10
Szimpózium
ből nem derül ki egyértelműen, de
a programot nagy valószínűséggel
az MSD/Essex cégek szponzorálták,
ugyanakkor a vizsgálat menetére és
az eredményekre a cégeknek nem volt
befolyásuk. A programba 13720 bete-
get választottak be, és 10532 betegnél
mindkét kontrollvizsgálat megtörtént.
A cikk legérdekesebb megállapítása,
hogy a célérték elérése tekintetében el-
tért az orvosok szubjektív megítélése
a mért értékektől: az egyéves vizsgálat
végén a kezelőorvosok megítélése sze-
rint a betegek 74,2%-a elérte a célérté-
ket, míg ha a laboratóriumi értékeket
az irányelv kritériumaihoz hasonlí-
tották, akkor a célérték elérése csak
a betegek 50%-ánál következett be. Ez
nyilván a kollégák hiányos ismeretei-
re utal.
A megfigyelési idő alatt a betegek
töredéke (egyötöde, illetve a második
vizitnél egynegyede) kapott a sztatin
mellé ezetimibet. A szerzők legfonto-
sabb gyakorlati következtetése, hogy
az intenzívebb lipidkezeléssel javítható
lenne a célértéket elérők aránya, de je-
lenleg Németországban az optimálisan
kezelt betegek aránya még alacsony.
A közleményhez jól kapcsolódik
Reiber István főorvos úr kommentár-
ja, amelynek legérdekesebb része ha-
sonló kérdéskörben szerzett magyar
tapasztalatok (a CÉL, a REALITY, és
a MULTI GAP tanulmányok), illet-
ve eredmények ismertetése: a legutób-
bi adatok szerint javult a lipidkezelés
a háziorvosi gyakorlatban, csökkent az
átlagos koleszterinszint, nőtt a
<
2,5
mmol/l-t elérők aránya 14%-ról 40%-
ra, de az 1,8 mmol/l alatti értéket
csak a betegek mintegy 20%-a érte el.
Rendkívül érdekes, hogy mind a né-
met, mind a magyar tapasztalatok sze-
rint az esetek kétharmadában a nem
megfelelő koleszterinszint ellenére sem
változtatták meg a kezelőorvosok a te-
rápiás gyakorlatot. A kommentárban
szó esik a Magyarországi Infarktus
Regiszter adatairól is, amelyben a nagy
kockázatú (posztinfarktusos) betegek
a kórházi elbocsátáskor 72–80%-ban
sztatinkezelésben részesültek (és nem
„
valamilyen lipidcsökkentő kezelés-
ben”, ahogy az a kommentárban szere-
pel). A Regiszter utánvizsgálati adatai
a terápiás adherencia kérdéséhez szol-
gáltathatnak adatokat. A közlemény és
a kommentár a részleteket illetően szá-
mos további érdekességet is tartalmaz.
„
Az otthoni vérnyomásmérés gya-
korlati útmutatója” című közlemény
az otthoni vérnyomásmérés (HBPM)
és a 24 órás vérnyomás-monitorozás
(
ABPM) kérdéseivel foglalkozik rész-
letesen, de érinti a vérnyomás tele
monitorozásának ma még kevéssé
elterjedt módszerét és indikációit is.
A közleményben a szerzők röviden
összefoglalják e vérnyomás-ellenőrzé-
si módszerek értékét a fehérköpeny-
hipertónia, a maszkírozott hipertónia
diagnózisának felállításában, valamint
hangsúlyozzák, hogy ezeknek az ellen-
őrzési módszereknek az alkalmazásá-
val pontosabban megítélhető a magas
vérnyomás kezelésének eredményes-
sége, így az segíti a szervi károsodások
kialakulásának megelőzését. A közle-
mény nagy érdeme, és alapos tanul-
mányozását feltétlenül szükségessé
teszi, hogy részletesen elemzi azokat
a betegedukációs feladatokat, ame-
lyek ahhoz szükségesek, hogy a HBPM
módszerét a betegek eredményesen al-
kalmazzák. A közlemény felhívja a fi-
gyelmet arra, hogy érdemes utánanéz-
ni, mely készülékeket hitelesítették,
illetve hogy a csuklón működtetett
eszközök alkalmazását számos hiba-
lehetőség korlátozza, és az ujjbegyen
működő vérnyomásmérők alkalmazá-
sa egyáltalán nem javasolható. A köz-
leménnyel foglalkozó kommentár-
jában dr. Benczúr Béla főorvos úr az
ABPM-re, illetve a HBPM-re vonatko-
zó hazai ajánlások legfontosabb szem-
pontjait foglalja össze.
Összefoglalva, mindhárom közle-
mény és kommentár hasznos olvas-
mány, a területtel foglalkozó szak-
emberek gyakorlati munkájában is
hasznosítható ismereteket tartalmaz.
Levelezési cím: [email protected]
