Basic HTML Version
Prospektív
head-to-head
vizsgálatok
Az
INCOMIN
vizsgálatban másnaponta adott
sc.
IFNB-1b
és heti egyszeri
im.
IFNB-1a összehasonlítása történt RRMS-
betegekben. Kétéves követési idô után a relapszusmentes
betegek aránya az IFNB-1b-vel kezelt csoportban volt kedve-
zôbb, hosszabb volt a tartós rokkantság kialakulásáig eltelt
idô, és szignifikánsan alacsonyabb volt az EDSS érték a köve-
tés végén. Kevesebb volt az új proton denzitású vagy T2
gócok száma, amely radiológiai szempontból is a
sc.
IFNB-1b
hatékonyabb voltát hangsúlyozta. Az
EVIDENCE
heti 3
3
44
m
g
sc.
IFNB-1a és heti 1
3
30
m
g
im.
IFNB-1a hatását vizsgálta
RRMS-betegekben 48 hétig. Huszonnégy hét után a betegek
74,9%-a volt relapszusmentes a szubkután kezelt IFNB-1a-
csoportban, míg 63,3% a heti egyszer intramuszkulárisan
adott IFNB-1a esetén. Az MRI-paraméterek is hasonló irányt
sugalltak. A
REGARD
tanulmány heti 3
3
44
m
g
sc.
IFNB-1a
hatékonyságát vizsgálta napi 20 mg
sc.
adott glatiramer ace-
táttal összehasonlítva. Kilencvenhat hét követés után nem
volt szignifikáns különbség az elsô relapszusig eltelt idô, az
MRI-n látható T2 vagy halmozó gócok száma és volumené-
ben bekövetkezett változás mértékében, habár az interferon-
nal kezelt csoportban szignifikánsan kevesebb volt a halmo-
zó lézió. A
BEYOND
tanulmány a mai napig a legnagyobb
kontrollált sclerosis multiplexszel foglalkozó vizsgálat: más-
naponta adott 250 és 500
m
g
sc.
IFNB-1b és 20 mg
sc.
glatira-
mer acetát hatékonyságát hasonlította össze 2–3,5 év alatt
RRMS-ben. Nem volt különbség a kezelt csoportok között a
relapszusráta, az EDSS progresszió, a T1 léziók volumene és
a normalizált agytérfogat tekintetében.
Szekunder progresszív sclerosis multiplex (SPMS)
A különbözô tanulmányok alapján az IFNB-1b-kezelés
hatékonyabb a relapszáló, mint a szekunder progresszív
forma esetén, habár a relapszusok és az MRI léziók számá-
nak csökkenése többnyire itt is kimutatható. A
European
Study Group on IFNB-1b
volt az elsô vizsgálat, amely igazolta
a szignifikáns különbséget a tartós rokkantság kialakulásáig
eltelt idô tekintetében a placebóhoz viszonyítva, demonstrál-
va, hogy 250 mg
sc.
IFNB-1b késlelteti a neurológiai rosszab-
bodást (EDSS, relapszus, MRI) SPMS esetén 36 hónap alatt.
A
North American Study Group on IFNB-1b
vizsgálatban nem
sikerült hasonló különbséget igazolni progresszió (EDSS)
tekintetében, bár ezek a betegek az európai vizsgálati cso-
porthoz képest idôsebbek, kevésbé aktívak és hosszabb ideje
voltak betegek. Mindez arra utal, hogy az IFNB hatékonyab-
ban gátolja a progressziót korai, aktívabb SPMS fázisban. A 3
éves
SPECTRIMS
vizsgálat szintén nem mutatott szignifi-
káns javulást
sc.
adott IFNB-1a esetén a tartós progresszió
kialakulásáig eltelt idô tekintetében, habár nôknél szignifi-
kánsan jobb terápiás hatást észleltek a férfiakkal szemben.
Az
IMPACT
vizsgálat esetében a Sclerosis Multiplex Funk-
cionális Kombinált Teszt (MSFC) volt a klinikai végpont 24
hónapnál. Nagy dózisú (60
m
g)
im.
adott IFNB-1a heti alkal-
mazása 44,4%-os MSFC pont csökkenést eredményezett 24
havi kezelés után, de az EDSS által mért rosszabbodás eléré-
sében nem volt jótékony hatású. Heti egyszeri 22
m
g
sc.
IFNB-1a hatását vizsgálta a
Nordic SPMS Study Group
, de
rokkantság vagy a relapszusszám tekintetében az alacsony
dózis és ritka adagolás hatástalan volt.
Megbeszélés
A CIS-betegeken végzett vizsgálatok eredményei a korai
IFNB kezelés jótékony klinikai hatását igazolták. Ezekben a
betegekben késlelteti a CDMS kialakulását és csökkenti az
MRI-aktivitást. RRMS-betegekben az alkalmazott IMD széles
spektrumban bizonyult hatékonynak, csökken a kumulatív
és évenkénti relapszusráta. A relapszáló-remittáló fázishoz
képest az IFNB-kezelés kevésbé hatékony a szekunder prog-
resszív fázisban, habár konzisztens csökkenés figyelhetô
meg itt is a relapszusráta és az új MRI léziók számának csök-
kenésében. Az IFNB-terápia a korai, még relapszusokkal járó
és MRI aktivitással jellemezhetô SPMS esetén lehet hasznos.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Bates D. Treatment effects of immunmodulatory therapies at
different stages of multiple sclerosis in short-term trials.
Neurology
2011;76(Suppl 1):S14–S25.
Reder AT, Ebers GC, Traboulsee A, Li D, Langdon D, Goodin DS,
Bogumil T, Beckmann K, Konieczny A
Keresztmetszeti vizsgálat a hosszú
távú interferon-béta-
1
b-terápia
biztonságosságának felbecsülésére
relapszáló-remittáló sclerosis
multiplexben
Biztonságos-e hosszú távon az interferon-béta-
1
b?
Bár az eredeti vizsgálatban az IFNB-1b-kezelés biztonsá-
gosnak bizonyult, a 16 éves utánkövetéssel a hosszú távú
biztonságosságot, és a mortalitásra ható, nem várt esetleges
mellékhatásokat vizsgálták a jelen tanulmányban.
Módszerek
Az eredeti vizsgálatban 372 relapszáló-remittáló kórfor-
májú beteget vontak be 1988–1990 között Észak-Amerika
11 centrumában (123 beteget a placebo, 125 beteget az 50
m
g, és 125 beteget a 250
m
g IFNB-1b ágba). Az elsô 2 év után
minden beteg lehetôséget kapott, hogy újabb 3 évig részt
vegyen a kettôs vak vizsgálatban (összesen 5 évig). Miután
1993-ban engedélyezték az IFNB-1b-kezelést, az addig pla-
cebót, vagy 50
m
g IFNB-1b-kezelést kapó betegeket átállí-
tották a kereskedelmi forgalomban kapható nagy dózisú,
250
m
g-os Betaseronra. Minden centrum a lehetô legtöbb
4
◊
Sclerosis multiplex M
OZAIK
|
Az IFNB-
1
b-kezelés biztonságossági vizsgálata
|
Neurology