Basic HTML Version
|
MRI-mérések korrelációja az életminőséggel
ellenére megállapítható, hogy az EDSS és T25FW teszt
eredményeiben észlelt korai változás jól elôrejelzi a késôbbi
EDSS-sel mért kimenetelt, így mindkét vizsgálat elvégzése
javasolt a progresszív SM korai fázisában. A T25FW teszt
a könnyû elvégezhetôség mellett független prognosztikus
szereppel is bír.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Bosma LV, et al. Clinical scales in progressive MS: predicting
long-term disability.
Mult Scler
2011;Aug 25.
[Epub ahead of print].
Hayton T, Furby J, Smith KJ, Altmann DR, Brenner R,
Chataway J, Hunter K, Tozer DJ, Miller DH, Kapoor R
A sclerosis multiplex hatásskála
korrelációja klinikai és képalkotó
módszereken alapuló mérésekkel
szekunder progresszív sclerosis
multiplexben
Egyezik-e a beteg és az orvos véleménye a beteg
életminôségérôl szekunder progresszív SM-ben?
A sclerosis multiplex patológiája heterogén, és az eddig
kifejlesztett kvantitatív MRI mérések az
in vivo
patológiáról
is különbözô információt adnak. Emellett az orvos és a beteg
állapota, illetve az életminôség felmérése részben szubjektív,
és különbözhet az orvos és a beteg viszonylatában. Az sem
ismert, hogy az MRI mérések mennyire függenek össze, és
tükrözik az életminôség-változást. Ez a tanulmány a klini-
kai és MRI adatokat korreláltatta az életminôséggel.
Módszerek
A tanulmányban 118 beteg adatait dol-
gozták fel. Eredetileg a betegek egy kettôs
vak, placebokontrollált vizsgálatban
vettek részt, melynek célja a lamotrigin
neuroprotektív hatásának vizsgálata volt
szekunder progresszív SM-ben, kétéves megfigyelési idôvel.
A beválasztási kritériumok a következôk voltak: 18–65 éves
kor, EDSS 4,0–6,5, és a belépést megelôzô 2 évben az állapot-
rosszabbodás oka a progresszió, és nem a relapszusok jelent-
kezése volt. Klinikai adatokat 5 alkalommal gyûjtöttek, míg
MR-vizsgálat évente történt.
A felmért klinikai adatok közé tartozott az EDSS, az MSFC
(MS Functional Composite), amely a mobilitást, a felsô
végtagi funkciót és a kognitív szférát is vizsgálja, illetve
a relapszusok felmérése.
Az MRI mérések tervezése során, az eredeti tanul-
mány célkitûzéseinek megfelelôen, a neuroaxonális vesz-
teség kimutatása volt a fô cél: T2 léziós volumen, T2LV:
fokális gyulladás és a neuroaxonális károsodás indiká-
tora; T1 léziós volumen, T1LV: kifejezettebb gyulladás
és neuroaxonális károsodás vizsgálatára; új és növekvô
T1 és T2 léziók száma: aktív gyulladás mérésére; globá-
lis és regionális agyi atrófia: neuroaxonális veszteség
vizsgálatára; magnetizációs transzfer ráta, MTR az agyi
léziókban és az épnek tûnô fehérállományban (NAWM),
illetve szürkeállományban (NAGM): a mielinizált axon- és
neurontartalom mérésére; gerincvelôi harántmetszet terü-
let (SCCA): a mielon neuroaxonális veszteségének vizsgá-
latára. Gadolíniumos mérések nem készültek.
A klinikai és MR-adatokat korreláltatták az SM hatás-
skálával (MSIS-29), egy 29 kérdésbôl álló, a páciensek által
kitöltött kérdôívvel, amelyben 20 kérdés foglalkozott a szo-
matikus és 9 kérdés a pszichológiai nehézségekkel.
A statisztikai analízis célja annak megállapítása volt, hogy
mely klinikai és MRI adatok korrelálnak függetlenül az
MSIS-29 kérdôívvel.
Eredmények
Keresztmetszeti elemzés.
Az MRI léziós mérések közül
egyedül a T1/T2 lézió volumen, az agytérfogat-mérések
közül pedig csak a centrális agytérfogat (CCV) korrelált
függetlenül és szignifikánsan az MSIS adatokkal.
Bár egyetlen MRI adat sem jelzett független, szignifikáns
korrelációt az MSIS kérdôív fizikális részét tekintve, a pszi-
chológiai rész esetén a T1/T2 lézió térfogat közel állt ehhez.
Longitudinális elemzés.
A klinikai adatok közül egyedül
az 1/TW érték (25 láb megtételéhez szükséges idô mp-ben)
korrelált függetlenül mind az MSIS szomatikus és pszicho-
lógiai részével (r
p
=–0,27,
p
=0,047, illetve r
p
=–0,36,
p
=0,007).
AzMRImérések közül több származtatott érték is függetle-
nül korrelált az MSIS pszichológiai értékével, összességében
a variabilitás 22,2%-áért felelve, elsôsorban a magnetizációs
transzfer értékek az épnek tûnô fehér- és
szürkeállományra vonatkoztatva.
Az MSIS szomatikus részét tekintve,
a multimodális analízis során egyedül
az 1/TW érték változását foglalták bele
a modellbe, amely a változás 9%-áért
felelt. A pszichológiai részben az 1/TW,
a NAWM-átlag és az NAGM csúcsmagasság értékek változá-
sa mind függetlenül korrelált, összességében kb. a változás
32%-át megmagyarázva.
Következtetések
Bár a tanulmány megerôsítette, hogy mind a klinikus által
felmért neurológiai funkció romlása, mind az MRI során
észlelt elváltozások rosszabbodása hatással van a betegek
által észlelt életminôségre, az összefüggés a vizsgált értéke-
ket tekintve számszerûleg csekély.
Kiemelendô, hogy itt az EDSS és az MSIS-29 között nem volt
összefüggés, bár korábbi tanulmányokban ezt kimutatták. Az
| 2012/1 |
január
◊
5
Journal of Neurology
A klinikum és az MRI
korrelál a szubjektív
életminôséggel.