9
Orvostovábbképző Szemle XXI. évf. 5. szám, 2014. május
•
A tápcsatorna betegségei – bevezető
égés gyakorisága 10 és 100% között
van, függően a betegszámtól, a vizs-
gálatok retro- vagy prospektív jellegé-
től. PPI-vel szemben rezisztens GORB
esetén mindenképpen gondolnunk
kell EOe fennállására. A diagnózis fel-
állításában alapvető szerepük van az
endoszkópiának és a szövettani vizs-
gálatoknak. Az endoszkópos elválto-
zások közül a leggyakoribbak: a nye-
lőcsőben látható gyűrűszerű rajzolat,
a hosszanti csíkok, barázdák („krepp-
papír-rajzolat”), fehéres felrakódások
a hámon, hámexszudátum, illetve szű-
kület, striktúra kialakulása.
A biopszia vétele kötelező érvényű!
Kettő–négy mintát kell venni a nyelő-
csőnek mind a disztális, mind a proxi
mális harmadából, mivel az eozinofil
sejtek előfordulása nem homogén, ha-
nem inkább foltos jellegű.
A kezelés elemei: diéta, gyógyszeres
kezelés, továbbá szükség esetén a nye-
lőcső tágítása. Önmagában az aller-
gént jelentő ételek megvonása alapvető
jelentőségűnek látszik a kezelés stra-
tégiájában. A különböző allergológiai
vizsgálatok ugyanakkor csak részle-
ges értékűeknek látszanak az ételal-
lergén kimutatásában felnőtt betegek
körében. Az elementáris diéta, annak
lépésről lépésre történő bővítése ered-
ményesnek látszik, de nehézkesen ki-
vitelezhető, és megterhelő az egyén
számára. A tapasztalatok alapján ma
hatféle élelmiszer: a tej, a tojás, a szója,
a búza, a mogyoró és a tenger gyümöl-
csei (halak) megvonása önmagában
70–74%-
os tüneti és szövettani remis�-
sziót eredményez. A diéta fenntar-
tásának javasolt időtartama 6–8 hét.
A gyógyszeres próbálkozások köre az
antihisztaminoktól a biológiai kezelé-
sig terjed. Ezen ajánlások közül a kis
dózisú, lokálisan, oldat formájában
elfogyasztott budesonid (napi dózisa
1-2
mg) látszik a leghatásosabbnak és
a mellékhatásprofil szempontjából is
kedvezőnek.
A PPI a valódi eozinofil özofagitiszes
esetek egy részében kedvező lehet.
Így a PPI-terápia nemcsak az ún. PPI-
érzékeny nyelőcső-eozinofíliák elkü-
lönítésére, hanem az EOe-s betegek
kiegészítő kezelésére is használható
a szerre adott kedvező válasz esetén.
A diétás és gyógyszeres kezdeti ke-
zelés javasolt időtartama 6–8 hét.
A beteget követni, gondozni szüksé-
ges. Ebbe beletartozik az endoszkópia
és a szövettani mintavétel igénye is.
Recidíva esetén a kezelés újrakezdése,
illetve tartósabb, fenntartó jellegű ke-
zelés indokolt.
A cöliákia kérdésköréhez
Az eredeti közlemény és a hazai szak
értői kommentár világosan össze
foglalják a kórképpel kapcsolatos
epidemiológiai, patogenetikai, diag
nosztikai és terápiás ismereteket, szak-
mai ajánlásokat.
A szerológiai szűrés, a vékonybél-
biopszia és a szövettani értékelés
a diagnosztika meghatározó és meg-
kerülhetetlen lépései. Ezek kétes eset-
ben, illetve az első és másodfokú csa-
ládtagok szűrése esetén a genetikai
szűréssel egészülhetnek ki. A hétköz-
napi gyakorlat számára az IgA típusú
szöveti transzglutamináz enzim elleni
antitestek (IgA-anti tTG) kimutatá-
sa az elfogadott szerológiai vizsgáló-
módszer. A szerológiai és a szövettani
vizsgálat pozitivitása együttesen kór-
jelző értékű. Tudnunk kell azt is, hogy
a szövettani értékelés is gyakorlatot
igényel, több patognosztikus jel értéke-
lése alapján véleményezhető a kórkép
a módosított Marsh-kritériumrendszer
alapján.
A patogenezis vonatkozásában
a vékonybél permeabilitásának za-
vara, az antigén transzpozíciója az
epiteliális sejtrétegen át a kórkép le-
hetséges indító tényezője; egyúttal
az így kialakuló komplex immun-
válasznak egyik célszerve is a vé-
konybélhám. A cöliákia gyakorisá-
gának jelentős növekedése észlelhető
az utóbbi 2-3 évtizedben. Látjuk
ugyanakkor, hogy más, immunoló-
giai patogenezisű bélrendszeri be-
tegségek – Crohn-betegség, colitis
ulcerosa – incidenciája is egyre in-
kább növekszik. Annak ismereté-
ben, hogy a két utóbbi kórképben is
a bélpermeabilitás zavara, a foko-
zott permeabilitás a kórképek kö-
zös oki tényezője, felvethető bizo-
nyos párhuzamosság a három kórkép
patogenezise között. A bélrendszer
mint „második agyunk” összetett
idegi és immunológiai funkciókkal
rendelkezik. Felismeri az elfogyasz-
tott tápanyagokat, alkotóelemeiket,
azonosítja azokat, amelyeket az em-
beri törzsfejlődés több százezer éve
alatt megismert és befogadott. Az
ismeretlen struktúrájú, összetételű
anyagoktól igyekszik megszabadulni
(
pl. hasmenés), vagy gyulladásos re-
akcióval lokalizálni azokat. A gyul-
ladásos folyamat egyik eredménye
a bélpermeabilitás növekedése, mely
további, már immunpatológiai folya-
matokat indíthat el.
Az elkezdett gluténmentes étrendre
adott klinikai javulás, a tünetmentessé
válás, adott esetben a fennálló hiány-
állapot (malabszorpció) rendeződése,
az IgA-anti tTG titerének csökkené-
se, majd normalizálódása visszajelzést
ad a gluténmentes diéta betartásának
pontosságáról.
Perzisztáló klinikai tünetek, az
anti-tTG-titer nem elégséges csökke-
nése a gluténmentes diéta vonatkozá-
sában leggyakrabban a nem megfele-
lő diéta gyanúját veti fel. A cöliákiás
