Basic HTML Version
2
◊
Sclerosis multiplex M
OZAIK
|
Elôszó
|
Kedves Kollégák!
A múlt évben indítottuk az SM
Mozaik számait, mely elsôsorban a
terápia újdonságairól – már bevált
vagy új kezelések klinikai hatásai, kli-
nikai-MRI-biológiai markerek jelentô-
sége, új terápiás lehetôségek, illetve
mechanizmusok, melyek lehetôséget
nyújtanak potenciális beavatkozások-
ra – kívánta rendszeresen tájékoztatni
az olvasót. Tavaly három számunk
jelent meg; örömmel bocsátjuk útjára
idei elsô számunkat.
Elsô három referátumunk az inter-
feron-béta-kezelés maximálisan ef-
fektív dózisával, a kezelés hosszú
távú hatásával és a kóros fáradékony-
ságra, kognitív deficitre gyakorolt
hatással foglalkozik. A BEYOND
tanulmány alapján a
sc.
adagolt inter-
feron-béta-1b kétszeres dózisa nem
hatékonyabb a jelenleg alkalmazott
dózisnál, így feltehetôen a leghatéko-
nyabb mennyiséget alkalmazzuk. Bár
klinikai hatékonysága nem jobb, mint
a glatiramer acetáté, egyes MRI-
mérésekben viszont effektívebbnek
tûnt. A 16 éves követés az IFNB-1b-
terápia biztonságosságát jelezte, a
halálozás alacsonyabb volt az eredeti
placebocsoporthoz képest, és csök-
kent a relapszusráta. Bár az IFNB-1b-
kezelésben részesülô betegek köré-
ben alacsonyabb volt az EDSS 6,0
állapot kialakulása, a szekunder
progresszió kialakulása, és hosszabb
az eddig eltelt idô, ez statisztikailag
nem volt szignifikáns. Harmadik
referátumunk kimutatta, hogy 12
hónapig tartó IFNB-kezelés csökkent-
heti a fáradékonyságot és a kognitív
deficitet relapszáló SM-betegekben.
Egy fontos tanulmányt ismertetünk,
melynek a natalizumab biztonságos
alkalmazása szempontjából lehet
jelentôsége: a kezelés súlyos szövôd-
ményét, a progresszív multifokális
leukoencephalopathiát (PML) okozó
JC-vírus ellen generált antitestek ki-
mutatására dolgoztak ki eljárást. Sôt, a
kétlépcsôs szerológiai módszert a
PML-betegek korábbi szérumain is
tesztelték. Azoknál a betegeknél, akik-
nél a natalizumab mellett késôbb PML
alakult ki, a korábban nyert szérumok
100%-ában az ellenanyag jelen volt,
szemben a kontroll populáció 54%-
ával. A kezelés megkezdése elôtt tehát
a betegek egyéni kockázata értékelhe-
tô: az ellenanyagok kimutatása, mely
JCV-fertôzésre utal, fokozott kockáza-
tot jelent a PML kialakulására.
Korábbi számunkban már foglalkoz-
tunk az SM betegséghez társuló
komorbiditások kockázati hatásával.
Itt egy, a jelenlegi ismereteket összegzô
tanulmányt mutatunk be, mely a lehet-
séges mechanizmusokat és további
vizsgálatok tervezését is elemzi.
A progressziót elôrejelzô markerek-
nek fontos szerepe lehet. Egy MRI és két
biomarker vizsgálatot válogattunk a
Mozaik ez évi elsô számába. A kamra-
megnagyobbodás (centrális atrófia)
üteme jobban prognosztizálhatja a
középtávú klinikai progressziót, mint a
teljes agytérfogat-változás vagy a léziók
mennyiségének a mérése. A D-vitamin-
metabolitok szerepére vonatkozóan
kevés az adat. A 24,25(diOH)D3 ala-
csony vérszintje összefügg a betegek
rokkantsági állapotával és az agyi atró-
fia mértékével. Az MxA-expresszió vál-
tozása az IFNB-kezelésre adott terápiás
válasz biomarkere. Az ismertetett tanul-
mány azonban arra utal, hogy a beteg-
ség biomarkere is: még nem kezelt bete-
gek szérumában mért MxA-expresszió
rövid távon a betegség aktivitását is elô-
rejelzi, és az alacsony szint, mely kevés-
bé aktív endogén IFNB útvonalra utal,
nagyobb relapszusrátával és több kont-
raszthalmozó góccal társul.
Az SM genetikai hátterével kapcso-
latban a közelmúltban számos ered-
mény született. Összefoglaló cikkünk
ezt elemzi, és rámutat a szemléletvál-
tásra. Az egyes génekre centrált asszo-
ciációs vizsgálatok mellett a teljes
genom eset-kontroll vizsgálata, a
hálózati kapcsolatok, a teljes genom
analízisekre alapozott funkcionális
vizsgálatok és az egyes betegek teljes
genom szekvenálása jelent távlatot.
Végül két kísérleti kezelést ismerte-
tünk. Az antigénspecifikus terápiák a
kóros immunválaszt támadják, így
biztonságosnak tekinthetôk. A mielin
három fô antigénje (MBP, PLP, MOG)
ellen alkalmazott transzdermális
tapasz a bôrben és a környéki nyirok-
csomókban antigénprezentáló sejtek
és reguláló T-sejtek aktiválódását
eredményezte, mely gyulladásgátló
mielinspecifikus immunválasszal
járt. A gyulladásgátlás mellett a
remielinizáció serkentése és a demie-
linizáció gátlása szintén alapvetô, de
a jelenlegi terápiák ezt csekély mér-
tékben befolyásolják. Korábbi szá-
munkban rámutattunk, hogy mind-
kettô mechanizmusban szerepet ját-
szó „univerzális” terápia vagy kom-
bináció alkalmazása potenciális lehe-
tôség az effektivitás javítására. Ebben
a számban egy munkát ismertetünk,
mely az ösztrogén béta-receptor
ligandjának a remielinizáció serken-
tésében játszott terápiás hatására
utal, és kimutatja ennek funkcionális
következményét, azaz az axonok
vezetési képességének javulását is.
Vagyis a demielinizáció és az oligo-
dendrocyta-pusztulás gátlása –
PARP-gátlók – mellett a remielinizá-
ció serkentésére a lingo antitestek és
az ösztrogén béta ligand is alkalmas
lehet.
Boldog és sikeres új esztendôt kívá-
nunk mindenkinek!
Prof. Dr. Illés Zsolt
Elôszó