Basic HTML Version
A diabetes prevalenciája 2011-ben és 2030-ban
|
14
◊
Diabetológiai
Mozaik
|
D. Whiting, L. Guariguata, C. Weil, J. Shaw
A diabetes mellitus
prevalenciájának elôrejelzése
2011-re és 2030-ra
IDF Diabetes Atlas
A diabetes mellitus az egyik leggyakoribb kórkép, mely-
nek mind gyakoribb elôfordulását elôsegíti az urbanizált
életmód, ezen belül a csökkent fizikai aktivitás és az elhízás
terjedése. A közösségi és egészségügyi források elosztásának
megtervezéséhez fontos, hogy felbecsüljük a betegségbôl
adódó jelenlegi és jövôbeni terheket. Erre vonatkozóan több-
féle becslés született, legutóbb a Global Burden of Disease
projekt 1980-as évekre és 2008-ra vonatkozó becsléseit tették
közzé. Az International Diabetes Federation (IDF) 2000 óta
rutin módon, 3 évente készít elôrejelzéseket a cukorbetegség
prevalenciájával kapcsolatban 216 országra és földrajzi terü-
letre vonatkozóan.
Betegek és módszerek
A becslésekhez szükséges adatokhoz a PubMed és a Google
Scholar adatbázisában végeztek keresést 1980 januárja és
2011 áprilisa között. Ehhez az alábbi keresôszavakat hasz-
nálták: („diabetes” vagy „impaired glucose tolerance”) és
„prevalence” és (ország vagy régió/földrész); „cardiovascular
risk factors” és (ország vagy régió/földrész). Azokat a vizsgá-
latokat vonták be az elemzésbe, melyekben legalább három
korcsoportra megadták a diabetes prevalenciáját. A vizsgála-
tokat számos kritérium szerint kategorizálták, mint például:
diagnózis felállításának módja; populáció mérete; vizsgálat
típusa; reprezentativitás; adatforrás típusa stb.
Eredmények
Összesen 565 adatforrást tekintettek át, melyek közül 110
országból 170 forrást választottak ki. A cukorbetegek száma
2011-ben 366 millióra tehetô; e szám 2030-ra várhatóan 552
millióra emelkedik. A cukorbetegek többsége a szegény
vagy közepes anyagi helyzetû országokban él, és éppen ezek
az országok azok, ahol a legjelentôsebb növekedés várható
a következô 19 évben.
Következtetések
Amost közzétett eredmények új adatokkal frissítik a diabetes
globális prevalenciájával kapcsolatos becsléseket, és azt jelzik,
hogy a cukorbetegség egyre nagyobb egészségügyi terheket
jelent nemzetközi szinten. A mostani becslés nagyobb értéke-
ket adott meg, mint a korábbiak, és egybecseng a komplexebb
módszerekkel végzett újabb becslésekkel. A populáció elörege-
dése, a városiasodással összefüggô változások, a globalizáció
és a fejlôdés minden országban újabb terheket ró az egészség-
ügyre a cukorbetegség vonatkozásában világszerte, de különö-
sen a szegény és közepesen gazdag országokban.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Whiting D,
et al.
IDF Diabetes Atlas: Global estimates of the
prevalence of diabetes for 2011 and 2030.
Diab Res Clin Pract.
2011;94:311−321.
S. Ogawa, M. Ishiki, K. Nako, M. Okamura, M. Senda, T. Mori, S. Ito
A dipeptidil-peptidáz-4-inhibitor
sitagliptin csökkenti a szisztolés
vérnyomást
Magas vérnyomásban és 2-es típusú diabetesben
szenvedô japán betegek körében végzett vizsgálat
A sitagliptin 2009-ben került be a cukorbetegség kezelé-
sére használt orális szerek közé Japánban. A szer fokozza
a GLP-1 aktivitását, melynek révén csökkenti a sófelvételt
és fokozza a vesén keresztüli sóürítést. E hatásánál fogva
a sitagliptin csökkenti a vérnyomást hypertoniás T2DM-
betegeknél. A közlések szerint sitagliptin hatására csekély,
de szignifikáns mértékû (2-3 Hgmm-es) csökkenést észleltek
24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozás során olyan bete-
geknél, akiknél diabetes nem állt fenn, enyhe vagy közepes
súlyosságú hypertonia azonban igen. E hatást azonban még
nem igazolták japán T2DM-betegek csoportjában, és nem
tisztázott az sem, hogy a sitagliptinkezelés kapcsán észlelt
vérnyomáscsökkenés a glykaemiás kontroll javulásának és
a testsúly csökkenésének függvénye-e.
A bemutatott vizsgálatban arra keresték a választ, hogy
a DPP-4-inhibitor hatással rendelkezô sitagliptin csökkenti-e
a vérnyomást, illetve e hatást befolyásolja-e a glykaemiás
kontroll mértéke és a testtömegindex (BMI).
Betegek és módszerek
A vizsgálatba olyan T2DM-betegeket (n=17) vontak be,
akiknél a vércukorkontroll nem volt megfelelô (a Japán
Diabetes Társaság kritériumai szerint HbA
1c
–6,0%). A bete-
geknek kétnaponta napi 50 mg sitagliptint adagoltak
ambuláns körülmények között. Ennek kapcsán 6 hónapon
keresztül mérték a HbA
1c
-szintet, a szisztolés vérnyomást
(SBP, systemic blood pressure) és a BMI-t.
Eredmények
A BMI a vizsgálati periódus alatt nem változott. A HbA
1c
-
szint 6,5±0,3%-ról 5,8±0,3%-ra csökkent, miközben a kiin-
dulási SBP-érték (130,0±37,2 Hgmm) 119,7±9,4 Hgmm-re vál-
Diabetes Research and Clinical
Practice
The Tohoku Journal of Experimental
Medicine