Basic HTML Version
életkor a betegség kezdetén, függetlenül a korai relapszusok
számától, megnöveli a rizikóját, hogy rövidebb idô alatt
jelenjen meg a progresszív fázis, ezáltal szignifikánsan
befolyásolja a hosszú távú betegségkimenetelt. A legros�-
szabb lefolyású betegeknél az RR fázis rövid, és az SP fázisba
korábban lépnek. A rokkantság kialakulásának gyorsaságát
a progresszív fázis alatt nem befolyásolja a betegség kez-
detének ideje, a progresszív fázis kezdetének idôpontja.
A PP és SP hasonlóan halad elôre a rokkantsági szintek
kialakulásáig. Ez azt sugallja, hogy a progresszív fázis az
SM alapvetôen fontos eleme, további kutatások és lehetséges
terápiák célpontjának kell választani. A prognózis szem-
pontjából a progresszív fázis elôtti idôszak nagyon fontos,
és úgy tûnik, hogy a kornak fontos szerepe van az RR fázis
fejlôdésében.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Scalfari A, et al. Age and disability in accumulation in multiple
sclerosis.
Neurology
2011;77:1246–1252.
Bosma LVAE, Kragt JJ, Knol DL, Polman CH, Uitdehaag BMJ
Klinikai skálák progresszív
sclerosis multiplexben: a késôbbi
rokkantság elôrejelzése
Progresszív sclerosis multiplexben melyik skálán
mért, rövid idôn belüli változás jelzi elôre hosszabb
távon a rokkantságot?
A sclerosis multiplex primer vagy szekunder progresszív
formájában a kórlefolyást módosító készítménnyel jelenleg
nem rendelkezünk. Lényeges szempont a klinikai vizs-
gálatok tervezésénél a különbözô klinikai skálákon mért,
rövid idôn belüli változások prediktív értéke a késôbbi rok-
kantsági állapot elôrejelzésében. Ismert hátrányai ellenére
a Kiterjesztett Rokkantsági Skála (EDSS) a leginkább elfoga-
dott módszer a klinikai állapot mérésére. Jelen tanulmány
azt vizsgálta, hogy a különbözô klinikai
skálákkal detektált rövid idejû változások
közül külön-külön vagy kombinációban
melyiknek volt leginkább prediktív szere-
pe az EDSS által mért késôbbi rokkantság
elôrejelzésében progresszív sclerosis mul-
tiplexben.
Módszerek
A vizsgálatba primer és szekunder progresszív betegeket
válogattakbe, korra, nemre és rokkantsági állapotravaló tekin-
tet nélkül. A kiválasztás feltétele az 1-2 éves idôintervallumon
belül megismételt EDSS, 25 láb hossz megtétele teszt (T25FW),
9 lyuk rúd teszt (9HPT) és a Guy Neurológiai Rokkantsági
skála (GNDS) elérhetô eredményei voltak (rövid távú változá-
sok). A kiválasztási kritériumoknak megfelelô betegeknél a 2.
vizsgálatsort követôen legalább három év múlva a teszteket
megismételték (hosszú távú változások). Kétszáztizennégy
beteg teljesítette a beválogatási kritériumokat, akik közül
181 egy 3. vizsgálatsorozatban is részt vett. Logisztikus
regresszióval vizsgálták, melyik teszteredmény rövid távú
változása a legerôsebb prediktora a harmadik vizsgálat során
mért EDSS pontszámnak. Külön-külön, majd kombinációban
is elemezték az eredményeket.
Eredmények
A 181 betegbôl 85 (47%) primer progresszív, 96 (53%) sze-
kunder progresszív betegségben szenvedett. Az elsô két
teszt között átlagosan 1,3 év, a harmadik tesztig átlagosan
6,2 év telt el; a teljes követési idô átlag 7,5 év volt. A 3. vizitig
eltelt idôintervallumban 7 beteg halt meg (0,6%), 54 beteg
pedig nem tudott, vagy nem akart visszajönni a kórházba,
így náluk telefonon keresztül történt a vizsgálat. A vizsgálat
ideje alatt mindössze 16 beteg részesült immunmoduláns
kezelésben (13 interferon béta, 2 methotrexát és 1 glatiramer
acetát). A harmadik vizitnél észlelt EDSS értékek 2 és
10 között voltak, amelyet 7 csoportra osztottak a további
értékelés céljából. A különbözô prediktív modelleket alkal-
mazva, a korai EDSS változása tûnt a legerôsebb független
prediktornak. Második legjobb elôrejelzô faktornak a T25FW
értékekben észlelt változás bizonyult. A korai GNDS válto-
zások kevésbé, míg a 9HPT eredményei egyáltalán nem
mutattak szignifikáns összefüggést a késôi állapotromlás
súlyosságával. Kombinált modell esetén a korai T25FW teszt
változásának hozzáadása szignifikánsan javította a korai
EDSS változás prediktív értékét. A többi esetben a teszt-
eredmények kombinációja nem érte el a legerôsebb, önálló
prediktív teszt értékét sem.
Következtetés
A tanulmány egyértelmûen igazolta, hogy a hosszú
távú EDSS érték (állapotromlás) jó elôrejelzôje az EDSS
és a T25FW teszt eredményeinek korai változása, habár
a kettô egymással nem egyenértékû. A korai GDNS érték
változása közel sem bír olyan jelentôs
elôrejelzô szereppel, mint az elôbbiek, míg
a 9HPT eredmények változása egyáltalán
nem bizonyult szignifikáns prediktornak.
Ugyanakkor a T25FW tesztben észlelt vál-
tozást a 9HPT, vagy a GNDS eredmények
kombinálása sem javítja, és nem éri el
a korai EDSS érték változásának elôrejelzô
szerepét; korai EDSS értékkel kombinálva
viszont javul az elôrejelzés mértéke. A tanulmány rendelke-
zett néhány korláttal: az EDSS nehezen használható függô
változóként, a tesztek során a tanulási effektust nem tudták
kizárni, és az észlelt hosszú távú változások nem voltak
megerôsítve egy ismételt vizsgálattal. A felsorolt korlátok
4
◊
Sclerosis multiplex M
ozaik
|
Klinikai skálák predektív szerepe SM-ben
|
Multiple Sclerosis Journal
A fizikális tesztek
kombinálása javítja
a hosszú távú
prognosztikát.