Basic HTML Version
A növekedési faktorok nélküli, minimál médiumhoz hoz-
záadva, az IFNB-1b elôsegítette az NPC-proliferációt, mind-
két módszerrel (BrdU és Ki67) mérve. A különbözô koncent-
rációban alkalmazott IFNB-1b eltérôen befolyásolta a sejtek
differenciációját is: az alacsonyabb koncentrációk (1000–10 000
E/ml) inkább az astrocyta és neuronális irányba, míg a maga-
sabb koncentráció (100 000 E/ml) praeoligodendrocyta irányba
tolták a sejteket mRNS (rt-PCR) és fehérje (immuncitokémia)
markerek alapján is. Az IFNB-1b jelátvitelében szereplô
lehetséges mRNS-eket vizsgálva, 8 esetben találtak többszö-
rös emelkedést. Ezek közül a JAK/STAT útvonalban részt
vevô STAT1 és STAT2 szerepe korábban is ismert volt, míg
a cholecystokynin A receptor, Fas, FGF2 NELL1, neuregulin 2
és neurotensin receptor 1 mRNS-ek más, nem feltárt jelátvite-
li útvonalakkal való kapcsolatot jeleznek.
Következtetések
Jelen kísérletek alátámasztják, hogy az IFNB-1b, való
színûleg az interferon alfa/béta receptoron keresztül,
elôsegíti a neurális prekurzor sejtek differenciálódását több,
különbözô irányban is, de a legmagasabb koncentrációban
döntôen a prooligodendrocyta-differenciálódást preferál-
ja. Megerôsítették az interferon receptorról induló JAK/
STAT útvonal szerepét, de jelezték számos más jelátviteli
útvonal aktiválódását is. Ezek egy része korábban is ismert
volt, és az NPC-k túlélésében (Fas) vagy önmegújításá-
ban (neuregulin 2) játszanak szerepet. Egy korábbi, kettôs
vak, randomizált, placebokontrollált tanulmányban, ahol
5 hónapig intrathecalisan juttattak be IFNB-t, szignifi-
káns relapszusráta-csökkenést találtak. Ezen adatok alapján
tehát érdemes lehet olyan módszerek kidolgozása, amelyek
elôsegítik az IFNB-1b bejutását a központi idegrendszerbe.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Arscott WT, et al. Interferon
b
-1b directly modulates human
neural stem/progenitor cell fate.
Brain Research
2011;1413:1–8.
Nikic´ I, Merkler D, Sorbara C, Brinkoetter M, Kreutzfeldt M,
Bareyre FM, Brück W, Bishop D, Misgeld T, Kerschensteiner M
Az axonkárosodás reverzibilis
formája kísérletes autoimmun
encephalomyelitisben és sclerosis
multiplexben
Visszafordítható-e a gyulladásos plakkokban
kialakuló axonkárosodás?
A sclerosis multiplex esetében immunmediált axonkáro
sodás lehet felelôs a permanens neurológiai károsodásért,
ennek
in vivo
mechanizmusa azonban kevésbé ismert.
Módszerek
Ebben a kísérletsorozatban az axonális patológia
in vivo
tanulmányozására olyan transzgénikus egereket használtak,
amelyek a spinális érzô neuronok kevesebb, mint 1%-ában fluo-
reszcensen jelölt fehérjét expresszáltak. A gerincvelôt lumbális
laminectomiával feltárva, a hátsó kötélben felszínesen futó
egyes jelölt axonok mikroszkóp alatt azonosíthatók voltak, és
akár több óráig tartó megfigyelésük is lehetséges volt. MOG
által indukált kísérletes autoimmun encephalomyelitis (EAE)
által létrehozott gyulladásos léziók területén vizsgálták az
axonokat. Az
in vivo
megfigyelés után fény- és elektronmikro-
szkópos megfigyeléseket is végeztek az elôzôleg tanulmányo-
zott területekbôl készített metszeteken.
Eredmények
Az EAE 2-3. napján követni lehetett az axonkárosodás
menetét. Elôször az axon egyes szakaszain duzzanat alakult
ki, majd a Ranvier-befûzôdéseknél egyszerre több helyen
is megszakadt az axon. Végül, innen mindkét irányban
haladva, fragmentálódott a nyúlvány. A folyamatot fokális
axonális degenerációnak (FAD) nevezték el.
Egyes esetekben a megduzzadt axonok regenerálódását is
megfigyelték, avastagabbaxonokesetébengyakrabban, éskorai
gyulladásos lézióban ritkábban. Tizenhárom egeret felhasznál-
va, 1084 „axon-óra” megfigyelést végeztek, 230 axonról készí-
tettek felvételeket. Tizenöt esetben láttak FAD-progressziót, 3
esetben regenerációt, azaz a normál axonmorfológia visszaté-
rését. A 1,5
m
m átmérônél vastagabb axonok esetében a regene-
ráció esélye 1,3%/h, a vékonyabbaknál 7,4%/h volt.
Az elektronmikroszkópos és konfokális fénymikroszkó-
pos megfigyelés azt mutatta, hogy az akut léziókban a FAD
különbözô stádiumaiban lévô axonok egy része még rendel-
kezik mielinhüvellyel. A FAD elsô, duzzadásos stádiumában
az axonokban duzzadt, szabálytalan alakúmitokondriumokat
találtak. Ilyen mitokondriumok csak a gyulladásos plakk
területén voltak jelen. Makrofágokat és mikrogliát igen, de
T-sejteket nem találtak a sérült axonok közelében.
Az axonokat károsító, makrofágok és mikroglia által
szekretált anyagnak át kell diffundálni a mielinhüvelyen,
hiszen az több esetben még ép volt a károsodott axon körül.
A reaktív oxigén (ROS) és nitrogén gyökök (RNS) képesek
erre. Szerepüket az axonkárosodás, illetve a FAD kialakulá-
sában a következô megfigyelések valószínûsítik: (i) emelke-
dett ROS- és RNS-koncentrációt találtak
in vivo
az akut EAE
léziókban (morfológiai módszerrel, jelzô vegyületet/festéket
használva); (ii) ROS- vagy RNS-donor vegyületet alkalmazva
egészséges egerek gerincvelôjének felületén,
in vivo
képalko-
tó módszerrel a FAD-re jellemzô axonális és mitokondriális
elváltozásokat figyeltek meg, demielinizációt azonban nem
találtak, (iii) ha az EAE léziókat ROS és RNS scavengerrel/
gyökfogóval kezelték, amelyek a gyökök mennyiségét 75%-
kal csökkentették, a kezelés úgy redukálja a FAD progresszió-
ját, hogy nem változtatta meg a T-sejt- és makrofágsûrûséget;
(iv) az EAE léziókban ROS és RNS scavengert/gyökfogót
14
◊
Sclerosis multiplex M
ozaik
|
Axonkárosodás SM-ben
|
Nature Medicine