Basic HTML Version
| 2011/2 |
szeptember
◊
3
|
ASCO vélemény
Keedy VL, et al
Az ASCO ideiglenes klinikai vélemé-
nye az EGFR-mutációk kimutatásá-
val kapcsolatban elôrehaladott nem
kissejtes tüdôrákban, tekintettel
az EGFR-gátlókkal végzett elsô
vonalbeli kezelésre
ASCO vélemény
Az ASCO ideiglenes klinikai véleménye (PCO) az EGFR-
mutációs teszt alkalmazásáról szól elôrehaladott nem
kissejtes tüdôrákban (NSCLC), melynek célja, hogy elôre
jelezze az elsô vonalbeli EGFR tirozinkináz-gátló (TKI)
hatékonyságát.
A mutáns EGFR-t hordozó NSCLC esetén a részleges
válasz aránya sokkal nagyobb az olyan anti-EGFR-TKI-re,
mint például a gefitinib és erlotinib.
Az Egyesült Államokban a tüdô adenocarcinomáinak
közel 15%-ában lehet igazolni az EGFR aktiváló mutációját.
A mutáció kimutatását igen kiterjedten végzik az akadé
miai orvosi központokban, de a nem akadémiai gyakor-
latban is. Idáig azonban nincs bizonyíték
arra, hogy a teszt alapján választott bete-
geknél a teljes túlélésben (OS) is javulást
lehetne elérni.
A vélemény alapját egy nagy fázis
III vizsgálaton (IPASS, Iressa Pan-Asia
Study trial) és három kisebb fázis III
randomizált, kontrollos vizsgálaton túl
– melyben a progressziómentes túlélést
(PFS) választották elsôdleges végpontnak
– egy kis fázis III vizsgálat képezte, ahol az elsôdleges vég-
pont az OS volt. Eszerint: azoknál az NSCLC-ben szenvedô
betegeknél, akiknél elsô vonalban EGFR-TKI adását terve-
zik (nem kaptak elôzôleg kemoterápiát vagy EGFR-TKI-t),
meg kell határozni az EGFR-mutációt annak eldöntésére,
hogy az EGFR-TKI vagy a kemoterápia a megfelelô elsô
vonalbeli kezelés.
A PCO a szakértôk konszenzusos véleményét tükrözi,
melyet klinikai tapasztalatokra és közleményekre alapoz-
nak azért, hogy segítsenek a klinikusoknak a döntésho-
zásban, valamint kérdéseket fogalmazzanak meg a jövôre
nézve.
A tudomány gyors fejlôdése miatt talán a PCO nem vehe-
tett figyelembe olyan adatokat, amelyek a konszenzus és
annak megjelenése között születtek.
A PCO-t nem újítják meg rendszeresen, ezért adott álla-
potra érvényes, és nem vesz figyelembe egyéni különbsé-
geket a betegek között, valamint nem értékel minden lehet-
séges kezelést. A döntésért a kezelôorvos vagy a döntést
meghozó fórum (például onkoteam) a felelôs.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Keedy VL, et al. American Society of Clinical Oncology
provisional clinical opinion: Epidermal Growth Factor Receptor
(EGFR) mutation testing for patients with advanced
non-small-cell lung cancer considering first-line EGFR tyrosine
kinase inhibitor therapy.
JCO
2011;29:2121–2127.
Shaw AT, Hayes DN, Martins R
A szövettani és molekuláris vizsgálat
(EGFR és EML4-ALK) jelentôsége az
elôrehaladott nem kissejtes tüdôrák
jellemzésében
ALK, az új terápiás célpont
Az NSCLC kezelése drámaian megváltozott az utóbbi évek-
ben. A mûtét utáni adjuváns kezelésként alkalmazott plati-
naalapú kemoterápia a II. és IIIA stádiumú betegség keze-
lésének standardjává vált. A célzott terápia megjelenésével
a célpontok meghatározása, a hatást jelzô markerek vizsgálata
ma már az ellátás része. A cikk részleteseb-
ben kitér az EGFR mutációinak és az ALK
kromoszomális változásának tesztelésére.
Az alábbiakban az ALK-ot ismertetjük.
Az ALK egyike a legújabb tirozin-kináz
célpontoknak a daganatokban. Az ALK-ot
érintô kromoszomális átrendezôdés szá-
mos humán tumort érint, így az NSCLC-t,
az anaplasztikus nagysejtes lymphomát
és az inflammatorikus myofibroblastos
tumort. Ezek az átrendezôdések fúziós génekhez vezetnek,
amelyekben a fúziós partner irányítja az ALK ligandtól füg-
getlen oligomerizációját, ennek eredménye pedig az ALK-
kináz aktiválása.
Tüdôrákban a leggyakoribb ALK-fúzió az EML4-gyel
történik.
In vitro
az ilyen fúziót hordozó sejtek ALK-függôvé
(addiktívvá) válnak, ezért nagyon érzékenyek ALK-gátlókra.
Ilyen szer a
crizotinib,
amellyel például 105, ALK-pozitív
metasztatikus NSCLC-ben szenvedô betegnél 56%-os objek-
tív válaszarányt és 9,2 hónapos medián PFS-t értek el,
szemben az egy szerrel végzett standard kezeléssel, ahol az
objektív válaszarány 10%, a medián PFS 3 hónap volt.
Milyen gyakori az ALK-pozitivitás? Tüdôrákok esetében
viszonylag ritka (1,0–11,6%).
Milyen klinikai jellegzetességek kapcsolódnak az ALK-
hoz? Az ALK-pozitív betegek általában fiatalabbak (például
az egyik vizsgálatban a medián életkor az ALK-hordozók
csoportjában 54 évnek, a nem hordozóknál 64 évnek adódott).
Journal of Clinical Oncology
Educational Book, ASCO
Az ASCO szerint
TKI-adás
elôtt meg kell
határozni
az EGFR-mutációt.