g y e r m e k g y ó g y á s z a t i T o v á b b k é p z ő S z e m l e
5 0
interjú
OTSZONLINE .HU
Döntő pillanatok
Dr. Nagy Judit
Az egészséges életkezdet döntően határozza meg a születéskor
várható életkort és a későbbi életminőséget. A koraszülöttmentő
szervezetek ez irányú tevékenységeiről és gondjairól beszélgettünk
dr. Somogyvári Zsolttal, a Peter Cerny Alapítvány szakmai vezetőjével.
Melyek azok a speciális szakmai, infra
strukturális és logisztikai feladatok, amelyek
miatt a koraszülött-újszülöttmentés nemcsak
a felnőtt-, hanem részben a gyermekmentési
rendszerektől is különbözik?
Ahogy az újszülött nem kis gyermek, úgy
a koraszülött sem egyszerűen kis újszülött.
A legfőbb szakmai ok, amiért a koraszü
löttek ellátása, mentése, szállítása speciá
lis szakértelmet, neonatológiai intenzív
gyakorlatot igényel, a következő: a kora
szülöttek patofiziológiája sok tekintetben
teljesen eltérő a normális súlyú újszülötteké
től, életesélyeiket extrém módon meghatá
rozza a szükséges beavatkozásig eltelt idő is.
Testméreteik miatt speciális respirátorokra,
inkubátorokra, monitorokra, érzékelőkre
és egyéb felszerelésekre van szükség, ezek
az egyedi infrastrukturális követelmények
pedig mozgó intenzív osztályos ellátási
körülmények üzemeltetését igénylik akkor,
ha az intrauterin transzport elmaradása
miatt „nem ott”, „nem úgy” és „nem olyan”
körülmények között születnek, amelyek
optimálisak lennének számukra.
Az eltérő patofiziológia eltérő eljárásrendet
is feltételez…
Természetesen. Vegyük például az újraélesz
tési protokollokat. A 2000-es évek trendvál
tása az egységes protokollok kidolgozására
irányult. Ennek keretében a csecsemő- és
gyermekélesztést kis különbségekkel ugyan,
de sikeresen illesztették a felnőttélesztési
protokollba. Az újszülöttek és koraszülöttek
születésükkor, sőt még életük első 1-2 hónap
jában is másfajta intenzív ellátást igényelnek.
A felnőtt- és gyermek-újraélesztések a szív
munkájának pótlására, a leálló keringés
beindítására irányulnak, hiszen ha kerin
gésben tudjuk tartani a vért, nagy esélyünk
van arra, hogy újra tudjuk éleszteni a beteget,
akármilyen életkorú. Amegszülető újszülött
tüdejében azonban nincs levegő, tehát az
elsődleges cél, hogy effektíven lélegeztessük,
és ha ezt jól csináljuk, akkor az esetek túl
nyomó többségében az élesztése is sikeres lesz.
Amegszületés utáni pillanatokban zajló fizio
lógiás adaptációs folyamatok helyes irányba
terelése és a szó szerint vett élesztési feladatok
sokszor keverednek, némi bizonytalanságot
okozva a „túlmedikalizált” ellátásra, illetve
a „háborítatlan” szülésre nagyobb – sokszor
kizárólagos – súlyt fektető ellátók körében.
Szerencsére a világszerte elterjedt 2010-es
neonatális újraélesztési protokoll (NRP) e
vitákat feloldja azzal, hogy a megszületést
követően feltett három kérdés segítségével
optimalizálja a szükséges és éppen elégséges
beavatkozásokat (AAP, ERC, MRT kon
szenzusok). Ha ugyanis az újszülött érett/
jól légzik/jó a tónusa, akkor rutinellátás
szükséges, szinte a teljes medikalizáció kizá
rásával, azaz a háborítatlan adaptáció lehe
tőségével. Egyetlen nemleges válasz esetén
viszont a köldökzsinór elvágását követően
az NRP beavatkozásait kell szigorú lépé
sek szerint késlekedésmentesen végrehajtani,
a pszichológiai szempontok háttérbe szorí
tásával. Fontos megjegyezni, hogy az emlí
tett háromigenes rutinellátás a születések
közel 90%-át jelenti. A 10%-ba tartoznak
a koraszülöttek és a valamilyen ok miatt
adaptációs zavarban és/vagy asphyxiában
szenvedők.
Egyre lejjebb tolódik az a betöltött mag
zati életkor, amikortól a koraszülötteknek
már valós életesélyeik vannak. Hogyan
érinti ez a szülőszobai ellátást, illetve
a koraszülöttmentésben dolgozókat?
Az igen kissúlyú koraszülöttek ellátása
valóban nagyon speciális feladat, hisz ma
már az életképesség határa az 1997. évi
OTSZONLINE .HU
