Basic HTML Version
2
◊
Osteoporosis
Mozaik
|
Elôszó
|
Az arthrosist hagyományosan kizáró-
lag az ízületi porc betegségének tekin-
tették, manapság azonban egyre több
adat szól amellett, hogy a subchondralis
csontot is érintô komplex kórfolya-
matról van szó. Ebbôl a megfontolás-
ból véletlen besorolásos, kettôs vak,
placebokontrollos vizsgálatban 3 éven át
napi 1 vagy 2 g stroncium-ranelátot ada-
goltak térdízületi arthrosisban szenvedô
betegek számára. Az eredmények azt
jelzik, hogy a napi 1 és 2 g-os dózisban
alkalmazott SR szignifikánsan javította
a porc struktúráját térdízületi arthritis
ben szenvedô betegeknél. E szerkezet
módosító aktivitást a tünetek enyhülése
kísérte 2 g SR adásakor.
A stroncium-raneláttal kapcsolatos
másik közlemény a SOTI és TROPOS
vizsgálat 10 éves tapasztalatait adja
közre, és arról számol be, hogy a hosszú
távú SR-kezelés tartósan, 10 év eltel-
tével is növeli a BMD-t, és a betegek
jól tolerálják. A mostani eredmények
is megerôsítik, hogy az SR törésellenes
hatása 10 év múltán is fennmarad.
Elméleti megfontolásból is logikusnak
látszik, hogy csípôtöréseket követôen
nagyban befolyásolja a morbiditást és
mortalitást az, hogy mennyi idô telik
el a csonttörés bekövetkezte és a hely-
reállító mûtét között. Egy brazil vizs-
gálat szerint ez nemcsak Brazíliában,
hanem a hasonló egészségügyi rend-
szerrel rendelkezô más fejlôdô orszá-
gokban is a rosszabb hosszú távú morta-
litás releváns kockázati tényezôje lehet.
A szerzôk ugyanakkor megjegyzik,
hogy az összefüggés ok-okozati termé-
szete még igazolásra vár.
A Global Longitudinal Study of
Osteoporosis in Women (GLOW) egy
nagy obszervációs kohorszvizsgálat
volt, mely prospektív módon elemezte
a csonttörések incidenciáját 10 ország-
ban, ennélfogva egyedülálló lehetôséget
kínált a törések arányában mutatkozó
regionális körülmények elemzésére.
A szerzôk a korábban publikált adatok-
kal vetették össze a törések életkorfüggô
és regionális megoszlását, és megállapí-
tották, hogy az általuk észlelt regionális
különbségek nem voltak szignifikánsak
vagy éppen csak elérték a statisztikai
szignifikancia határát, ezért további vizs-
gálatokat tartanak szükségesnek a mos-
tani megállapítások megerôsítésére,
illetve a törési arányokban mutatkozó
potenciális regionális különbségek pon-
tosabb megítélésére.
A magas vérnyomás és a kalcium-
anyagcsere zavarai közötti összefüg
géseket korábban már elemezték kísér-
letes, klinikai és epidemiológiai vizsgá-
latokban, az eddig összegyûlt bizonyíté-
kok azonban nem elégségesek egységes
vélemény megfogalmazásához. A most
nyilvánosságra hozott törökorszá-
gi vizsgálatban a hypertonia az ala-
csony ásványianyag-sûrûség független
prediktorának bizonyult.
A HELENA vizsgálói arra keresték
a választ, hogy a serdülôkori fizikai akti-
vitás és D-vitamin-ellátottság mennyiben
befolyásolja a csonttömeget. Az eredmé-
nyek azt jelzik, hogy a D-vitamin és a fizi-
kai aktivitás egymással kölcsönhatásban
két lehetséges irányból is meghatározhatja
a BMC-t: a megfelelô 25(OH)D-ellátottság
csak fizikailag aktív serdülôk esetében
javítja a csonttömeget, illetve megfelelô
D-vitamin-ellátottság mellett a fizikai
aktivitás kedvezôen befolyásolja a BMC-t.
A csípôtörés az idôskori morbiditás
és mortalitás fontos tényezôje, ez adja
a jelentôségét annak a vizsgálatnak,
mely szerint elsô csípôtörést követôen
szignifikánsan megnövekszik az újabb
csípôtörés esélye. Ennek fényében külö-
nösen érthetetlen az a szomorú tény,
hogy e nôbetegek az optimálisnál jóval
kisebb arányban részesülnek gyógysze-
res kezelésben, holott az osteoporosis-
prevenció kiváló jelöltjei lehetnének.
Gyermekkorban viszonylag gyakori
az elégtelen D-vitamin-ellátottság. Az
idevágó friss közlemény szerint gyer-
mekkorban a 25(OH)D
3
– a 25(OH)D
2
-vel
ellentétben – 5 év múltán pozitív kor-
relációt mutat a BMC
C
-vel, a kortikális
vastagsággal és a hajlítással szembeni
rezisztenciával. A különféle összefüg
gések azt tükrözik, hogy a gyermekek
számára a D
3
-vitamin-pótlás elônyösebb
a kortikális csont késôbbi fejlôdése
szempontjából, mint a D
2
-pótlás.
A következô cikk szerzôi spanyol
országi kohorszban tesztelték a WHO
FRAX algoritmusának teljesítôképessé
gét. A spanyolországi viszonyokra kalib-
rált FRAX a BMD-adatok híján a tény-
legesnél kisebbnek adja meg a nagy
osteoporoticus csonttörések kockázatát,
különösen a fraktúrák szempontjából
kisebb kockázatúnak tekintett alcsopor
tokban, az ECOSAP Study kohorszában
(spanyolországi alapellátásban ellátott
posztmenopauzális nôk).
Befolyásolja-e a gyermek csontrend-
szerének állapotát az anya hosszú láncú,
többszörösen telítetlen zsírsavakkal való
ellátottsága? – teszik fel a kérdést az SWS
kutatói közleményük címében. Jelen
vizsgálat pozitív összefüggést igazolt
az anyai vérben mért n-3 zsírzsavszint
és a gyermek 4 éves korában megha-
tározott ásványianyag-sûrûség között,
ugyanakkor negatív korreláció mutat-
kozott az aBMD és az anyai %AA között
– adják meg a feleletet.
Régóta nyitott kérdés, hogy a magas
vérnyomás kezelésében adott ACE-
gátlók és ARB szerek miként befolyá-
solják a csontvesztést, mivel az ezzel
kapcsolatos vizsgálatok eddig nem hoz-
tak egybehangzó eredményt. Az MrOS
vizsgálat most nyilvánosságra hozott
adatai szerint idôs férfiak csoportjában
az ACE-inhibitorok használata 4 év eltel-
tével szignifikánsan nagyobb mérvû
csontvesztéssel járt a teljes csípôn, az
ARB-terápiával kapcsolatban azonban
már nem mondható el ugyanez.
A térdízületi arthroplastica az elesések
kivédése révén véd a törésekkel szemben,
ugyanakkor a mûtét utáni egy hónapban
gyengül az izomerô, ami fokozza a frak-
túrák kockázatát. Egy most közzétett
vizsgálat szerint a beavatkozást követôen
a csípôtörések esélye összességében
növekszik, ezért a mûtéti javallat mérle-
gelésekor meg kell fontolni a csípôtörések
kockázatbecslését is.
Prof. dr. Lakatos Péter
Elôszó