Basic HTML Version
|
Az IFNB hatása terhesség idején SM-ben
résztvevô betegét igyekezett felderíteni 2005. január és
november között. A 16 éves utánkövetéses vizsgálat során
elemezték az elôforduló mellékhatásokat, laboratóriumi
eltéréseket, neutralizáló ellenanyagok jelenlétét, halálesete-
ket. Az ellenanyagtitert
>
20 NU/mL szint
felett tekintették pozitívnak. A 16 évvel
késôbb mért ellenanyagtitert összehason-
lították az eredeti vizsgálatban meghatá-
rozott titerrel. A klinikai és MRI eredmé-
nyeket vizsgálták az ellenanyag-pozitivi-
tás függvényében is. Külön elemezték a
250
m
g dózist kapó és az összes kezelt (50
m
g + 250
m
g) beteg adatait is.
Eredmények
Az eredeti 372 beteg közül 328-at (88,2%) sikerült azonosí-
tani. Az azonosított betegek száma és aránya a placebo és a
kezelt csoportban nem különbözött. A betegek közül 260
döntött úgy, hogy részt vesz az utánkövetéses vizsgálatban,
ebben a csoportban 7 elhunyt beteg volt. A vizsgálatban részt
vevô és kimaradó betegek demográfiai adatai nem külön-
böztek. A 260 beteg 29%-a 30 napon belül, 33%-a két éven
belül még alkalmazott IFNB-1b-kezelést. A három csoport
adatait együtt vizsgálva, az átlag IFNB-1b-kezelés idôtarta-
ma 7,9 év volt. Az eredeti vizsgálatot követôen a betegek egy
része kapott prednisolon-, glatiramer acetát-, IFNB-1a- vagy
mitoxantron-kezelést.
Az utóbbi 2 évben folyamatosan IFNB-1b-kezelést alkal-
mazó 69 beteg esetén típusos mellékhatásokat észleltek: inf-
luenzaszerû mellékhatás (31,9%), láz (21,7%), fejfájás
(27,5%), lokális mellékhatás (81,2%), rossz közérzet (23,2%),
izomfájdalom (21,7%), emelkedett transzamináz-értékek
(10,1%). Bôrnekrózis nem fordult elô. A laboratóriumi ered-
mények (fehérvérsejtszám, reumafaktor, pajzsmirigyfunk-
ció) az eredeti vizsgálatnak megfelelôek voltak. Az anti-
thyreoid peroxidáz szintje ugyan kissé magasabb volt az
IFNB-1b-vel kezelt csoportokban (50 és 250
m
g) az eredeti
placebocsoporthoz képest, de a normálértéket nem haladta
meg. A thyrotropin-érték szintén fiziológiás volt.
A neutralizáló ellenanyagtiter-emelkedés mind az 50,
mind a 250
m
g IFNB-1b-csoportban elôfordult, azonban az
eredeti vizsgálat végéig csökkenést mutatott, majd az után-
követéses vizsgálat további csökkenést detektált. Gyako-
ribbnak találták a haláleseteket az eredetileg placebocso-
portba tartozó betegeknél. Míg itt 20 haláleset, az 50
m
g-os
IFNB-1b-csoportban 9, a 250
m
g-os IFNB-1b-csoportban 6
haláleset fordult elô. Kilenc betegnél volt kideríthetô a halál
oka, ezek közül mindössze 2 volt összefüggésbe hozható az
SM-betegséggel.
A depresszió elôfordulásának gyakorisága közötti különb-
ség nem volt szignifikáns az eredetileg placebo, illetve az
immunmoduláns kezelésben részesülô csoport között. Az
MRI-vizsgálatok eredményét a neutralizáló ellenanyagok
jelenléte érdemben nem befolyásolta.
Következtetések
Az eredeti vizsgálat betegeinek 88,2%-át sikerült azonosí-
tani, és közel 70%-át bevonni a hosszú távú utánkövetéses
vizsgálatba. Az IFNB-1b-kezeléssel összefüggô mellékhatá-
sok gyakorisága egyre csökkent, legrit-
kább az utánkövetés utolsó 2 évében.
Ehhez hozzájárulhatott az autoinjektorok
használata, a fokozatos dózisemelés,
NSAID alkalmazása is. Az eredeti vizsgá-
latban észlelt lymphopenia és májfunk-
ciós eltérés az utánkövetés során ritka
volt, krónikus májbetegség nem alakult ki.
Az aggodalom, hogy az IFNB-1b-terápia fokozza az auto-
immun pajzsmirigybetegség elôfordulási arányát, nem iga-
zolódott.
Neutralizáló ellenanyag emelkedés mindegyik interferon-
nal kezelt csoportban elôfordult, azonban ennek klinikai
jelentôsége kérdéses maradt. A mortalitás az IFNB-1b-vel
kezelt csoportban alacsonyabbnak bizonyult, mint a termé-
szetes betegséglefolyás vagy placebo esetén, bár a placebo is
csökkentette; ezek az adatok azonban további tervezett,
utánkövetéses vizsgálatot igényelnek. A vizsgálat nem talált
bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az IFNB-1b-kezelés
emelné a depresszió arányát. Összességében, a vizsgálat
eredményei megerôsítették az IFNB-1b-kezelés hosszú távú
alkalmazásának biztonságosságát.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Reder AT, et al. Cross-sectional study assessing long-term
safety of interferon-
b
-1b for relapsing-remitting MS.
Neurology
2010;74:1877–1885.
Amato MP, Portaccio E, Ghezzi A, Hakiki B, Zipoli V, Martinelli V,
Moiola L, Patti F, La Mantia L, Mancardi GL, Solaro C, Tola MR,
Pozzilli C, De Giglio L, Totaro R, Lugaresi A, Di Tommaso V,
Paolicelli D, Marrosu MG, Comi G, Pellegrini F, Trojano M
Az interferon-béta hatása
a terhességre és a magzatra
sclerosis multiplexben
Negatívan befolyásolja-e a terhesség lefolyását
az interferon-béta expozíció?
Egy nagy európai vizsgálat szerint a sclerosis multiplex
(SM) relapszusok száma csökken a terhesség alatt, míg a szü-
lés utáni elsô trimeszterben nô, majd visszatér a terhesség
elôtti gyakoriságra. Az utóbbi években, a korai immunmo-
duláns kezelésnek köszönhetôen, felvetôdött a kezelés biz-
tonságosságának kérdése a terhességek kimenetelét illetôen.
A glatiramer acetáttal kapcsolatos bizonyítékok nem igazol-
tak negatív hatást. Az interferon-
b
-val (IFNB) történt kísérle-
| 2011/2 |
május
◊
5
Neurology
A 16 éven át
alkalmazott IFNB
biztonságos.