Basic HTML Version
ják fel a legtöbb helyen, miután CT-vizsgálattal kizárják az
intracerebrális vérzés lehetôségét. Elôfordulhat azonban,
hogy más betegségek (pl. görcsroham, migrén) nehezíti
a kórismézést. A klinikai szenzitivitás és specificitás javítása
érdekében több kutatás foglalkozott a stroke-ban alkalmaz-
hatóbiokémiaimarkerekkel. Ezekközé tartozik többekközött
a gyulladást, trombózist, sejthalált és mielinkárosodást
jelzô markerek szignifikáns emelkedésének kimutatása
immunoassay vizsgálattal (Triage Stroke Panel
®
) a stroke-
ot követô 24 órában. E rendszerrel gyorsan elemezhetô az
agyi nátriuretikus peptid (BNP, brain natriuretic peptid),
a D-dimerek (DD), a mátrix-metalloproteináz-9 (MMP-9) és
az S 100 B protein, melyek a multimarker indexszel (MMX)
együtt értékelve megadják a stroke valószínûségét.
A bemutatott vizsgálat célja annak bizonyítása volt, hogy
e panel valóban alkalmas a diagnosztikai megbízhatóság
javítására, valamint a valódi stroke és az ezt utánzó egyéb
kórállapotok elkülönítésére.
Betegek és módszerek
Az ulmi egyetemi kórház stroke-részlegére 5 hónap lefor-
gása alatt felvett betegeket vonták be a vizsgálatba, akiknél
a feltételezett diagnózis akut stroke volt. Kizárási kritérium
volt, ha a beteg a 6 órás idôablakon túl került ellátásra,
illetve ha valamilyen okból (pl. ellenja-
vallat, technikai akadály) nem volt mód
MR-vizsgálat végzésére. Az MR-vizsgálat
a szokásos protokoll szerint történt (DWI,
T2*w, TOF-MRA, FLAIR, T2w, T1w, PWI).
Az MR-lelet alapján a betegeket három
csoportba sorolták: (1) ischaemiás stroke-
betegek; (2) TIA-betegek és (3) egyéb.
A biokémiai markerek értékeit a diffú-
ziósúlyozott MR-felvételek (DWI, diffusion
weighted imaging) szerint elemezték.
Ischaemiás stroke-ban az MMX-értékeken
túl a TOAST-kritériumok szerinti analízist
is végeztek. A statisztikai értékeléshez a SAS szoftvert hasz-
nálták. Végül elvégezték az MMX-index ROC-elemzését.
Eredmények
Összesen 174 beteg vett részt a vizsgálatban (n=100 stroke,
n=49 stroke-hoz hasonló állapot, n=25 TIA). Ischaemiás
stroke-ban az átlagos NIHSS 7,6±6,2, míg az átlagos DWI-
volumen 20,6 (186,9–4,2) ml volt. Az MMX vagy az egyes
markerek szempontjából nem mutatkozott szignifikáns
különbség az ischaemiás stroke-ban, illetve az azt utánzó
állapotban szenvedô betegek csoportja között. Az index
és a DWI-léziók térfogata között laza korrelációt észleltek
(
p
=0,2).
Következtetések
Sem egy adott markernek, sem az összes marker együt-
tesének nincs szignifikáns haszna az akut stroke diag-
nosztikájában. Jelenleg is a DWI-MR-vizsgálat a legjobb
minôségû képalkotó vizsgálat akut cerebrális ischaemiában.
Mindazonáltal további kutatások szükségesek olyan bioké-
miai markerek azonosítására, melyek pontosabbá tehetik az
akut stroke diagnosztikáját, ezen belül az etiológiai alcso-
portok elkülönítését.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Knauer C, et al. A biochemical marker panel in MRI-proven
hyperacute ischemic stroke – a prospective study.
BMC Neurology.
2012;12:14.
M. Skerritt, R. Block, T. Pearson, K. Young
A carotis endarterectomia
és a carotis-sztentelés alkalmazása
A Nationwide Inpatient Sample (NIS) adatainak
elemzése (1998−2008)
A nyaki verôér szûkülete esetén a primer és szekunder
stroke-prevenció módszere az idôk során változott. Az
1990-es években megjelent néhány véletlen besorolásos
klinikai vizsgálat tüneteket mutató betegeknél a carotis
endarterectomiát (CEA) ítélte a legeredményesebb kezelési
módnak, és hasonló tapasztalatokat sze-
reztek tünetmentes esetekben is. Nem sza-
bad azonban megfeledkezni arról, hogy
a CEA invazív eljárás, mely nem mentes
a kockázatoktól sem.
Az 1990-es évek második felében
a nyaki verôér sztentelése (CAS, carotid
artery stenting) került be a gyakorlatba
mint a revaszkularizáció kevésbé invazív
módszere. Kétségtelen elônyei ellenére
nem volt egyértelmû, hogy a CAS terá-
piás haszna eléri-e a CEA-ét a stroke
megelôzése tekintetében. Több vizsgálat
is foglalkozott e kérdés tisztázásával, de ezek nem hoztak
egybehangzó eredményeket. A tüneteket mutató betegek
bevonásával lefolytatott EVA-3 G és SPACE vizsgálat nem
igazolta, hogy e tekintetben a CAS rosszabb lenne a CEA-
nál a végpontnak számító események számának csökken-
tésében.
Tünetekkel kísért és tünetmentes eseteket felölelô vizs-
gálatokban sem az nem nyert bizonyítást, hogy a CAS ros�-
szabb lenne a CEA-nál, sem pedig az, hogy szignifikánsan
jobb lenne annál. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezekben
a vizsgálatokban – a SPACE és az EVA-3 S vizsgálattal
ellentétben – fôként az embóliás események kivédése céljá-
ból alkalmazták a CAS-t.
A beavatkozásban rejlô kockázatra vonatkozóan
a 2010-ben nyilvánosságra hozott International Carotid
Stenting Study (ICSS) kapcsán arról számoltak be, hogy
a sztentbeültetésre került betegek csoportjában lényegesen
nagyobb a stroke, halálozás vagy myocardialis infarktus
(MI) esélye. Ki kell azonban emelni, hogy a követés 120
napig tartott, és a vizsgálati protokoll nem tartalmazott
8
◊
Stroke
Mozaik
|
Carotis endarterectomia és -sztentelés
|
BMC Neurology
Sem egy adott
markernek, sem az
összes marker együt-
tesének nincs szigni-
fikáns haszna az akut
stroke diagnosztiká-
jában.