Basic HTML Version
2
◊
Sclerosis multiplex M
ozaik
|
Elôszó
|
Kedves Kollégák!
Harmadik évfolyamunk második
számába ismét több érdekes közle-
ményt válogattunk.
Az elsô két közlemény az IFNB-1b,
és általánosságban az immunmodulá-
ló kezelések két érdekes kérdését vizs-
gálja: (i) az eredeti tanulmányokban
alkalmazott rövid, 2-3 éves kezelés
alatt észlelt változások vajon adhat-
nak-e felvilágosítást a késôi, hosszú
távú, 16 éves prognózisra; (ii) a primer
progresszív SM-ben két évig alkalma-
zott IFNB-1b-kezelésnek milyen hatá-
sa van 5 év múlva? A hosszú távú
kimenetel legfontosabb elôrejelzôje
a kiindulási EDSS, illetve az EDSS
változása a 2 éves kezelés alatt, míg
a T2 léziók száma hasonló összefüg-
gést nem mutatott. Primer progres�-
szív SM-ben a kétéves kezelés után
5 évvel a betegek jobban teljesítettek
a kézügyességet vizsgáló és néhány
neuropszichológiai tesztben is a pla-
cebóval kezeltekhez hasonlítva.
Három további közleményt válo-
gattunk be terápiás szempontból. Az
egyik egy új, orális monoklonális
antitest (firategrast), mely hasonlóan
a natalizumabhoz, az
a
4
b
-integrinek
ellen irányul, felezési ideje azon-
ban mindössze pár óra, így kön�-
nyen felfüggeszthetô. A második
fázisú vizsgálatban a legnagyobb
dózis alkalmazása során az új, hal-
mozó léziók száma 49%-kal csökkent.
A következô közlemény a nagy és kis
dózisú, fél évig alkalmazott D-vitamin
hatását hasonlította össze: relapszáló-
remittálóSM-benanagyobbdózisnem
nyújtott szignifikáns elônyt a halmo-
zó léziók számát illetôen, sôt az EDSS
érték a nagy dózisú D
2
-vitaminnal
kezeltek körében magasabb volt. Egy
további közlemény a natalizumab
hatását vizsgálta olyan 5 betegben,
akiknél a késôbbiekben neuromyelitis
optica (NMO) igazolódott. A keze-
lés alatt minden betegnél elôfordult
legalább egy relapszus, amely több-
nyire súlyos volt, és a koponya-MRI
minden betegnél új vagy halmozó
aktív léziót jelzett. Az eddigi adatok
arra utalhatnak, hogy a natalizumab
NMO-ban hatástalan.
Több olyan közleményt is kivá-
lasztottunk, mely ajánlásokat fogal-
maz meg. Az American Academy of
Neurology 65 közlemény áttekintése
alapján diagnosztikus és terápiás aján-
lást tett közzé transzverz myelitis ese-
tén, melyet részletesen ismertetünk.
Az ajánlás alapvetôen 5 kérdéskört
vizsgál: (i) milyen faktorok segíthet-
nek az egyéb akut és szubakut nem
kompressziós myelopathiáktól történô
elkülönítésben; (ii) a myelitis okának
megállapításában; (iii) a fokozott relap
szuskockázat eldöntésében; (iv) milyen
terápiák javítják a relapszust; (v) és
gátolják a relapszusok megjelenését?
Egy nemzetközi csoport aDIR szekven-
ciák megbízhatóságát vizsgálta a kérgi
plakkok kimutatásában. Az öt mun-
kacsoport mindössze 19,4%-ban jelölte
meg ugyanazon kérgi plakkokat, jelez-
ve, hogy a módszer megbízhatósága
mérsékelt, fôleg a kisebb intrakortikális
és a cerebelláris kortexet érintô léziók
esetében. Az SM-ben észlelhetô kog-
nitív deficit lemérésére bár validált
tesztsorozatok állnak rendelkezésre,
de ezek idôigényesek, költségesek,
tapasztalt személyzetet és speciális
eszközöket igényelnek. Ezért egy nem-
zetközi csoport 80 közlemény adatai
alapján egy olyan rövid tesztsorozatot
állított össze, mely 15 percen belül
elvégezhetô. A tesztekkel az informá-
ciófeldolgozás sebessége, a verbális
és a vizuális memória jól mérhetô;
az exekutív funkciók vizsgálatát nem
javasolták, mivel túl idôigényes, és
nehezen dokumentálható.
Egy neuropatológiai vizsgálat
a kérgi plakkok jellegzetességeit vizs-
gálta korai SM-ben, ahol diagnoszti-
kus problémák miatt korán végeztek
agybiopsziát. A betegek közel 40%-
ában lehetett kortikális léziót kimu-
tatni, mely arra utal, hogy a kortikális
demielinizáció gyakori korai SM-ben.
A kortikális léziók gyulladásos
karaktert mutattak menigeális agg-
regátumokkal és neurodegeneráció
korai jeleivel. Egy további közle-
mény a liquorban kimutatható tau-
ellenes immunválaszt, annak eset-
leges biomarker szerepét vizsgálta.
Az axonokban expresszálódó tau az
axonális károsodás kapcsán kerül-
het a liquorba. Az intrathecalisan
szintetizált anti-tau mennyisége
minden SM-alcsoportban (CIS, RR,
SP, PP) szignifikánsan meghalad-
ta a kontrollokét, míg a szérumban
nem volt különbség. A degeneratív
betegségekben a vaslerakódás sze-
repe egyre inkább elôtérbe kerül.
Egy tanulmány 7 T MRI és szövet-
tan kombinálásával vizsgálta az agyi
vas depozitumokat SM-ben, mely
akut gyulladás során a non-haem
fehérjékbôl szabadulhat fel, króni-
kus gyulladásban a makrofágokban,
mikrogliában mutatható ki, míg
a demielinizáció helyén a degradáló-
dó oligodendrocitákból származhat.
Végül egy Nature közleményt ismer
tetünk, mely a gasztrointesztinális
immunitás és az autoimmun, mielin
specifikus immunválasz kapcsolatát
vizsgálta egérmodellben. Az ered-
mények arra utalnak, hogy a gasztro
intesztinális rendszer alapvetô szerepet
játszhat a központi idegrendszerre spe-
cifikus autoimmunitás iniciálásában: itt
indul az autoreaktív T-sejtek aktiváció-
ja és expanziója, majd autoantitesteket
termelô B-sejtek aktiválódnak a nyaki
nyirokcsomókban e T-sejtek, és az ott
jelen lévô központi idegrendszeri anti-
gén hatására. A szerzôk felvetik, hogy
a gasztrointesztinális rendszer olyan
mikrobióta komponenseket tartalmaz-
hat, mely az SM-fogékonysággal állhat
kapcsolatban, és potenciális terápiás
target lehet.
Prof. Dr. Illés Zsolt
Elôszó