Basic HTML Version
| 2011/2 |
május
◊
3
|
Kontrollált vizsgálatok az SM kezelésében
Bates DA
Az immunmoduláns terápia rövid
távú hatása a sclerosis multiplex
különbözô fázisaiban
Mirôl szólnak az eddigi kontrollált
gyógyszertanulmányok sclerosis multiplexben?
Sclerosis multiplexben (SM) a késôbb indított terápia
kevésbé eredményes, mint a korán elkezdett kezelés. Az
axonkárosodás mértékét bizonyos határon túl az idegrend-
szeri plaszticitás már nem kompenzálja. Relapszáló-remittá-
ló sclerosis multiplexben az axonkárosodás mértéke legin-
kább a gyulladásos folyamat függvénye, melyet az interfero-
nok csökkentenek. Az immunmoduláns kezelés késlelteti a
definitív sclerosis multiplex kialakulását klinikailag izolált
szindróma (CIS) esetén is. Jelen tanulmány az immunmodu-
láns terápia hatékonyságát foglalja össze a sclerosis multi-
plex különbözô fázisaiban.
Klinikailag izolált szindróma (CIS)
A betegség legkorábbi manifesztációja alapján a betege-
ket már kategorizálni lehet magas és alacsony rizikójú cso-
portokra. Hozzávetôleg a CIS-betegek 30–70%-ában alakul
ki klinikailag definitív sclerosis multiplex
(CDMS). Koponya-MRI és liquorvizsgálat
segíthet a kockázat elôrejelzésében. Az
Optic Neuritis Treatment Trial
alapján az
SM kialakulásának rizikója 10 éven belül
22%, ha az opticus neuritis negatív kopo-
nya-MRI lelettel jár; agyi léziók esetén a
kockázat 56%-ig emelkedik. Több tanul-
mány is bizonyította, hogy az interferon béta (IFNB) keze-
lés 35–50%-kal csökkenti a CDMS kialakulásának kockáza-
tát. A
CHAMPS
vizsgálat alapján, 3 év követés során a
hetente adott 30
m
g
im.
IFNB-1a kb. felével csökkentette a
CDMS kialakulásának kockázatát a placebóhoz képest
(
p
=0,002). Két vagy több halmozó góc jelenléte volt a legbiz-
tosabb prediktora a CDMS kialakulásának. A vizsgálat 5
éves, nyitott fázisú kiterjesztése
(CHAMPIONS)
során a pla-
cebót kapott betegek számára is felajánlották az IFNB-keze-
lést. Habár a kezdeti betegpopuláció 53%-át tudták csak 5
évig követni, a CDMS kialakulásának valószínûsége alacso-
nyabb volt az azonnal megkezdett kezelés esetén (36
vs.
49%,
p
=0,03). Az EDSS értékek változása nem különbözött a
korai és késôi kezelésnél. Az
ETOMS
vizsgálatban 2 év után
a
sc.
22
m
g IFNB-1a-t kapott betegek 34%-ában, a placebo-
csoport 45%-ában alakult ki klinikailag definitív sclerosis
multiplex. A CDMS kialakulásáig eltelt idô szignifikánsan
hosszabb, az MRI léziók száma szignifikánsan alacsonyabb
volt a kezelt csoportban. A
BENEFIT
vizsgálat igazolta az
IFNB-1b hatékonyságát 2 éves követés során a CDMS
konverzió késleltetésében, 2 év alatt 46% rizikócsökke-
nést észleltek a kezelt csoportban. Az új, aktív léziók kumu-
latív mennyisége az MRI-n 60%-kal, a T2 és halmozó gócok
száma is szignifikánsan csökkent. További 3 éves után-
követés bizonyította, hogy az IFNB-1b minél elôbbi beveze-
tése késlelteti a tartós rokkantság kialakulását, 41%-kal
csökkenti a CDMS, és 40%-kal az EDSS progresszió kocká-
zatát a késôbbi kezeléshez viszonyítva. Az 5 éves eredmé-
nyek a minél korábbi IFNB-1b-terápia bevezetése mellett
szólnak, de a 2 éven belül indított kezelésnek még nincs
szignifikáns eltérést eredményezô hatása az 5 év múlva ész-
lelt rokkantság mértékére. A
PreCISe
vizsgálat igazolta
a 20 mg/nap adagban adott
sc.
glatiramer acetát 45%-os
rizikócsökkentô hatását a kétéves CDMS-konverzióra a pla-
cebóval szemben.
Relapszáló-remittáló sclerosis multiplex (RRMS)
Placebokontrollált klinikai tanulmányok igazolják az
immunmoduláns terápia hatékonyságát RRMS-ben, szigni-
fikánsan csökkentik a relapszusok számát, befolyásolják a
betegség aktivitását. A relapszusráta csökkenése 18–34%.
Ezek a rövid tartamú vizsgálatok azonban nem igazán
alkalmasak a szignifikáns rokkantság késleltetésének vagy
megelôzésének bizonyítására. Az
IFNB Multiple Sclerosis
Study
elsôként igazolta az interferonok betegséglefolyásra
kifejtett jótékony hatását. Elsôsorban a közepesen súlyos és
súlyos relapszusok száma csökkent a
sc.
IFNB-1b-vel kezelt csoportban, amely tar-
tósnak bizonyult az 5 éves követési idô
alatt. Az MRI-n mérhetô aktivitásban is
szignifikáns különbség volt a kezelt cso-
port javára a placebóhoz képest, az EDSS
értékben azonban nem. A
Multiple Sclerosis
Collaborative Research Group
igazolta az
im.
adott IFNB-1a szignifikáns hatását az EDSS alapján elért
tartós progresszió késleltetésében, bár a tanulmányt koráb-
ban terminálták, és csak a betegek 57%-a fejezte be a terve-
zett 2 évet. Az exacerbációk száma és az MRI-vel mért
betegségaktivitás is alacsonyabb volt a placebocsoporthoz
képest. A
PRISMS
tanulmány a
sc.
IFN
b
-1a hatását vizsgál-
ta a kórkép progressziójára vonatkozóan két éven át.
A relapszusráta szignifikánsan alacsonyabb volt a 22 és
44
m
g dózis esetén is. Az elsô relapszusig eltelt idô, az MRI-n
látható léziók mennyisége és az aktív gócok száma is ked-
vezôbb volt a placebóhoz képest. A kiterjesztett fázis
(PRISMS-4)
igazolta a klinikai és radiológiai jótékony
hatást mindkét dózis esetén a 4 éves követési idô alatt,
sugallva a minél korábban elkezdett terápia hatékonyságát.
A
Copolymer 1 Multiple Sclerosis Study Group
2 éves követési
idô után a relapszusráta csökkenését és a relapszusmentes
betegek kedvezôbb arányát igazolta
sc.
glatiramer acetát
kezelés mellett, amely tartósnak bizonyult a 11 hónapos
extenziós fázis alatt is.
Az SM-kezelés
evidenciáinak
összefoglalása.
Neurology