Basic HTML Version
2
◊
Sclerosis multiplex M
OZAIK
|
Elôszó
|
Kedves Kollégák!
Az SM Mozaik ötödik, tavaszi szá-
mában elsô közleményként egy olyan
összefoglaló tanulmányt választottunk,
mely az eddigi kontrollált, nagy gyógy-
szertanulmányok hatását elemzi a scle-
rosis multiplex egyes fázisaiban.
Reméljük, hogy ez az összefoglaló,
mely rövid áttekintést ad az SM terá-
piás evidenciájáról, a klinikai gyakor-
latban is segítséget jelent. Míg e tanul-
mányok az immunmoduláló kezelések
rövid távú hatásáról nyújtanak adato-
kat, második referátumunk a
sc.
IFNB-
1b hosszú távú biztonságosságát elem-
zi. A Mozaik 4. számában
(2011. január)
már ismertettük e hosszú távú követés
egyes adatait, a jelen referátum a mel-
lékhatások és biztonságosság részletes
elemzését tartalmazza. Az adatok arra
utalnak, hogy a
sc.
IFNB-1b hosszú
távon is biztonságosan alkalmazható,
krónikus májbetegség nem alakult ki,
és az autoimmun pajzsmirigybetegség
elôfordulási aránya sem nô. A biztonsá-
gosság mellett a mortalitás is alacso-
nyabb volt a kezelt csoportban.
Egy korábbi referátumunkban, a
Mozaik elsô számában
(2010. március)
a szülést követô immunmoduláló terá-
pia visszaállításának kérdését taglaltuk.
E számban a terhesség során alkalma-
zott interferon-terápia hatásáról és biz-
tonságosságáról választottunk közle-
ményt; 423 terhesség adatai alapján az
IFNB nem emelte a spontán abortusz
kockázatát, és jelentôsen kisebb test-
súlyt vagy koraszülést sem okozott. Az
összes észlelt különbség enyhe és relatí-
ve kicsi volt ahhoz, hogy az újszülött
egészségére hatással lett volna.
Jelen számunkban több közleményt
referálunk a kérgi léziók MRI-vizsgála-
táról. Egy konszenzusajánlás a
double
inversion recovery
(DIR) szekvencia
alkalmazását javasolja a kérgi plakkok
kimutatására, és kritériumrendszert
állított fel ezek egységes értékelésére.
A DIR-szekvencia önmagában történô
alkalmazása helyett T1 posztkontraszt
és FLAIR felvétellel együtt történô
alkalmazását javasolják. A meghatáro-
zás pontosságát a megnövelt térerejû
vizsgálatok emelhetik. A kérgi plakkok
fontosságát jelzi, hogy az ezt követô
referált közlemény szerzôi a térbeli
disszemináció olyan új MRI-kritériu-
mát dolgozták ki, melyben már a DIR
módszerrel meghatározott kérgi léziók
is szerepet kaptak: egy kérgi, egy infra-
tentoriális, egy spinális vagy halmozó
lézió, melybôl legalább kettô jelen van,
kifejezetten magas szenzitivitással
mutatja a térbeli disszeminációt és a kli-
nikailag definitív SM kialakulását. Peri-
ventrikuláris lézió nem szerepelt a
végsô modellben. Az újonnan megjele-
nô kérgi léziók az idôbeli disszeminá-
ciós kritériumba nem kerültek bele,
mivel ritkábban alakulnak ki, mint a
fehérállományi léziók, így szenzitivitá-
suk kisebb. Az új térbeli disszeminációs
kritérium és a MAGNIMS idôbeli krité-
rium
(lásd Mozaik 2. szám, 2010. május)
kombinálásával azonban a jelenlegi kri-
tériumoknál nagyobb szenzitivitás és
specificitás érhetô el.
Következô két közleményünk a kog-
nitív hanyatlás és az MRI-vizsgálatok
összefüggéseit értékeli. Egy összefogla-
ló közlemény a különbözô MRI mód-
szerek szerepét elemzi a kognitív zava-
rok vonatkozásában, és jó áttekintést
nyújt arról, hogy az új és kvantitatív
MRI módszerek hogyan alkalmazhatók
a kognitív funkciók vizsgálatára, illetve
a strukturális és funkcionális eltérések
azzal miként korrelálnak. Majd az fMRI
prediktív szerepérôl referálunk, mely a
korai neuronális diszfunkció kimutatá-
sával öt évre elôre jelzi a kognitív
hanyatlást. A tanulmány azt is megerô-
sítette, hogy a betegek jelentôs része
kognitív hanyatlást mutatott már a kiin-
dulási idôben, amikor fizikálisan még
alig voltak érintettek.
A klinikailag izolált demielinizációs
szindróma az esetek jelentôs részében
gerincvelôi tünettannal jár. Referált
közleményünk gerincvelôi klinikailag
izolált demielinizációs szindrómában
vizsgálta az SM-konverzió kockázati
tényezôit. Nem jelezte elôre a definitív
SM-konverziót a spinális léziók száma,
hossza, halmozása és lokalizációja. Pre-
diktív volt viszont a korai életkori kez-
det, a liquor-eltérés és a patológiás
koponya MRI.
Két közlemény az MHC-asszociáció
témakörét vizsgálja. A szexhormonok
mellett a nôi túlsúlyban a
HLA
DRB1*15
genotípusnak is szerepe
lehet, és
DRB1*1501
homozigóta geno-
típus esetén a glatiramer acetátra adott
terápiás válasz jobb. Ugyanakkor az
IRF8
polimorfizmus homozigóta geno-
típusa rosszabb IFNB-válasszal asszo-
ciált. E két adat két különbözô immun-
modulánsnál is a genetikai háttér fon-
tosságára utal. Egy korábban a szerzôk
által képezett súlyozott, komplex gene-
tikai és környezeti kockázati faktor
(Mozaik 3. szám, 2010. szeptember)
azon-
ban nem függött össze a terápiás
válasszal.
A gyermekkori SM ritka, így a terá-
piás gyakorlat kevésbé ismert. Közle-
ményünk 258 gyermek immunmodu-
láló kezelésének észak-amerikai gya-
korlatát mutatja be. Meglepô, hogy a
vizsgálatba bevont gyerekek csaknem
felében változtattak az elsô beállított
terápián refrakter betegség, rossz tole-
rabilitás vagy a terápia elhagyása
miatt, mely azt jelezheti, hogy a gyer-
mekkori SM nem feltétlenül benignus
lefolyású.
Utolsó referátumunk az intraventri-
kulárisan transzplantált neuronális
ôssejtek korai gyulladásgátló hatását
ismerteti állatmodellben. Az akut fázis-
ban a sejtek nagy része még differenciá-
latlan, így szerepüket nem annyira sejt-
helyettesítô, mint immunszuppresszív
hatásuk révén fejtik ki, mivel elôsegítik
a gyulladásos sejtek apoptózisát.
Kellemes böngészést kívánunk ta-
vasszal is!
Prof. Dr. Illés Zsolt
Elôszó