Szimpózium
10
tetlen precizitással tette lehetővé
az aritmia patomechanizmusának
tisztázását és a célzott kezelést.
Az elektroanatómiai és impedan-
cia alapú háromdimenziós térképe-
ző rendszerek segítségével a katé-
terek lokalizációja a szívben valós
időben követhető, így a beavatko
zások során a sugárterheléssel járó
fluoroszkópia használata csök
kenthető. A paroxizmális szupra
ventrikuláris tachiaritmiák kezelé-
sének hatékonysága 98% felett van.
A pitvarfibrilláció „kuratív” célú ke-
zelése továbbra is nagyfokú eszközös
felkészültséget, illetve műtéttechnikai
jártasságot igényel, a tartós remis�-
szió aránya 70% körüli. Számos kér-
dés vár tisztázásra, ezek egy részét
illetően klinikai vizsgálatok zajlanak
–
ilyen az ablációs célpontok kiválasz-
tása, a szövődmények megelőzése, az
antikoaguláció elhagyásának lehető-
sége, a beavatkozást követő monito-
rozás és a gyógyszeres antiaritmiás
kezelés. A kamrai tachikardiák
ablációs kezelése hasonlóan magas
fokú jártasságot igényel, a siker ará-
nya az alapbetegségtől függően akár
a 95%-ot is meghaladhatja (struktu-
rális szívbetegség nélküli ritmuszava-
rok). A strukturális szívbetegségben
kialakult kamrai tachikardia általá-
ban beültethető defibrillátor kezelést
igényel, azonban itt is fontos szere-
pe van az ablációs kezelésnek, amely
az ismétlődő kamrai ritmuszavarok
gyakoriságát jelentősen csökkentheti.
Számos fejlesztés célozza az ablációs
beavatkozások műtéttechnikai részé-
nek egyszerűbbé és biztonságosabbá
tételét: mágneses vagy robotvezérelt
katéteres manipuláció, több pólusú
ablációs katéter, intrakardiális ultra-
hang, új energiaforrások.
Hazánkban a fejlett gazdaságú euró
pai országokhoz hasonló számban
végzik az elektrofiziológiai centru-
mok a pacemakerek és defibrillátorok
beültetését, reszinkronizációs kezelés
tekintetében az európai átlag felett tel-
jesítünk. A szakmai ajánlások figyel-
mes alkalmazásával biztosíthatjuk
hazai betegeink költséghatékony nem
gyógyszeres antiaritmiás kezelését.
Levelezési cím:
Fazekas Tamás: Pitvarlebegés
A pitvarfibrilláció prevalenciája az Európai Unió (EU) 55 évnél idősebb populációjában 2010-
ben ~ 8,8 millió volt, s az EU biostatisztikusainak becslése szerint ez a szám 2060-ra 17,9 millió-
ra nő. Hasonló trend jellemzi a pitvarfibrillációnál ritkább pitvarlebegést, melynek gyakorisága
a lakosság korosodásával, a szív- és érrendszeri betegek várható élettartamának növekedé-
sével ugyanilyen ütemben sokasodik. A kétfajta szupraventrikuláris tachiaritmia együttes
előfordulása, időbeli váltakozása vagy szimultán jelenléte (fibrilloflattern) mindennapos je-
lenség: a pitvarfibrilálló betegek egyharmadában fordulnak elő rövidebb-hosszabb pitvarle-
begéssel járó időszakok és vice versa. Másfelől, az évek múlásával a pitvarlebegésből csak-
nem mindig permanens pitvarfibrilláció lesz. Az „egytestvéri” kapcsolat magától értődően a
ritmuszavar(ok) diagnosztikáját és terápiáját egyaránt nehezíti, hiszen patofiziológiailag ala-
pos, betegre/személyre szabott, disztinktív gyógykezelésre van szükség.
A pitvarlebegés nevezéktana, etiopatopatogenetikai és klinikai spektruma az utóbbi tíz év-
ben teljesen átalakult. A tachikardiák transzkatéteres ablációs terápiáját megalapozó ultra-
modern/nemritkán kombinált szívtérképező diagnosztikai módszerek kifejlesztése és alkal-
mazása lehetővé tette azoknak a régebben egyszerűen atípusos pitvarlebegésnek nevezett
tachikardiáknak a lokalizálását és elektrofiziológiai jellemzését, amelyek kívül esnek a jobb
pitvari makro-reentryn nyugvó „közönséges” pitvarlebegés fogalomkörén. Megtudtuk, hogy a klasszikus (típusos és reverz típusos)
jobb pitvari lebegéshez hasonlatos impulzuskörforgáson nyugvó makro-reentry tachikardiák (MRT-k) száma nagy és mindkét szívpit-
varban előfordulhatnak.
A szerzők ismertetik a pitvarlebegés történetét, az MRT-k új klasszifikációját, epidemiológiáját, etiopatogenezisét, EKG-differenciáldiag-
nosztikáját, valamint a gyógyszeres, transzözofageális ütemszabályzó és transzkatéteres ablációs terápia módozatait. A könyv nem csu-
pán belgyógyász-kardiológusok, hanem a sürgősségi és intenzív betegellátó osztályokon tevékenykedő kollégák érdeklődésére is szá-
mot tarthat, a beteggel először találkozó háziorvosokról nem is szólva, akiknek elsőrendű föladata a jó „betegút” kijelölése, az új keletű
vagy rekurrens szupraventrikuláris tachiaritmiában szenvedő beteg kardiológiai/szív-elektrofiziológiai központba irányítása.
Oldalszám: 356 • Formátum: B5 • Borító: kemény papír • ISBN: 978-963-05-9453-0 • Bolti ár: 4800 Ft
books.medicalonline.hu
