Basic HTML Version
| 2012/1 |
január
◊
3
|
Az életkor és a rokkantság kapcsolata SM-ben
Scalfari A, Neuhaus A, Daumer M, Beres GC, Muraro
Az életkor és a rokkantság
kialakulásának kapcsolata
sclerosis multiplexben
Prognosztikus faktornak számít-e az életkor
a rokkantság kialakulásában?
A sclerosis multiplex betegség klinikai megjelenése hete-
rogén, a betegség súlyossága az egyes betegek között széles
határok között változik. Ismert, hogy relapszus-remittáló
formakörû sclerosis multiplexben a hosszú távú kimenetelt
befolyásolja a korai relapszusok száma, valamint a sze-
kunder progresszív formába történô konverzió, azonban
a betegséghosszra vetített teljes relapszusszám nem. Az
életkor hatással lehet az SM prognózisára: idôsebb élet-
korban induló betegség esetén rövidebb
ideig tarthat a rokkantság elérése. Bár
progresszív betegséglefolyás tekintetében
a különbözô rokkantsági fokok elérésében
nem számít a progresszív stádium kezde-
tének átlagéletkora. Ennek tükrében fel-
merült, hogy az SM egyfázisú, életkorhoz
kötôdô, neurodegeneratív betegség lehetne. A tanulmány
célja az volt, hogy tisztázzák, van-e kapcsolat az életkor és
betegség fejlôdéstörténetének megfelelôen progresszív fázis
elôtt vagy után bekövetkezô súlyos fokú rokkantság között.
Módszerek
A vizsgálat a London, Ontario MS Clinic adatbázisa
alapján készült, melybôl 1972–2000 között, 28 000 betegév
adatait dolgozták fel 2009-ben. A betegek nem részesültek
immunmoduláns kezelésben, a rokkantság meghatározása
EDSS alapján történt. A vizsgálatba 1023 beteget vontak be,
az átlag betegségtartam 24,2 év volt. A betegeket két alcso-
portra osztották, az elsôbe tartozott a betegek 90%-a, ahol
a megfigyelés nem a betegség kezdeténél indult, a második
csoportba azok a betegek kerültek, akiknek adatai a beteg-
ség indulásának elsô évétôl ismertek voltak. Relapszáló-
remittáló (RR), szekunder progresszív (SP) és primer prog-
resszív (PP) SM-betegek adatait vizsgálták. A progresszív
relapszáló betegeket a PP-csoportba sorolták. Rokkantsági
végpontoknak tekintették az EDSS 6 pontszám (segédeszköz
szükséges a járáshoz), az EDDSS 8 pontszám (ágyhoz kötött,
de a karok mozgása megtartott) és az EDSS 10 pontszám
(halál) elérését.
Eredmények
A vizsgált betegek 78,8%-a volt RR, 21,2%-a pedig PP SM
volt a betegség kezdetén. Az obszervációs periódus végén az
RR-betegek 33,7%-a az RR formakörben maradt, míg 66,3%
a szekunder progresszív stádiumba került. A PP-csoportot
az RR/SP csoporttal összehasonlítva, kevesebb nô volt
(57,1%
vs.
68,8%,
p
=0,001), egy évtizeddel idôsebbek vol-
tak a betegség kezdetén (átlagéletkor 38,6 év
vs.
28,5 év,
p
<0,001) és több motoros tünettel rendelkeztek (44,7%
vs.
17,9%,
p
<0,001). A rokkantsági végpontokat a PP-csoportban
nagyobb arányban érték el, mint az RR kezdetû betegeknél,
és a betegek aránya a betegség idôtartamával emelkedett: tíz
évvel a betegség kezdete után az EDSS 6 pontszámot elérô
betegek aránya a PP-csoportban 63,9% volt az RR/SP bete-
gek 26,1%-ával szemben, és az arány hasonlóan különbözött
az EDSS 8 esetében is (21,1%
vs.
8,8%); húsz évvel a betegség
kezdete után az EDSS 6 aránya 91,8%
vs.
53,1%, az EDSS 8
pedig 56,2%
vs.
27,3% volt. Az obszervációs periódus végére
a PP-betegek 79%-a, az RR-betegek 48%-a érte el az EDSS
8 pontszámot. Míg a PP-betegek rövidebb idô alatt érték el
a végpontokat, mint az RR-betegek, azonban abban már nem
volt különbség, hogy az EDSS 6 stádiumból átlagosan kb. 3
év alatt az EDSS 8 stádiumba progrediáltak.
A
z
életkor
és
rokkantság
kialakulását
vizsgáló
összefüggések
A betegség kezdeténél a magasabb élet-
kor nagyobb rizikót jelent PP betegség-
re, bár a PP-csoporton belül a betegség
kezdetének idôpontja nem befolyásolja
a betegség lefolyását. Az RR-csoportban, a magasabb kez-
deti életkor növeli a progresszív fázisba történô átmenet
valószínûségét, ez az eredmény azonban független a beteg-
ség idôtartamától. A korai, 2 éven belüli relapszusok száma
és az életkor növeli az esélyt arra, hogy rövidebb idô alatt
SPSM alakuljon ki. A betegség kezdetének idôpontja nem
függ össze a korai relapszusokkal.
A progresszív fázis megjelenésének átlagéletkora hason-
ló volt a két csoportban (RR/SP 40,2 év
vs.
PP 38,6 év). Az
egész populáció életkorát tekintve a vizsgálat idôpontjában
elmondható, hogy az életkor elôrehaladásával növekszik
az esélye annak, hogy az EDSS 3 stádiumot elérjék. Az
RR-betegek körében az életkor elôrehaladásával nô az esélye
a szekunder progresszív állapotnak, míg PP-betegeknél ez
nem volt jellemzô. Az egész populáció analízise életkor és
rokkantsági szintek elérése szempontjából azt mutatta, hogy
a betegek az EDSS 3-at átlagosan 41,6 éves, az EDSS6-ot 49
éves, az EDSS 8-at 58,7 éves, a DSS 10-et pedig 75,3 évesen
érik el. A betegségtípusok nem befolyásolták, hogy melyik
rokkantsági szintet milyen életkorban érik el a betegek.
Következtetések
A vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy az életkor fon-
tos, független befolyásoló faktor a betegség lefolyásában.
RR fázisban az elôrehaladottabb életkor, függetlenül
a betegség idôtartamától, befolyásolja a rokkantság kiala-
kulását, növeli a valószínûségét a szekunder progresszív
állapot gyorsabb kialakulásának. RR-betegeknél az idôsebb
Neurology
Az életkor fontos,
független kockázati
faktor SM-ben.