdetéhez és befejezéséhez
viszonyítva, valamint vizsgálták, hogy a tanulmány során
észlelt MSFC és MRI eltérések az egész csoportra vonatkoz-
tatva korrelálnak-e a késôbbi EDSS-progresszióval.
Eredmények
A 73 randomizált betegbôl 67 fejezte be az eredeti vizs-
gálatot, amelybôl 63-at tudtak bevonni az utánkövetésbe.
Interferon-béta-kezelésben 32 beteg részesült, 31 beteg
placebót kapott. MRI 50 betegnél készült. A korábban
interferont kapott csoport eredményei szignifikánsan job-
bak voltak a kézügyességet vizsgáló 9 lyuk-rúd teszt
és a szemantikus memóriát leíró
Word List Generation
Test
esetében. Szintén szignifikánsan jobb volt a normál
megjelenésû fehérállomány magnetizációs transzfer rátája
is. A tanulmány befejezésétôl számítva a követési perió-
dusban az EDSS és MSFC értéke mindkét
csoportban progressziót mutatott, hason-
lóan az MRI paraméterekhez, bár a T2
léziók volumene a kezelt csoportban szig-
nifikánsan nôtt. A klinikai rosszabbodás
az eredeti vizsgálat kezdetétôl számítva
is megfigyelhetô volt, mint ahogy a T1
és T2 léziók volumenének növekedé-
se és az atrófia fokozódása is. Az agyi
parenchymás frakció kevésbé csökkent viszont a kezelt
csoportban, míg a magnetizációs transzfer ráta nem muta-
tott szignifikáns különbséget. A vizsgálati periódus során
az aktív MRI gócok számának növekedése szignifikánsan
korrelált az 5 éves követés utáni EDSS-romlással.
Megbeszélés
Az interferon-béta-1b mérsékelt terápiás hatása figyel
hetô meg 5 éves követés után a klinikai állapot és az agyi
atrófia fokozódása tekintetében primer progresszív scle
rosis multiplexben. Az öt évvel korábban kezelt betegek
jobban teljesítettek a kézügyességet vizsgáló és néhány
neuropszichológiai tesztben is. A placebocsoportban észlelt
alacsonyabb MTR az egészségesnek tûnô fehérállomány-
ban és a kifejezettebb atrófia az interferonok elnyújtottabb
hatását jelezheti a gyulladás által közvetlenül nem érintett
szövetekben, szemben a gyulladásos gócokban megfigyelt
gyors, de viszonylag rövid hatással.
Habár az EDSS- és MSFC-progresszió nem mutatott
szignifikáns különbséget, a vizsgálat alatti aktív gócok
száma korrelált a késôbbi EDSS-progresszióval, bizonyítva
azt, hogy az immunmoduláns kezelés alkalmazása meg-
fontolandó lehet a primer progresszív sclerosis multiplex
terápiájában.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Tur C, Montalban X, Tintore M et al. Interferon Beta-1b for the
Treatment of Primary Progressive Multiple Sclerosis.
Arch Neurol
2011;68:1421–1427.
4
◊
Sclerosis multiplex M
ozaik
|
Interferon-béta-1b-kezelés PPSM-ben
|
Archives of Neurology
A primer progresszív
SM interferon-keze
lése hosszú távon
járhat elônyökkel.