Basic HTML Version
| 2012/2 |
május
◊
3
|
Klinikai jellegzetességek és rokkantság
Goodin DS, Traboulsee A, Knappertz V, Reder AT, Li D,
Langdon D, Wolf C, Beckmann K, Konieczny A, Ebers GC, for
the 16-Year Long Term Follow-up Study Investigators
A korai klinikai jellegzetességek
és a késôbbi rokkantság közötti
összefüggés: az eredeti interferon-
béta-1b tanulmány 16 éves követéses
vizsgálata sclerosis multiplexben
Az IFNB-1b rövid távú vizsgálat klinikai és MRI
paraméterei hogyan korrelálnak a hosszú távú
rokkantsági állapottal?
Az immunmoduláns készítmények hatékonyságának
mérésére többféle paramétert használnak a viszonylag rövid
tartamú randomizált kontrollált vizsgálatokban, amelyek
összefüggése a betegség hosszú távú kimenetelével nem
tisztázott. Az elsô interferon-béta-1b (IFNB-
1b) hatékonyságát vizsgáló tanulmány
több mint 2 évtizede indult 372 beteget
randomizálva 3 terápiás ágra (IFNB-1b 250
és 50
m
g, placebo). A magasabb dózisú
kezelés egyértelmûen hatékonynak bizo-
nyult 2 és 3 éves követés után. Jelen közle-
ményben az eredeti vizsgálatban részt vevô
betegeket több mint 16 év után vizsgálták
csaknem 6000 betegévet értékelve; egyes klinikai és MRI
paraméterek prediktív értékét tanulmányozták a hosszú távú
fizikális és kognitív rokkantsági állapotra vonatkozóan.
Módszerek
260 beteg egyezett bele a részletes fizikális, kognitív és
képalkotó vizsgálatokba és a kórlefolyás áttekintésébe. A fizi-
kális státus leírására a kiterjesztett rokkantsági skálát (EDSS)
és a sclerosis multiplex súlyossági skálát (MSSS) használták,
kognitív állapotfelmérés 5 neuropszichológiai teszt felvéte-
lével és a premorbid IQ becslésével történt. A relapszussal
összefüggô (relapszusráta), rokkantsági (EDSS, MSSS, 1 pon-
tos tartós EDSS-növekedés), MRI (T2 léziók mennyisége
és változása, III. kamra átmérô, új vagy növekvô T2 léziók
száma) vagy egyéb kategóriák (betegségtartam, kor, nem,
terápia, neutralizáló antitestek jelenléte) összefüggését vizs-
gálták a hosszú távú kimenetellel kapcsolatban. A kezelés-
sel kapcsolatos egyéb paramétereket is értékeltek (IFNB-1b
mennyiség, MRI paraméterek és EDSS változása, valamint
a relapszusráta). Negatív kimenetelt jelentett, ha a beteg
szekunder progresszív (SP) fázisba került (progresszív álla-
potromlás 12 hónapon keresztül relapszusok nélkül) vagy ha
az EDSS ≥6 lett. A kognitív tesztek eredményeit egyesítve lét-
rehoztak egy kognitív teljesítményindexet. A paraméterek és
a fizikális kimenetel összefüggését logisztikus regresszióval,
a kognitív teljesítményindexszel való korrelációt pedig lineá
ris regressziós modellel vizsgálták egy vagy többváltozós
modelleket alkalmazva.
Eredmények
A kiinduláskor mért átlag EDSS 2,89-rôl 5,17-re emelkedett.
A betegek 43,5%-a érte el a 6 pontos értéket, 40%-nál alakult ki
SPSM, 53,8%-nál negatív kimenetelt tapasztaltak. A III. kamra
átmérôje és a T2 gócokmennyisége is nôtt. Egyváltozós modell-
ben a kiindulási rokkantság szignifikánsan korrelált a 16 évvel
késôbbi fizikális és kognitív állapottal. A klinikai tanulmány
során mért EDSS-romlás és az éves relapszusráta a 16 év utáni
fizikális kimenetellel korrelált. A III. kamra átmérôje, az MRI
léziókmennyisége és a premorbid IQ korreláltak a kognitív stá-
tussal, míg az MRI paraméterek változása nem korrelált sem
a kognitív, sem a fizikális állapottal. Az EDSS változása volt
a legpontosabb elôrejelzôje a fizikális állapotnak. Neutralizáló
antitestek megjelenése nem volt összefüggésben a késôbbi
kimenetellel. Többváltozós modellben a 16 év utáni fizikális
és kognitív állapot legszignifikánsabb prediktora a kiindulási
EDSS érték volt. Az EDSS változása az elsô 2 év során szintén
független elôrejelzônek bizonyult. Az MRI változók elsôsorban
a kognitív állapottal, míg az évenkénti
relapszusszám a fizikális kimenetellel volt
összefüggésben.
Következtetés
Jelen tanulmány az elsô, amelyik a rövi-
debb idejû klinikai vizsgálatokban használt
paraméterek prediktív szerepét vizsgálta
hosszú távú végpontok vonatkozásában. Az
idegrendszeri gyulladás okozta tünetek jobban korrelálnak
a fizikális kimenetellel, míg azok a változók, amely a lap-
pangva zajló folyamat jellemzôi (T2 léziók, atrófia) inkább
a kognitív károsodás prediktorai. A hosszú távú kimenetelre
vonatkozó legszorosabb korrelációt az EDSS mutatta (a fiziká-
lis státus tekintetében) és a léziók mennyisége, valamint a III.
kamra átmérô (kognitív állapot viszonylatában). Az aktuális
EDSS-változás a 2 éves vizsgálati periódusban jobb elôrejelzôje
a késôi kimenetelnek, mint a tartós 1 pontos növekedés vagy
a kategorikus 1 pontos változás a vizsgálat végén. Sem a T2
léziók mennyiségének változása, sem az új léziók számának
növekedése nincs kapcsolatban a rokkantsági vagy kognitív
állapot változásával. Összességében a kiindulási rokkantság és
MRI állapot, a rövid távú vizsgálat alatti relapszusszám, a fizi-
kális állapot változása és az atrófia mérsékelten, de függetlenül
korrelálnak a 16 évet követô fizikai és kognitív kimenetellel.
Fontos megjegyezni, hogy a széles körben használt MRI vál-
tozó (T2 gócok térfogata) nem korrelált sem a fizikális, sem
a kognitív státussal.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Goodin DS, et al. Relationship between early clinical
characteristics and long term disability outcomes: 16 year cohort
study (follow-up) of the pivotal interferon
b
-1b trial in multiple
sclerosis.
J Neurol Neurosurg Psychiatry
2012;83:282–287.
A rövid interferon-
béta-kezelés hatása
prognosztikus lehet
hosszú távon.
Journal of Neurology Neurosurgery
and Psychiatry