Basic HTML Version
| 2012/1 |
április
◊
3
|
Csípôtörések kórházi ellátása
E. Vidal, D. Moreira-Filho, R. Pinheiro, R. Souza, L. Almeida,
K. Camargo Jr., P. Villas Boas, F. Fukushima, C. Coeli
A késedelmes kórházi felvétel
hatása csonttöréseket követôen
A csípôtörés okozta halálozás újabb kockázati
tényezôje?
Az osteoporoticus törések legsúlyosabb formájának tar-
tott csípôtörés még ma is jelentôs morbiditási és mortalitási
tényezôt képvisel világszerte. Egy 50 éves nô esetében akár
29% is lehet annak esélye, hogy élete folyamán valamikor
csípôtáji fraktúrát szenved el, ami jóval nagyobb kockázatot
jelent, mint az emlôrák, stroke vagy dementia kialakulásá-
nak valószínûsége. Csípôtörést követôen az 1 éves mortali-
tás általában 20 és 30% között változik, és az azonos életkorú
kontrollcsoporthoz képest fennálló többletkockázat 10 éven
keresztül fennmarad.
A szakirodalomban máig vitatott kérdés,
hogy milyen összefüggés áll fenn a késôi
helyreállító mûtét és a halálozási arány
között. Az ezzel kapcsolatban legutóbb
lefolytatott három szisztematikus áttekin-
tés nem jutott egységes következtetésre.
A törés bekövetkezte és a mûtét elvég-
zése közötti idô két részre osztható:
a törés és a kórházba érkezés közöt-
ti idôre, valamint a kórházi felvétel és
a tényleges sebészeti beavatkozás közötti
idôre. Az összefüggések elemzését nehe-
zíti, hogy a késlekedésnek többféle oka
lehet; sokszor nem könnyû megítélni, hogy a beteg azért
került késôn a mûtôbe, mert az adminisztráció elhúzódott,
vagy klinikai állapota nem tette lehetôvé a mûtét korábbi
elvégzését. Az elsô szakasz ugyancsak többféle ok miatt
nyúlhat meg: elôfordulhat, hogy a beteg vagy családtagjai
nem ismerik fel idôben az állapot súlyosságát, de ok lehet
a szállítás nehézsége is.
Az idevágó kutatások szinte mindegyike iparilag fejlett
országokban zajlott, ahol az idôskorúak többsége rövid idôn
belül kórházba jutott, és a mûtétre 48 órán belül sor került.
Ennélfogva a vizsgálatok fô célja annak elemzése volt, hogy
van-e lényeges különbség a mortalitás szempontjából attól
függôen, hogy a sebészeti beavatkozás már korán – a felvé-
tel után 12 vagy 48 órán belül – megtörtént vagy elvégzése
késedelmes volt. A korábbi vizsgálatok zöme kizárólag
a kórházi felvétel és a mûtét közötti periódusra összponto-
sított, és nem vette figyelembe a késedelmes kórházba jutás
okát. A sebészeti beavatkozás idôzítése és a halálozás közöt-
ti összefüggések azonban továbbra is jobbára feltáratlanok
a fejlôdô országokban, ahol gyakoribb, hogy a beteg késôn
kerül kórházba, illetve mûtétre. A fejlôdô országokban is
nagy jelentôsége van a csípôtöréshez társuló kockázatok
elemzésének, mivel a közeli jövôben várhatóan ezekben az
országokban emelkedik a legmeredekebben a csípôtörések
incidenciája.
Mindezek alapján brazil kutatók retrospektív megfigye-
léses vizsgálat keretében elemezték elôbb összességében,
majd két alperiódusra bontva a törés és a helyreállító sebé-
szeti beavatkozás között eltelt idô hatását a csípôtörést szen-
vedett betegek túlélésére.
Betegek és módszerek
Egy nagy egyetemi kórház orvosi nyilvántartásából min-
den olyan, 60 évesnél idôsebb beteg adatait kigyûjtötték,
akik 1995. január 1. és 2000. december 31. között csípôtörés
miatt kerültek felvételre. Kizárási kritérium volt, ha rossz-
indulatú daganat miatti patológiás fraktúráról volt szó, ha
nem történt sebészeti helyreállítás, illetve ha nem volt ismert
a törés pontos ideje. A túlélési adatok a brazíliai mortalitási
információs rendszerbôl származtak.
Eredmények
A vizsgálatba bevont 343 beteg közül
18-an (5,3%) már a kórházban meghaltak,
míg a mûtét után egy évvel 297 beteg
(86,6%) életben volt. Igen jelentôs kése-
delmet észleltek a töréstôl a kórházi fel-
vételig (átlagosan 3 nap), míg a kórházba
kerüléstôl átlagosan 13 nap telt el a mûtét
elvégzéséig. A kórházi elbocsátásig szá-
mított túlélés azokban az esetekben volt
a legrosszabb, ahol hosszú idôbe telt,
amíg a beteg a törést követôen kórház-
ba került (kockázati arány [HR, hazard
ratio], 1,09, 95% CI, 1,03–1,15;
p
=0,005), és ugyancsak
rosszabb adatokat kaptak a mûtét után egy évvel számí-
tott túlélés szempontjából is (HR, 1,07, 95% CI, 1,03–1,10;
p
<0,001). A kórházi felvétel és a mûtét közötti idô nem
társult rosszabb túléléssel, sem ami a kórházi tartózkodás
idôszakát (HR, 1,03, 95% CI, 0,96–1,10;
p
=0,379), sem pedig
ami a sebészeti beavatkozást követô egy évet illeti (HR,
1,03, 95% CI, 0,99–1,07;
p
=0,185).
Következtetések
A korábbi vizsgálatokban kevesebb figyelmet kapott
a törés bekövetkezte és a kórházba kerülés között eltelt
idô, noha ez nemcsak Brazíliában, hanem a hasonló egész-
ségügyi rendszerrel rendelkezô más fejlôdô országokban
is a rosszabb hosszú távú mortalitás releváns kockázati
tényezôje lehet. Amennyiben a most észlelt összefüggé-
sek ok-okozati jellegûek, úgy a vizsgálat bizonyítékkal
szolgál arra, hogy a csípôtöréshez kapcsolódó halálesetek
egy része megelôzhetô, ha a beteg idôben kórházba, majd
mûtétre kerül. A csípôtörésbôl adódó társadalmi és egyéni
terhek enyhítése érdekében a közegészségügyi rendszernek
A csípôtöréshez
kapcsolódó halál
esetek egy része
megelôzhetô,
ha a beteg idôben
kórházba, majd
mûtétre kerül.
Osteoporosis International