91
Orvostovábbképző Szemle XXI. évf. 1–2. szám, 2014. január–február
•
Krízishelyzetben lévő, autizmus spektrum zavarral élő fiatal terápiája
A történetet elolvastuk, megbeszéltük.
A probléma minél mélyebb megérté-
se érdekében sematikus emberrajzzal,
gondolat- és beszédbuborékokkal is
demonstráltuk a szituációkat. Klien-
sem egyre jobban megértette társai
reakcióit. Válaszaikat megjelenítette
a beszédbuborékokban, és egyre talá-
lóbb gondolatokat írt az erre szolgáló
buborékokba. A feladatvégzés folya-
mán megértette, előfordul, hogy valaki
mást mond, mint amit éppen gondol,
és sikeresen alkalmazta ezt a felisme-
rést az általa megélt szituációkra is.
Rájött, hogy a még barátságosan vála-
szoló osztálytársai fejében is járhatnak
már elutasító, sőt durva gondolatok.
Ez sokat segített a fiatalembernek ab-
ban, hogy ritkábban keresse fel társait
ugyanazokkal a kérdésekkel. Emellett
támogatta őt az a néhány mondatot
tartalmazó kártya is, amelyre a törté-
netben utaltam (1. ábra).
A fiatalember a történet kapcsán
megértette, hogy miért zavaró a visel-
kedése, és a történet instrukciója alap-
ján az említett kártyát is igyekezett
elővenni, amikor úgy érezte, kérdeznie
kell. Ugyan nem minden esetben si-
került ezt megtennie, de így is jelentős
mértékben redukálta a kérdezgetések
számát, és ennek hatására helyzete is
konszolidálódni kezdett az osztályban.
A folyamathoz, hogy egyre keveseb-
bet kérdezzen, szintén készítettünk
ütemtervet. Írtunk egy listát, amelyen
azok az osztálytársai szerepeltek, aki-
ket rendszeresen kérdezget. A kérdez-
getés gyakoriságát figyelembe véve ál-
lítottuk sorrendbe őket. A lista alján az
a két társ szerepelt, akikhez csak rit-
kán ment oda. Első lépésben az ő meg-
keresésükkel hagyott fel. Ez könnye-
dén betartható volt számára. Második
lépésben ilyen drasztikus változtatást
nem vezethettünk be, mert túl gyako-
riak voltak a kérdésfeltevések, hanem
azt terveztük meg, mennyivel csök-
kenjen a kérdezgetések száma a listán
következő két osztálytárs esetében.
Kliensemnek ezzel a feladattal sok-
kal nehezebben sikerült megbirkóznia,
mint a kérdezgetés teljes elhagyásával.
Igyekezett ezen dolgozni, de többször
beszámolt arról, hogy nem sikerült
tartania magát a tervezethez.
Természetesen bátorítottam, hogy
egyre több lesz majd a sikeres próbál-
kozása, ne adja fel. Kértem, olvassa el
minden nap a történetet, illetve fel-
hívtam a figyelmét, hogy ne felejtse el
elővenni a zsebéből a kártyát, ha úgy
érzi, oda kell mennie társához a kér-
déseivel. Leszögeztük, a sztereotip kér-
dezgetés csökkentése, illetve elhagyása
csak egyik összetevője annak, hogy vi-
selkedése változáson menjen keresztül,
és egyre kevésbé legyen zavaró a kör-
nyezete számára, illetve egyre kön�-
nyebb legyen társadalmi beilleszkedé-
se. Megbeszéltük, hogy nagyon fontos
betartania pszichiátere gyógyszere-
zéssel kapcsolatos utasításait, hiszen
a gyógyszer segíti őt abban, hogy ke-
délyállapota ne legyen hullámzó. Átte-
kintettük azokat a területeket is, ame-
lyek a foglalkozásainkon fejleszthetők,
illetve az ott elhangzottak kapcsán
a mindennapi élethelyzetekben gyako-
rolhatók.
Az eddigi eredmények
A körültekintő gyógyszeres kezelés,
a specifikus terápia, a támogató csalá-
di háttér és nem utolsósorban a fia-
talember akaratereje együttes ered-
ményeként kliensem sikeres érettségi
vizsgát tett, jelenleg pedig egyetemre
jár. Gyógyszeres kezelése és terápiája
a mai napi tart. A foglalkozásokon to-
vábbra is hangsúlyt kapnak a fent be-
mutatott eszközök (napirend, szociális
történet), mivel ezek vizuálisan támo-
gatják a mindennapi életben való el-
Az embereknek általában vannak rossz
szokásaik.
Nekem is van egy nagyon rossz szokásom:
pár osztálytársamnak minden nap többször
felteszem ugyanazokat a kérdéseket, például
azt, hogy elmúlik-e az Asperger-szindróma.
Kezdetben az osztálytársaim közül néhányan
kedvesen azt mondták, hogy nem tudnak
erre a kérdésre válaszolni.
Néhányan azonban idegesek lettek a kérdés
hallatán, és elég durván válaszoltak.
Ahogy teltek a napok, egyre többen válaszol-
tak durván.
Nagyon rosszul éreztemmagam ettől. Nem
értettem, miért beszélnek így velem.
Most már kezdem érteni.
Az osztálytársaim nem tudják, miért teszem
fel ugyanazt a kérdést egymás után többször.
Kényelmetlenül érzik magukat ebben a hely-
zetben. Ez természetes.
Azért érzik kényelmetlenül magukat, mert
már párszor válaszoltak nekem a legjobb
tudásuk szerint, és nem értik, hogy akkor
miért kérdezem újra és újra.
Nem gondolnak arra, hogy engem ez
megnyugtat. Nem tudnak belehelyezkedni
a helyzetembe. Ez nemmeglepő.
Elhatároztam, hogy én viszont megpróbálok
belehelyezkedni az ő helyzetükbe, így meg-
értettem, hogy nagyon nehéz elviselni, ha
folyton odamegyek hozzájuk ugyanazokkal
a kérdésekkel.
Azon leszek, hogy meg tudjam állni, hogy ne
kérdezgessek senkit. Ehelyett inkább előve-
szem a zsebemből és elolvasom azt a néhány
sort, amit a terapeutámmal együtt fogal-
maztunk meg az Asperger-szindrómáról.
1.
ábra.
Megerősítést szolgáló kártya
AZ ASPERGER-SZINDRÓMA ÁLLAPOT, NEM
BETEGSÉG, EZÉRT NEM GYÓGYÍTHATÓ ÚGY,
MINT PÉLDÁUL AZ INFLUENZA. EZEN AZ
ÁLLAPOTON SOK GYAKORLÁSSAL LEHET
VÁLTOZTATNI. A GYAKORLÁS EREDMÉNYE-
KÉPPEN AZ ASPERGER-SZINDRÓMÁS VISEL-
KEDÉSE EGYRE JOBBAN HASONLÍTANI FOG
A NEUROTIPIKUS EMBEREK VISELKEDÉSÉHEZ,
EZÉRT GYAKOROLOK ÉN IS NAGYON SOKAT.
