77
Orvostovábbképző Szemle XX. évf. 11. szám, 2013. november
•
Az érendotél működészavara
A homeosztázis rendellenességei vá-
laszokat váltanak ki, amelyek célja a za-
var forrásának kiiktatása. Az öregedés
önmagában is független kockázati té-
nyezője az érbetegségnek: vaszkuláris
károsodás elszenvedése után romlik
az idősödő szervezet érfal-helyreállító
funkciója; más kockázati tényezők hiá
nyában is oxidatív/nitrozatív stressz és
gyulladásos változások jelentkeznek,
és a korral romló perfúziós elváltozá-
sok az egyedi kockázati tényezőkkel
együtt megteremtik az idült érkáro-
sodás színterét. A korosodó szervezet
folyamatos oxidatív támadásnak van
kitéve, mivel a mitokondriumokban
több oxigéntartalmú szabad gyök és
egyéb oxidáns keletkezik. Az oxidánsok
túltermelődése különféle sejtstruk-
túrák és biomolekulák oxidatív
modifikációjához, sejtkárosodáshoz ve-
zet. A peroxinitrit a sejtekbe jutva bein-
dítja a lipidperoxidáció láncreakcióját, és
DNS-károsodásokat, lánctöréseket idéz
elő. A DNS-törések aktiválják a poli-
(
ADP-ribóz)-polimeráz (PARP) enzi-
met a sejtmagban, és a DNS-károsodás
excesszív PARP-aktivációt okoz, amely
rövid idő alatt kimeríti a sejt NAD
+
-
és
ATP-készletét, lassítja a mitokondriális
légzést, az endotélsejtekben energeti-
kai krízist hoz létre, amely tovább csök-
kenti az endotélfüggő vazorelaxánsok
hatására bekövetkező NO-szintézist az
endotélsejtekben.
Az érendotélium lényegében úgy biz-
tosíthatja a vaszkuláris homeosztázis
integritását és nyújt védelmet a külön-
féle endogén/exogén érártalmakkal
szemben, ha a különböző hormonsze-
rű, apokrin/parakrin anyagokat a vérbe
elválasztva azokat szigorú egyensúly-
ban tartja.
Mivel a humán érrendszer egységes
entitás, annak mindegyik része mind
élettanilag, mind kórélettanilag, mind
pedig reagálóképességét tekintve egy-
lényegű. Szinte lehetetlen az éresemé-
nyeket klinikailag egymástól élesen el-
különítve értelmezni. Általában nem
tudható előre, hogy a kockázati ténye-
zőkkel élő egyén szívizominfarktusban,
szélütésben, perifériás érbetegségben
vagy AMD-ben fog-e megbetegedni,
illetve egyszerre több szervrendszert
érint-e majd az idült érrendszeri be-
tegség. Abból a tényből, hogy a felso-
rolt állapotokban a vaszkuláris esemé-
nyek mindannyiszor az ED-t mutató
a. brachialistól távoli ellátási területeken
(
is) jelentkeznek („érrendszeri esemény-
láncolat”), az endotélműködési zavar
szisztémás természetére, az érrendszer
egylényegűségére kell következtetnünk.
Mindezekért ésszerűbbnek tűnik a szerv
megjelölését mellőzve, egyszerűen
vaszkuláris megelőzésről beszélni.
Az endotélműködési zavar szisztémás
természetére a következő új kóréletta-
ni megfigyelés szolgálhat bizonyítékkal.
Mostanáig úgy hittük, hogy a nitrogén-
monoxid (NO) bioaktivitása időben és
térben az endotélium szomszédságá-
ra korlátozódik, s hogy az NO pusz-
tán autokrin/parakrin effektor anyag,
azaz a vérárammal csak kis távolság-
ra jut el. Az újabb vizsgálatok azon-
ban amellett szólnak, hogy a vérben
a szabad NO egyensúlyban van a kü-
lönböző NO-tartalmú vegyületekkel
(
nitrozovegyületek, RXNO-k vagy ke-
ringő NO-készlet), amelyek bioaktivi-
tása mindenben emlékeztet az NO-éra.
Ezek az RXNO-k az érrendszerben min-
denhová eljutnak, tágítva a disztális vér-
ereket, a mikrovaszkultúrát. A csökkent
plazma-RXNO az ED helyettesítő para-
méterének tekinthető.
A kardiovaszkuláris eseményeket
csökkentő beavatkozásokra – kevés ki-
vétellel – az ED is gyógyul. Ez támo-
gatja azt az elképzelést, hogy az ED
helyreállítása az idült érbetegséget új-
ból stabilizálni képes. Az EF megóvása
vagy helyreállítása megakadályozza az
érbántalom kialakulását vagy csökken-
ti a már kialakult érbántalmat. Ami az
endotélműködési zavar helyrehozata-
lának/prevenciójának stratégiáját illeti,
számos (I) nem gyógyszeres és (II) far-
makológiai intervenció áll rendelkezé-
sünkre.
Ad (I).
Az életviteli kockázati ténye-
zők kiküszöbölése, módosítása alap-
vető fontosságú, mérsékelt vagy enyhe
változtatásnak is erőteljes érvédő hatása
van.
1.
A testsúlycsökkentés csökkenti az
ED kialakulásának veszélyét és a már
kifejlődött ED súlyosbodását.
2.
A kalóriabevitel megszorítása kés-
lelteti az ED, a korral összefüggő be-
tegségek kialakulását, az eNOS akti-
válásával növeli a stresszel szembeni
ellenállást.
3. (
a) Rendeljünk polifenolokat és ter-
mészetes antioxidánst bőségesen tartal-
mazó gyümölcsöt/főzeléket: a polifenol
család diétás flavonoidjainak erős gyul-
ladásellenes aktivitásuk van, és az OS el-
len hatnak. (b) A többszörösen telítetlen
zsírsavak (PUFA) legfontosabbika, az
eikozapentaénsav, illetve a hosszú láncú,
többszörösen telítetlen ómega-3 zsírsa-
vak védik az érrendszert az iszkémiás,
gyulladásos elváltozásokkal szemben.
4.
Rendszeres, elégséges fizikai akti-
vitás végeztetése (legalább napi fél óra
élénk séta) az ED prevalenciáját jelen-
tősen csökkenti, kedvezően befolyá-
solja a vér lipidjeinek szintjét, csök-
kenti a vérnyomást, javítja az éhomi
és posztprandiális glükóz-inzulin
homeosztázist, súlyveszteséget idéz elő
és azt fenntartja, csökkenti a gyulladást,
megkönnyíti a dohányzás abbahagyását,
javítja az EF-et.
5.
A dohányzás abbahagyása létfon-
tosságú: a dohányzás OS-t okoz, növe-
li a trombóziskészséget és a gyulladást,
rontja az EF-et, csökkenti a HDL-
koleszterint.
6.
Pozitív összefüggés áll fenn a gli
kémiás index (GI) és a diabétesz, vala-
mint az érbetegség között: a GI diétás
csökkentése az érbetegség kockázatát is
csökkenti.
7.
A mentális stressz kiküszöbölése
alapvető fontosságú, mert az rontja az
EF-et, a stresszes életvitel hozzáadódik
