Basic HTML Version
|
Sitagliptin monoterápia idôs korban
| 2012/2 |
május
◊
13
N. Barzilai, H. Guo, E. Mahoney, S. Caporossi, G. Golm,
R. Langdon, D. Williams-Herman, K. Kaufman, J. Amatruda,
B. Goldstein, H. Steinberg
A sitagliptin monoterápia
hatásossága és tolerálhatósága
idôs korú T2DM-betegek körében
Véletlen besorolásos, kettôs vak, placebokontrollos
vizsgálat
A T2DM a népesség öregedésével mind nagyobb szám-
ban érinti az idôskorúakat, így a betegség kezelése idôs
korban egyre fontosabb közegészségügyi probléma, mel�-
lyel kapcsolatban eddig viszonylag kevés véletlen besoro-
lásos, kontrollos vizsgálat történt.
A terápiás lehetôségeket behatárolja, hogy idôs kor-
ban gyakran állnak fenn egyéb betegségek, illetve kor-
látozó tényezôk (csökkent csonttömeg, csökkent renális,
kardiovaszkuláris és kognitív funkciók stb.), és nagyobb
az esély a hypoglykaemiára is. Metformin adása erôsen
károsodott vesemûködés esetén ellenjavallt, a PPAR-
g
-
agonisták testsúlygyarapodást, folyadékretenciót okozhat-
nak és fokozzák a csonttörési kockázatot.
Szulfonilureák vagy inzulin adásakor
fokozott a hypoglykaemia kockázata,
mely idôs korban felgyorsíthatja a kog
nitív hanyatlást, ami aztán a gyógysze-
relési és vércukormérési hibák, az adago-
lási és étkezési idôpontok be nem tartása
révén – ördögi körként – tovább fokozhat-
ja a hypoglykaemia esélyét.
A sitagliptin szájon át szedhetô szer,
így ideális választás lehet idôskorú bete-
gek kezelésére. Az Egyesült Államokban
a sitagliptint közepesen súlyos vagy
súlyos veseelégtelenségben (ezen belül
végstádiumú vesebetegségben) is rende-
lik, csökkentett dózisban.
A sitagliptint elegendô naponta egyszer
bevenni, ami javítja betegek compliance-
ét. A korábbi véletlen besorolásos, placebokontrollos vizs-
gálatok szerint a sitagliptin monoterápiában és kombi-
nációban is hatásos glükózcsökkentô szer. Bár ezekbe
a vizsgálatokba 87 éves korig vontak be betegeket és külön
alcsoportelemzéseket végeztek a fiatalabb és idôsebb bete-
gek csoportjában, a randomizált betegek átlagéletkora tipi-
kusan 55 év körül volt.
A bemutatott 24 hetes vizsgálatban olyan 65 év feletti
T2DM-betegek körében elemezték a sitagliptin monoterápia
hatásosságát, biztonságosságát és tolerálhatóságát, akiknél
a vércukorszint pusztán diétával és testmozgással nem volt
rendezhetô (HbA
1c
7,0–10,0%).
Betegek és módszerek
A véletlen besorolásos, kettôs vak, placebokontrollos,
paralel csoportokat tartalmazó vizsgálatban 52 centrum vett
részt az Egyesült Államokból. A betegek 24 héten keresztül
napi egyszer (a vesefunkciótól függôen) 100 mg vagy 50 mg
sitagliptin vagy placebo adásában részesültek. A legfon-
tosabb végpontok az alábbiak voltak: glikált hemoglobin
(HbA
1c
), étkezés után két órával mért vércukor (2-h PMG,
post-meal glucose) és éhomi vércukor (FPG) változása
a vizsgálatba való belépés és a 24. hét között, átlagos vércu-
korszint a 3. és 7. kezelési napon.
Eredmények
A randomizált betegek (n=206) átlagéletkora 72 évnek,
az átlagos kiindulási HbA
1c
-szint 7,8%-nak adódott. A 24.
hétre a HbA
1c
0,7%-kal, a 2-h PMG 61 mg/dl-rel, az FPG 27
mg/dl-rel csökkent a sitagliptin-csoportban a placebóhoz
képest (
p
<0,001). A kezelés 3. napján az átlagos vércukorszint
a sitagliptin-csoportban 20,4 mg/dl-rel volt kevesebb a place-
bóhoz képest, mint a vizsgálat kezdetén (
p
<0,001). A kiindu-
lási HbA
1c
-szint szerint definiált csoportokban a következôk
szerint alakult a placebo szerint korrigált HbA
1c
-csökkenés
sitagliptinadásamellett: 0,5%(<8,0%, n=132), 0,9%(
>
8,0–<9,0%,
n=42) és 1,6% (
>
9,0%). A mellékhatások
gyakorisága tekintetében nem különbözött
jelentôsen a sitagliptin- és placebocsoport
(46,1%
vs.
52,9%); súlyos mellékhatások
6,9%-ban, illetve 13,5%-ban fordultak elô.
Hypoglykaemia elôfordulásáról nem szá-
moltak be. Az értékelés korlátját jelenthe-
ti, hogy viszonylag kevés esetben fordult
elô súlyos hyperglykaemia (
>
9,0%), illetve
az, hogy nem kerülhettek be a résztvevôk
közé súlyos veseelégtelenségben szenvedô
betegek.
Következtetések
Idôskorú T2DM-betegek körében a 24
hetes sitagliptin monoterápia gyorsan és
tartósan csökkentette a vércukorszintet,
és a szert a betegek általában jól tolerál-
ták. A sitagliptin nem eredményezett testsúlygyarapodást,
és nem fordult elô hypoglykaemia ebben a 65 év feletti
résztvevôket felölelô vizsgálati csoportban.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Barzilai N,
et al.
Efficacy and tolerability of sitagliptin
monotherapy in elderly patients with type 2 diabetes: a rand-
omized, double-blind, placebo-controlled trial.
Curr Med Res Opin.
2011;27:1049−1058.
Idôskorú
T2DM-betegek
körében a 24
hetes sitagliptin
monoterápia
gyorsan és tartósan
csökkentette
a vércukorszintet,
és a szert a betegek
általában jól
tolerálták.
Current Medical Research
and Opinion