2 0 1 3 .
á p r i l i s
7 5
gyakorlati útmutató háziorvosoknak
Gyermekbántalmazás és elhanyagolás
A fizikai elhanyagolás a legszembetű
nőbb a háziorvos és a védőnő számára.
Feltűnőek lehetnek a higiénés hiányos
ságok, a ruházkodás hiányai. A súlybeli
elmaradás, testi fejlettség elmaradása az
elégtelen táplálás gyanúját vetheti fel.
Az elégtelen felügyeletből származó
károk sokszor súlyosak, a testi épséget,
az életet veszélyeztetik, maradandó káro
sodást, a gyermek halálát is okozhatják.
Leggyakoribbak a háztartási balesetek,
égés, forrázás, áramütés, leesés, vízbe
fulladás, mérgezés. Az elhanyagoláshoz
sorolhatjuk a szülő mindazon maga
tartását, amellyel gyermeke egészségét
veszélyezteti, így az egészségügyi ellátás
mellőzését, a védőoltások beadatásának
indokolatlan elmulasztását, a szüksé
ges vizsgálatok és kezelések visszauta
sítását.
Elhanyagolásra vagy
bántalmazásra utaló
gyanújelek
A fizikai bántalmazás során a korábbiakban
már említett testi sérüléseken kívül, a fel
ismerés szempontjából lényeges a szülő és
a gyermek viselkedése. A szülő a gyermeket
esetleg csak jóval a sérülések keletkezése
után viszi orvoshoz, a sérülés keletkezésére
vonatkozó történet ellentmondásos, nem
hozható összhangba a sérülés jellegével,
vagy a szülő és a gyermek eltérően számol
be a történtekről.
Bántalmazásra, elhanyagolásra hívhatja
fel a figyelmet a gyermeknél jelentkező
alvászavar, evészavar, pszichoszomatikus
tünetek, enuresis, encopresis, koncentrálási
nehézségek, kapcsolatépítési képtelenség,
visszahúzódó vagy agresszív viselkedés, de
a gyermek lehet feltűnően készséges vagy
koraérett is.
A háziorvos számára
nyilvánvaló kockázati
tényezők
A kedvezőtlen családi tényezők és körül
mények, élethelyzeti válságok, a szülő
személyiségével összefüggő és a gyer
mekkel kapcsolatos tényezők egyaránt
elhanyagoló, bántalmazó magatartásra
hajlamosíthatnak.
A családi kockázati tényezők közül
kiemelendő az egyedülálló szülő, a házas
sági problémák, az erőszak előfordulása
a családban, valamint az elszigetelt, kap
csolatokkal nem rendelkező család.
A szülő személyiségével, életvitelével
kapcsolatos kockázati tényezők között
jelentős szerepe van a deviáns magatar
tásnak, az alkohol- és drogfüggőségnek,
a mentális betegségeknek, pszichés zava
roknak, depressziónak, különösen a post
partum depressziónak és pszichózisnak,
valamint a személyiségzavaroknak. Elő
fordul, hogy a szülő és a gyermek nincs
egymásra hangolódva, jelentősen eltérő
temperamentummal rendelkeznek, és
ebben rejlenek a konfliktusok gyökerei.
A túlaggódó vagy perfekcionista szülő is
bántalmazóvá – leginkább érzelmi bán
talmazóvá − válhat.
Aktuális élethelyzetek (pl. munkanél
küliség, kapcsolati krízis, túlterheltség) is
kiválthat bántalmazó magatartást.
A gyermekkel kapcsolatos tényezőként
értékelhetjük a testi vagy értelmi fogya
tékkal élő, a krónikus beteg, a magatar
tási vagy tanulási zavarral küzdő gyermek
veszélyeztetettségét. A testvérek születése
közötti rövid idő, a kis korkülönbség is
kockázati tényező lehet.
Mit tehet a háziorvos
a bántalmazás
és elhanyagolás kérdésében?
A veszélyeztetett gyermekek, családok
kiszűrése, figyelemmel kísérése, az együtt
működés a gyermekvédelmi rendszerhez
kapcsolódó feladatot ellátókkal, kommu
nikáció az egészségügy többi részvevőjével
a betegellátás során fontos része az alapel
látók tevékenységének.
Veszélyeztetettség és bántalmazás észle
lésekor a teendőkre vonatkozó jogszabályi
előírásokat az 1997. évi XXXI. Törvény (a
Gyermekek védelméről és gyámügyi igaz
gatásról) tartalmazza. Ennek értelmében:
veszélyeztetettség esetén az észlelő köte
les jelzéssel élni a gyermekjóléti szolgálat
felé. Hatósági eljárást kell kezdeményezni
a gyermek bántalmazása vagy súlyos
elhanyagolása esetén. Ezek elmulasztása
fegyelmi felelősségre vonást von maga
után. A jelzési kötelezettségét elmulasztó
egészségügyi dolgozó ő maga is bántal
mazóvá válik. A gyakorlati teendőkről
részletes útmutatás található az Országos
Gyermekegészségügyi Intézet által készí
tett módszertani ajánlástervezetben.
A gyermekbántalmazás
és elhanyagolás jelentősége
Mindazon túl, hogy a bántalmazás akutan
egészségkárosodást okoz és életet veszélyez
tető lehet, igen jelentősek a bántalmazás és
elhanyagolás hosszú távú következményei
is, amelyek a testi, lelki, személyiségbeli
fejlődés zavarával, elmaradásával járnak.
Poszttraumás stressz szindróma, önérté
kelési zavar, elégtelen problémamegoldó
képesség, személyiségzavar lehet a hosszú
távú következmény a bántalmazott gyer
mek, az egyén életében.
A károsodások azonban túlmutatnak
a bántalmazott gyermek életén is, a követ
kező generációra vetülve. A bántalmazott
gyermekek jelentős része felnőttként ő
maga is bántalmazóvá válik, így adva
tovább és tovább a hibás mintát.
Aháziorvosokon, házi gyermekorvosokon,
védőnőkön is múlik, hogy e kóros folyamat
megszakadjon és így az időbenmegtett lépé
sekkel nemcsak az adott gyermek életét, de
több generációét is jobbá tehetjük.
A „Gyermekbántalmazás és elhanyagolás”
címmel az Országos Gyermekegészségügyi
Intézet gyermekbántalmazás-munkacso
portja külső szakértők bevonásával mód
szertani ajánlástervezetet készített, jelen írás
ennek felhasználásával és figyelembevételé
vel készült. Az ajánlástervezet teljes szövege
a
honlapon érhető el. A témá
ban, szintén az OGYEI által létrehozott
és működtetett
hu honlapon is olvashatnak bővebben az
érdeklődők.
Javasolt irodalom
Gyermekbántalmazás és elhanyagolás.
Pászthy B. A bántalmazott gyermek.
Velkey L. A megvert, megkínzott, megrázott gyermek
szindróma. In: Velkey–Sólyom–Vissy–Nagy: Gyermek-
gyógyászati praktikum. 1994
1997.
évi XXXI. Törvény
