Page 2 - Onkológiai Mozaik 2

2

◊

Onkológiai

Mozaik

|

Elôszó

|

Ha valaki azt kérdezné, mi volt

a 2011-es ASCO legnagyobb „dur-

ranása”, olyan, amely megváltoz-

tatná daganatellenes stratégián-

kat, választ ad nyitott kérdéseink

zömére – azt kell hogy mondjam,

drámai bejelentések nem történ-

tek. Az viszont igaz, hogy aki a

napi onkológiai gyakorlatot isme-

ri, nem is várt mérföldkövet. És

az is igaz, hogy a lépésrôl lépésre

történô elôrehaladásnak számtalan

jele érezhetô volt az elôadásokon,

de a posztereken is.

Sokszor vita tárgya, hogy a posz-

terek fel tudják-e venni a versenyt

– azaz presztízsképesek-e – az

elôadásokkal szemben. Az ASCO-n

több ezer poszter bizonyította, hogy

igen magas színvonalú klinikai –

vagy elméleti – tapasztalatok köz-

lésére alkalmasak. (Az igazság az,

hogy ma már szinte minden jobb

klinikai vizsgálatban fellelhetô az

elméleti komponens, és fordítva

is gyakori.) Így például a fázis I

és II vizsgálatok eredményeinek

zömét csak a posztereken lehetett

látni. Ez is, de a kiállítók pavilon-

jai közötti „csellengés” is aláhúzta

azt, hogy a célzott terápia és az azt

támogató molekuláris diagnosz-

tika uralkodóvá vált. Legalábbis

errôl tanúskodnak a cégek – igen

elegáns, de a korábbi évekhez

képest igen visszafogott „adako-

zási” gyakorlatát tükrözô kiállító-

térben hozzáférhetô – portfóliói.

Aligha található a daganatokkal

kapcsolatban emlegetett moleku-

láris hibák között olyan, amelyik

ne szerepelne a preklinikai, majd

a fázisvizsgálatokban, részben

tradicionális vagy célzott sze-

rekkel kombinációban, részben

monoterápiaként, hangsúlyt fek-

tetve a biztonsági szempontokra és

a rezisztenciát megkerülô elkép

zelésekre. Az utóbbi kulcskérdéssé

vált. Aránylag kevés szó esett (de

azért esett) a korábbiak sláger-

témái közül az ôssejtekrôl és a

mikroRNS-ekrôl. Mindkét terü-

let „kóstolgatja” már a terápiás

lehetôségeket, de inkább még az

adatgyûjtés stádiumában vannak.

Az érdeklôdés homlokterében

maradtak viszont a biomarkerek.

Az egyik leghatározottabb véle-

mény az IPASS vizsgálatra ala-

pozva (erôsen) ajánlja, hogy elôre

haladott/metasztatikus NSCLC

esetén az anti-EGFR tirozinkináz-

gátlókkal történô kezelés elôtt

meg kell gyôzôdni a terápiás vála-

szért „felelôs” aktiváló mutációk

jelenlétérôl. Az alapot persze az

jelenti, hogy az ilyen mutációkat

hordozó tumorok ellen a célzott

terápia eredményesebb, mint a

konvencionális. A célzott mole-

kuláris diagnosztika technológiai

oldala ma már lehetôvé teszi egy-

szerre több génváltozás kimutatá-

sát, és ezek prognosztikai és/vagy

predikciós markerkollekcióként

használhatók. E vizsgálatok azon

az ismereten vagy feltételezé-

sen alapulnak, hogy a kimuta-

tandó génaktivitások fontosak a

daganatok számára a túléléshez,

a progresszióhoz. Ezért lehet-

nek markerek, és ha jók, akkor

kellôen szenzitívek és specifi-

kusak. Minden igényt kielégítô

markerek talán soha nem lesznek,

de az biztosan várható, hogy a

panelek jelentôs lépést jelentenek

az egyénre szabott terápia felé.

Természetesen az is nyilvánvaló,

hogy a tumor életében meghatáro-

zó az a közeg, amelyben növeked-

nie kell. Bármennyire is elismert

a gazdaszervezet szerepe, ennek

kiaknázása a terápia számára spo-

radikus. A leginkább alkalmazott

eljárás ebbôl a szempontból az

érellátás megakadályozása, de

ennek eredményességét megjóso-

ló markerrel még nem rendelke-

zünk.

Az ASCO egyik erénye (néhány

hasonló összejövetelhez hason

lóan) a képzési elôadások rendsze-

re és azok elérhetôsége. A mostani

mozaik több ilyen oktatási anyag-

ból mutat be részleteket, hogy ked-

vet csináljon ehhez a népszerû

forráshoz. Ezek is azt tanúsítják,

hogy az onkológiai betegellátás

milyen sokrétû, és azt is, hogy

daganatos betegbôl egyre több

lesz. Erre minden szinten fel kelle-

ne készülni, beleértve a finanszí-

rozás kérdéseit is.

Prof. Dr. Kopper László

Elôszó