Basic HTML Version
6
◊
Sclerosis multiplex M
ozaik
|
D
2
-vitamin RRSM-ben
|
Stein MS, Liu Y, Gray OM, Baker JE, Kolbe SC, Ditchfield MR,
Egan GF, Mitchell PJ, Harrison LC, Butzkueven H, Kilpatrick TJ
Nagy dózisú D
2
-vitamin szerepe
relapszáló-remittáló sclerosis
multiplexben
Elônyt jelent-e a nagy dózisú D-vitamin az SM
kezelésében?
Bevezetés
A magasabb földrajzi szélességi fok, az alacsonyabb UV
sugárzás és az alacsonyabb szérum-25-hidroxi-D-vitamin-
(25OHD) szint korrelál a sclerosis multiplex (SM) maga-
sabb prevalenciájával, relapszusrátájával, illetve mortali-
tásával, és indirekt módon a koponya-MRI-n látható aktív
léziók számával. Ebben a tanulmányban a nagy dózisú
D
2
-vitamin hatását vizsgálták SM-betegek
körében a kis dózisú szupplementációhoz
hasonlítva.
Módszerek
A 6 hónapig tartó, kettôs vak, placebo
kontrollált vizsgálatba a McDonald-krité
riumok alapján aktív relapszáló-remittáló
SM- (RRSM) betegeket vontak be, akiknek
a megelôzô 2 évben az immunmoduláns kezelés mellett
relapszusuk volt, vagy elutasították, illetve nem tolerálták
ezt a terápiát. Kezdetben naponta két alkalommal, étkezést
követôen 6000 NE D
2
-vitamin-tartalmú kapszulákat alkal-
maztak.
A céltartomány 130–175 nM szérum D
2
-vitamin-szint
volt, melynek elérése érdekében a késôbbiekben a kapszula
hatóanyag-tartalmát módosíthatták. A D
2
-vitamin-hiány
megelôzése érdekében a tanulmányban részt vevôk mind-
egyike alacsony dózisú (napi 1000 NE) D
2
-vitamint is kapott.
A vizsgálat kezdetekor, a 4., 5., illetve a 6. hónapban kopo
nya-MRI készült. Az elsôdleges végpont a gadolíniumot
halmozó léziók számának és a T2 léziók össztérfogatának
a változása volt. A másodlagos végpontot az EDSS pont-
szám és a relapszusszám változása jelentette.
Eredmények
A vizsgálatba 23 beteget randomizáltak. Közülük 19
interferon-béta vagy glatiramer acetát (Copaxone) terá-
piában részesült. Az átlag életkor 42 év (31–47), az átlag
betegségtartam 6 év (2–10,5), a kezdeti átlag EDSS érték
pedig 2 (1–4) volt. A betegek közül 11 részesült nagy dózi-
sú, 12 pedig kis dózisú D
2
-vitamin-szupplementációban.
A medián 25OHD az alacsony dózisú D
2
-vitamint kapók
körében 54-rôl 69 nM-ra, míg a nagy dózisú D
2
-vitamint
kapók körében 59-rôl 120 nM-ra emelkedett (
p
=0,002). Az
elsôdleges végpont tekintetében nem találtak szignifi-
káns különbséget sem a gadolínium-halmozó léziók szá-
mát illetôen (14 nagy dózisú
vs.
11 kis dózisú D
2
-vitamin),
sem azon betegek számát illetôen, akiknél új lézió jelent
meg a képalkotón.
A vizsgálat végén az EDSS érték azonban a nagy dózisú
D
2
-vitamint kapó résztvevôk körében magasabb volt, mint
a kis dózisú D
2
-vitamin esetében (
p
=0,05). A nagy dózi-
sú D
2
-vitaminnal kezeltek közül 4 betegnél jelentkezett
újabb relapszus, míg az alacsonyabb dózisú D
2
-vitaminnal
kezeltek egyikénél sem.
Következtetések
Az RRSM-ben alkalmazott nagy dózisú D
2
-vitaminnak
nincs terápiás elônye a kis dózisú D
2
-szupplementációhoz
képest még a legmegbízhatóbbnak tekinthetô MRI ered-
mények tekintetében sem. Bár egy másik tanulmányban
a napi 1000 NE D
2
-vitamin alkalmazása mellett meg-
emelkedett a gyulladásos citokinek szintje az SM-betegek
szérumában, jelen esetben a kis dózisú D
2
-vitamint kapók
körében a vizsgálat során nem alakult
ki újabb relapszus, és a csoport 12 tagja
közül mindösszesen 3-nál jelent meg új
gadolínium-halmozó lézió.
Más vizsgálatok eredményeivel szem-
ben itt a kiindulási szérum-25OHD és
a meglévô gadolínium-halmozó léziók,
illetve a T2 léziók össztérfogata között
sem találtak összefüggést. Kísérletes
adatok szerint a 1,25(OH)
2
D 10 nM-os koncentrációja mel-
lett a T-sejtek és a dendritikus sejtek kevésbé patogénné és
ellenállóbbá válnak mind egészséges egyénekben, mind
RRSM-betegekben. Ennek relevanciája kérdéses, mivel
adott esetben a szérumszint jóval ez alatt van.
Ez a tanulmány azt a hipotézist, mely szerint a nagy
dózisú D-vitamin adása hatékony lehet SM-es betegeknél
a prevalencia, a betegségaktivitás és a mortalitás csökken-
tésén keresztül, nem támogatja. Az eredményeket limitál-
ja, hogy a vizsgálat aktív, zajló betegségben szenvedôkre
irányult.
A primer prevencióra, valamint a korai stádiumban
lévô betegek (pl. elsô demielinizációs góc) vizsgálatára
irányuló tanulmányok elképzelhetô, hogy más eredmé-
nyeket mutatnának.
Messzemenô következtetéseket azonban jelen vizsgálat
eredményei alapján nem vonhatunk le, nagyobb, illet-
ve kizárólag kezeletlen betegekre irányuló vizsgálatok
szükségesek az eredmények hitelesítéséhez. Az minden-
esetre megállapítható, hogy a nagy dózisban alkalmazott
D
2
-vitaminnak nincs további elônye a kis (napi 1000 NE)
dózisú D
2
-vitamin-szupplementációhoz képest klinikai-
lag aktív RRSM-betegek esetén.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
M. S. Stein, et al. A randomized trial of high-dose vitamin D2 in
relapsing-remitting multiple sclerosis.
Neurology
2011;77:1611–1018
Neurology
A nagyobb dózisú
D-vitamin nem jobb,
mint a kis dózisú
kezelés.