Basic HTML Version
A CSI vizsgálat eredményei
|
12
◊
Diabetológiai
Mozaik
|
a pioglitazon monoterápiával. A sitagliptint és pioglitazont
a betegek összességében jól tolerálták az 54 hét során, és
külön kiemelendô a hypoglykaemia ritka elôfordulása.
A kombináció hosszú távú hatásossága is kiválónak bizo-
nyult, és nem szaporodtak meg jelentôsen a mellékhatások
sem a pioglitazon monoterápiához képest. Mindezek alap-
ján a sitagliptin és pioglitazon együttese megfelelô választás
lehet az olyan esetek elsô kezeléseként, melyekben a HbA
1c
-
szint közepes fokban vagy jelentôsen emelkedett.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Yoon K,
et al.
Efficacy and safety of initial combination
therapy with sitagliptin and pioglitazone in patients with type
2 diabetes: a 54-week study.
Diab Obes Metabol.
DOI: 10.1111/
j.1463-1326.2012.01594
E. S. Hong, A. R. Khang, J. W. Yoon, S. M. Kang, S. H. Choi,
K. S. Park, H. C. Jang, H. Shin, G. A. Walford, S. Lim
A sitagliptinnel kiegészített
inzulinkezelés és az emelkedô dózisú
inzulinterápia összehasonlítása
nem kontrollált 2-es típusú diabetes
mellitusban
A koreai CSI vizsgálat eredményei
A T2DM-ben alkalmazott inzulinkeze-
lés kapcsán a megfelelô glykaemiás kont-
roll eléréséhez gyakran válik szükségessé
a terápia intenzifikálása, hiszen inzulin
és orális antidiabetikum kombinációjával
sem mindig sikerül beállítani a megfelelô
vércukorszintet. A bazális vagy elôre
kevert inzulinkészítmények hatásosan
csökkentik a vércukorszintet, de nem min-
dig elégségesek az étkezést követô vércu-
kor-ingadozások kivédésére.
E probléma megoldásában a DPP-4-
inhibitorok vagy a glukagonszerû peptid-1
(GLP-1) agonisták monoterápia formájában
vagy kombinációs kezelés részeként egyaránt jó válasz-
tásnak bizonyulhatnak. A DPP-4-gátlás orális adagolással
elérhetô, és különösen a posztprandiális idôszakban csök-
kenti a glükózszintet, miközben megôrzi a pancreas
b
-sejt-
funkcióját T2DM-ben. Kiemelendô, hogy DPP-4-inhibitorok
alkalmazása kapcsán ritkábban észlelhetô testsúlygyarapo-
dás és hypoglykaemia, mint más antidiabetikumok haszná-
latakor (kivéve metformin).
A DPP-4-inhibitorok más antidiabetikumokkal alkotott
kombinációit korábban már széles körben vizsgálták, az
inzulinkezelés DPP-4-inhibitorokkal történô kiegészítésé-
vel kapcsolatban azonban eddig még kevés kutatás történt.
A bemutatott vizsgálatban a sitagliptinnel történô kiegészítés
hatásosságát és biztonságosságát tanulmányozták, melyet az
inzulin dózisának emelését alkalmazó stratégiával vetették
össze T2DM olyan eseteiben, melyekben a vércukorszintet
önmagában inzulinkezeléssel nem sikerült kézben tartani.
Betegek és módszerek
A 24 hetes, véletlen besorolásos, aktív komparátoros,
paralel csoportokat alkalmazó vizsgálatba olyan betegeket
vontak be, akiknél a T2DM inzulinkezelése mellett a HbA
1c
-
szint 7,5% és 11% közé esett. A résztvevôk véletlen besorolás
alapján az alábbi két csoport egyikébe kerülhettek: (1) az
inzulin sitagliptinnel való kiegészítése (napi 100 mg, n=70),
(2) inzulin dózisának emelése (
>
10% a 12. héten és
>
10%
a 24. héten, n=70), miközben a beteg által szedett egyéb sze-
rek adagolásán nem változtattak.
Eredmények
A kiindulási HbA
1c
-szint mindkét csoportban átlagosan
9,2% volt. Az (1) csoportban nagyobb mértékben csökkent
a HbA
1c
a 24. hétre, mint a (2) csoportban (–0,6±0,1%
vs.
–0,2±0,1%;
p
<0,01). A (2) csoportban az inzulin adagját 25%-
kal emelték a 24. hétre. Az (1) csoportban ritkábban és eny-
hébb formában jelentkeztek hypoglykaemiás események,
mint az inzulin dózisának emelésekor (7,0
vs.
14,3 esemény/
betegév;
p
<0,05). Sitagliptin + inzulin kombináció mellett
a betegek testsúlya stabil maradt (68,6±11,6 kg
vs.
68,1±11,4
kg), emelkedô dózisú inzulin adása esetén
ugyanakkor növekedett (66,2±10,6 kg
vs.
67,4±9,7 kg;
p
<0,05). Az egyéb nem kívánt
hatások hasonló gyakorisággal fordultak
elô mindkét csoportban.
Következtetések
Nem kontrollált T2DM-ben az inzulin-
kezelés sitagliptinnel történô kiegészíté-
se javította a glykaemiás kontrollt, nem
okozott testsúlygyarapodást, és ritkábban
kísérte hypoglykaemia, mint az inzulin
dózisának emelése. A kombinációs keze-
lés kedvezôen befolyásolta a HbA
1c
- és
posztprandiális vércukorszintet, emellett
kedvezô mellékhatásprofillal rendelkezik, ami azt jelzi,
hogy – különösen nem kontrollált T2DM-ben – kedvezô
választás lehet. A most kapott eredményeket nagyobb,
hosszabb utánkövetést alkalmazó kutatásokban kell majd
megerôsíteni.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Hong Es,
et al.
Comparison between sitagliptin as add-on
therapy to insulin and insulin dose-increase therapy in uncon-
trolled Korean type 2 diabetes: CSI study.
Diab Obes Metabol.
DOI: 10.1111/j.1463-1326.2012.01602.x
Diabetes, Obesity and Metabolism
A sitagliptin +
inzulin javította
a glykaemiás kont-
rollt, nem okozott
testsúlygyarapodást,
és ritkábban kísérte
hypoglykaemia, mint
az inzulin dózisának
emelése.