Basic HTML Version
alapján, melyeket napokkal vagy hetekkel a tünetek kez-
dete után nyertek, hogy kizárjanak az SM-en kívüli más
betegségeket.
Módszerek
Az agybiopsziás minták hisztokémiai
és immunhisztokémiai festése révén
a kortikális plakkokat típusaik szerint
osztályozták és elemezték a gyulladásos
aktivitásukat.
Eredmények
A 138 betegbôl 53-nak (38%) volt kortikális demielinizá
ciója. A 85, kortikális demielinizáció nélküli betegbôl 12-nél
(14%) volt kortikális gyulladás, és 73-nál (86%) a kortex nor
mális megjelenésûnek látszott. A kortikális lézióval rendel
kezôkben a kortikális léziók mindhárom típusát észlelték.
A 104 tanulmányozott lézióból a leukokortikális léziók
fordultak elô leggyakrabban (52 [50%]), melyeket a szupiális
léziók (35 [34%]) és az intrakortikális léziók (17 [16%]) követ-
tek. Egyes minták többféle típusú plakkot is tartalmaztak.
A késôi stádiumú SM-ben a kortikális léziók kevés aktív
demielinizációs plakkot tartalmaznak. A tanulmányban vizs-
gált kortikális léziók 66%-ában találtak habos makrofágokat,
melyek jelenléte fennálló demielinizációs folyamatra utal. Az
összes kortikális lézióban aktív mikroglia volt detektálható.
A kortikális plakkok 82%-ában perivaszkuláris CD3
+
T-sejt-
infiltráció mutatható ki, CD8
+
T-sejteket a kérgi plakkok
77%-ában észleltek. A leukokortikális plakkok nagyfokban
gyulladásosnak mutatkoztak. A kortikális plakkok 27%-ában
figyeltek meg B-sejtes perivaszkuláris gyulladást.
A kortikális léziót tartalmazó betegeknek nagyobb való
színûséggel volt meningeális gyulladása, mint a kortikális
lézióval nembíró betegeknek. Ameningeális gyulladás topo-
gráfiai összefüggést mutatott a kortikális demielinizációval,
különösen a szubpiális plakkok esetében.
Az SM-es plakkokban elôforduló neurodegeneráció neuro
nális, neuritikus és oligodendrogliális károsodást foglal
magába. A krónikus plakkokban ilyen, gyulladás nélküli
elváltozásokat írtak le, mely felveti a kérdést, hogy vajon
a gyulladás és a neurodegeneráció egymástól független
folyamat-e SM-ben. A tanulmányban vizsgált kortikális plak
kokban kimutathatók voltak gyulladásos háttér talaján zajló
neurodegeneratív elváltozások.
Következtetések
A betegek közel 40%-ában lehetett kortikális léziót kimu-
tatni, mely arra utal, hogy a kortikális demielinizáció gyakori
korai SM-ben. A kortexen belüli demielinizációs betegséget
jelez az, hogy az intrakortikális és szubpiális léziók tér-
ben elkülönülnek a biopsziás minta fehérállományi lézióitól.
A kortikális léziók gyulladásos karaktert mutattak, mely
alapján az SM kezdetének idôpontjához közel jelentkezô
kortikális demielinizáció alapvetôen különbözik a krónikus
SM-ben láthatóétól, mely utóbbiban jellemzôen nem figyelhetô
meg gyulladásos kortikális demielinizáció. Ez nem támogatja
azt, hogy a korai fázisú SM-ben primer (nem gyulladásos)
neurodegeneratív folyamat zajlik. A kortikális demielinizáció
különbségei a korai SM és a hosszan tartó, progresszív SM
között a kortikális gyulladás hatékony elta-
karításával függhet össze. Az SM-es bete-
gek mintáiban talált meningeális aggre-
gátumok szerepet játszhatnak a kortikális
demielinizációban és progresssziójában.
Egyes mintákban egyidejûleg szubpiális
és leukokortikális lézió is megfigyelhetô
volt, mely arra utal, hogy citokin diffú-
zió révén a szuperficiális demielinizációs
betegség közrejátszhat a mélyebb léziók kialakulásában.
Aneurodegeneráció jeleinek lelete korai SM-ben egybehangzik
a progresszív SM-es betegek leletével, mely aláhúzza azt, hogy
bár a gyulladás gyorsan eltûnik, a kortikális demielinizáció
képes irreverzibilis károsodást okozni.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Luccinetti CF, et al. Inflammatory cortical demyelination
in early multiple sclerosis.
The New England Journal of
Medicine
2011;365:2188–2197.
Fialova L, Bartos A, Svarcova J, Malbohan I
Emelkedett mennyiségû nagy
affinitású anti-tau antitest található
az SM-es betegek liquorában
Lehet-e az anti-tau antitest az SM hasznos
biomarkere?
Az axonokban található tau fehérjék a mikrotubulusokhoz
kapcsolódnak, azok stabilizációjában és az axonális transz-
portban van szerepük. Axonális károsodás során kikerül-
hetnek a liquorba; jól ismert ez például Alzheimer-betegek
esetében. Mivel az SM alapvetô patomechanizmusának része
a demielinizáció és az axonkárosodás, a tau fehérjék, illetve
az ellenük termelôdô antitestek kimutatása a liquorban és
szérumban segíthet ennek megértésében.
Betegek és módszerek
A vizsgálatban 49 SM-beteg szérumát és liquorát elemez-
ték: a liquor-vétel idején a diagnózis 8 esetben CIS, 29 eset-
ben relapszáló-remittáló SM (RRSM) (18 esetben relapszus),
9 esetben szekunder progresszív (SPSM) és 3 esetben primer
progresszív SM (PPSM) volt. Kezelésben nem részesült 23
beteg, 26 beteg immunszuppresszív vagy immunmoduláns
kezelést kapott. A 47 kontroll között voltak egészségesek,
neuropathiában és aszeptikus neuroinfekcióban szenvedôk
voltak.
Az antitest-koncentrációt ELISA-val mérték, az affinitást
urea oldat alkalmazásával határozták meg, mely az antigén-
antitest kötôdést roncsolja.
12
◊
Sclerosis multiplex M
ozaik
|
Liquor anti-tau antitest emelkedés
|
A kérgi plakkokban
gyulladás és
neurodegeneráció
zajlik.
PLoS ONE