Basic HTML Version
2
◊
Stroke
Mozaik
|
|
Kedves Olvasó!
A szemlézett cikkeket ismét a
betegség(ek) „egyedfejlôdésének”
sorrendjében tekintjük át: prevenciós,
diagnosztikus, terápiás és utógondo-
zási problémák.
Pitvarfibrilláció mellett a stroke
gyakorisága körülbelül 5%, mely
az európai populáció öregedésé-
vel együtt várhatóan növekszik.
Hazánkban legalább évi 8–10 ezer
új megbetegedés (az évi 50 ezer új
stroke-ból) írható a pitvarfibrilláció
számlájára. Ezért is érdekes a
Circulationban idén megjelent cikk,
melyben a szerzôk a RE-LY vizsgá-
lat (18 ezer beteg) egyik alcsoportját
analizálták. A vizsgálat legfontosabb
üzenete, hogy a régi (warfarin) és a
remélhetôleg nálunk is megjelenô új
terápiás rezsim (dabigatran) mellett
sem rosszabb a kardioverzióhoz kap-
csolódó szövôdmények száma (stroke
és szisztémás embolizáció).
Noha említettük a prevenció fontos-
ságát pitvarfibrilláció esetén, a rutin
szerû INR-ellenôrzés nem elegendô
a gondozás minôségének mérésére.
A Lancet hasábjain 2010-ben meg-
jelent cikk ezt a kérdést feszegeti,
ugyancsak a RE-LY vizsgálat tapasz-
talatai alapján. Eszerint a dabigatran
kedvezô hatása függetlenül attól
kimutatható, hogy milyen az egyes
központok gondozási minôsége.
Számos beteg nem tudja az anti
koagulánst szedni, mert az vérzést
provokál, mert a beteg dementiában
szenved, vagy mert megoldhatatlan
az INR-kontroll. E betegeknek leg-
alább vérlemezkegátlót kell kap-
niuk. A Schattauer és munkatársai
által jegyzett közlemény network
metaanalízis révén azt a kérdést fesze-
geti, hogy a
per os
direkt trombinin
hibitor dabigatran hogyan csökkenti
a stroke valószínûségét a placebóhoz
vagy vérlemezke-kezeléshez viszo-
nyítva. A dabigatran nagyobb dózisa
nemcsak a placebóhoz, hanem az asz-
pirinhez, sôt az aszpirin + clopidogrel
kombinációhoz képest is szignifikán-
san csökkentette a stroke veszélyét.
A diabetes a kardiovaszuláris beteg
ségek és a stroke egyik fontos rizikó-
faktora. Kanadai szerzôk metaanalí
zise azt az érdekes kérdést vizsgálta,
vajon az aszpirin adása csökkenti-e
és ha igen, milyen mértékben a nagy
kardiovaszkuláris események számát,
mivel az aszpirinrôl köztudott, hogy
nemcsak fülzúgást, kiütést, hanem
gasztrointesztinális vérzéseket is okoz.
A több mint 11 ezer beteget magá-
ba foglaló metaanalízis megfigyelé-
sei közül kiemelendô, hogy 10 ezer
kezelt cukorbetegbôl több mint 100-
at megmentünk, miközben csupán 19
nagyobb vérzéses eseményt okozunk
a kezelt betegcsoportnak.
A szívmûtét – különösen az ismételt
beavatkozás – a stroke fokozott koc-
kázatával jár, melynek gyakorisága a
8%-ot is elérheti. Ezért érdekes az a
közlemény, mely azt vizsgálta, vajon a
reoperáción átesett, kardiovaszkuláris
betegségben szenvedô betegeknél
befolyásolja-e a kimenetelt az a tény,
hogy történt-e CT-vizsgálat a beavat-
kozás elôtt. Perioperatív stroke csak
abban a csoportban fordult elô, amely-
ben nem végeztek a szívmûtét elôtt
áttekintô CT-vizsgálatot.
Noha a neurológusok száma szig-
nifikánsan kisebb Angliában, mint
például Magyarországon, mégis
tapasztaltabbak a statisztikai vizs-
gálatok terén az angol kollégák, mint
honfitársaink. A magyarországi
helyzet elég siralmas, hiszen a kép-
alkotó vizsgálatoknak csupán felére
kerül sor a felvétel napján, de érdekes
módon az angol kórházakban még
rosszabb a helyzet. A fiatal férfiak
nak, az alacsony társadalmi státu-
sú betegeknek, illetve a kevesebb
komorbid kórképben szenvedôknek
mégis nagyobb esélyük van arra,
hogy stroke kapcsán képalkotó vizs-
gálat történik náluk.
A stroke terápiájában alkalmazott
eljárások közül a trombolízis a leg-
hatékonyabb, de kétségtelen, hogy
megtöbbszörözi a vérzés veszélyét.
A Lille-bôl és Belgrádból származó
szerzôk közel 500 betegen azt vizs-
gálták, milyen szövôdmény várható,
ha valaki nem stroke-ot, hanem –
tévedésbôl – stroke-ot utánzó beteg-
séget kezel. A 488 beteg közül utólag
7 esetben nem igazolódott stroke,
ezért érdekes, hogy kedvezô vagy
kedvezôtlen volt-e a kimenetel.
A másodlagos stroke-prevenció
egyik legfontosabb beavatkozási for-
mája a carotis-rekonstrukció. A fran-
cia szerzôk tollából a Stroke hasábjain
megjelent munka a szakirodalom és
az EVA-3S vizsgálat tükrében tanul-
mányozza, vajon a hagyományos
kérdésfeltevésen túl (sztent vagy
endarterectomia?) milyen tényezôk
befolyásolják a kimenetelt. A szerzôk
azt a következtetést vonják le, hogy
nemcsak a sztent
vs.
endarterectomia
közötti döntés, hanem az erek anató-
miai viszonyai is befolyásolhatják a
terápiás kockázatot.
Csiba László, egyetemi tanár
Bevezetô
Bevezetô