Basic HTML Version
|
Posztprandiális vércukorszint és diabeteses szövôdmények
| 2012/2 |
május
◊
5
siker (HbA
1c
<7% és/vagy a kiindulási értékhez képest mért
HbA
1c
-csökkenés –1%) aránya 12 hónap elteltével 60,7%-nak
(a kontrollcsoportban 38,1%), 24 hónap múltán 63,3%-nak
adódott. Az intervenciós csoportban kisebb volt a kiindulási
HbA
1c
és BMI azok között, akiknél a terápia sikeres volt,
és ebben az alcsoportban megfigyelhetô volt az is, hogy
a diabetes rövidebb ideje állt fenn, és kisebb volt a fehérje- és
koleszterinbevitel is.
Következtetések
A rövid és egyszerû életmódprogram azoknál a T2DM-
betegeknél volt eredményesebb, akiknek betegsége rövidebb
ideje áll fenn. E megfigyelés arra figyelmeztet, hogy az edu-
kációs programot a cukorbetegség kórismézését követôen
a lehetô leghamarább meg kell kezdeni. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy az idôsebb betegeket meg kellene foszta-
nunk a csoportos edukáció lehetôségétôl.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
da Vico L,
et al.
Targeting educational therapy for type 2
diabetes: identification of predictors of therapeutic success.
Acta Diabetol.
DOI 10.1007/s00592-012-0377-2
E. Mannucci, M. Monami, C. Lamanna, J. Adalsteinsson
A posztprandiális vércukorszint
és a diabeteses szövôdmények
Obszervációs vizsgálatok adatainak szisztematikus
elemzése
A cukorbetegség kapcsán megemelkedik a szív- és
érrendszeri betegségek kockázata. Ezen túlmenôen a cukor-
betegeknél fellépô nagy kardiovaszkuláris események
kedvezôtlenebb kimenetelt ígérnek, mint az átlagos népes-
ségben, melynek hátterében az éreltérések súlyosabb volta
vagy myocardialis funkciózavar egyidejûleg fennállása
húzódhat meg.
A posztprandális hyperglykaemiát megfelelô terápiás
célnak tekintik T2DM-ben: több irányelv specifikus poszt
prandiális vércukorértékeket (PPG, post-prandial glucose)
ad meg, és az International Diabetes Federation speciá-
lis útmutatást is összeállított a PPG kontrollal kapcsolat-
ban (http://www.idf.org). Az eddigi adatok szerint a PPG
nagyobb jelentôséggel bírhat azoknál a betegeknél, akiknél
a HbA
1c
csak kissé emelkedik a normális szint fölé, illetve az
éhomi vércukorszint (FPG, fasting plasma glucose) nagyobb
szerepet játszhat azokban az esetekben, ahol a HbA
1c
jóval
meghaladja a célértéket. A fenti megállapításokat azonban
csak némi fenntartással szabad kezelni, mivel cukorbeteg-
ségben szoros összefüggés van az éhomi és posztprandiális
glükózértékek között.
Egy hipotézis szerint a PPG-kontrollnak szerepe lehet
a kardiovaszkuláris prevencióban. E feltevés alapját leg-
inkább nem cukorbetegek bevonásával végzett epidemio
lógiai vizsgálatok képezik, akiknél a terhelés után mért
vércukorszint hasonló vagy még nagyobb mértékben össze-
függ a szív- és érrendszeri kockázattal, mint az éhomi
hyperglykaemiával. A PPG-kontroll potenciálisan káros
kardiovaszkuláris hatásainak okaként felmerül az oxidatív
stressz, az endothelialis diszfunkció, valamint az adhéziós
molekulák fokozott termelôdése.
A bemutatott szisztematikus áttekintés célja diabetes kap-
csán a PPG és a kardiovaszkuláris vagy mikrovaszkuláris
kockázat közötti összefüggéssel foglalkozó obszervációs (nem
intervenciós) vizsgálatok összegyûjtése és összefoglalása volt.
Betegek és módszerek
A Medline adatbázisából gyûjtötték ki az idevágó ada-
tokat 2010. december 3-ig bezárólag. A keresésbe bevonták
az összes követéses epidemiológiai vizsgálatot. Az alábbi
végpontokat vették figyelembe: bármely okból bekövet-
kezett halálozás; kardiovaszkuláris halálozás; mikro- és
makrovaszkuláris szövôdmények.
Eredmények
Meglepôenkevés olyan epidemiológiai vizsgálatot találtak,
mely a PPG és a mikrovaszkuláris vagy makrovaszkuláris
szövôdmények összefüggéseivel foglalkozott cukorbetegek
bevonásával. A 391 áttekintett vizsgálat közül valójában
8 felelt meg a beválasztási kritériumoknak, azonban ezek
többsége is kevés beteg részvételével zajlott, és a minta
sok esetben nem reprezentálta megfelelôen az általános
népességet. Nehezítette az összehasonlítást az is, hogy az
egyes kutatásokban nagyon sokféleképpen történt a PPG
meghatározása. A fentiek miatt formális metaanalízis vég-
zésére nem nyílt mód. A néhány hozzáférhetô vizsgálat
mindazonáltal azt jelzi, hogy a magasabb PPG a bármely
okból bekövetkezô, illetve a szív- és érrendszeri eredetû
halálozás emelkedésével, a nagy kardiovaszkuláris esemé-
nyek (ezen belül a myocardialis infarktus és a stroke) gya-
koribb elôfordulásával, valamint a diabeteses retinopathia
progressziójával társul.
Következtetések
Bár a birtokunkban lévô bizonyítékok arra utalnak, hogy
a posztprandiális hyperglykaemia többletkockázatot képvi-
selhet, mindenképpen szükségesek olyan további vizsgálatok,
melyekbe nagyobb számú beteget vonnak be és ôket hosszabb
ideig követik nyomon, illetve megbízható módszereket alkal-
maznak a posztprandiális glükózszint meghatározására.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Mannucci E,
et al.
Post-prandial glucose and diabetic compli-
cations: systematic review of observational studies.
Acta Diabetol.
DOI 10.1007/s00592-011-0355-0
Acta Diabetologica