Basic HTML Version
6
◊
Sclerosis multiplex M
OZAIK
|
Az IFNB hatása terhesség idején SM-ben
|
tek majmokban nem igazoltak teratogenitást, azonban dózis-
függô abortív hatást igen. Az ellentmondásos eredmények
miatt a neurológusok általában a kezelés megszakítását java-
solják a fogamzás elôtt. Ebben a prospektív, multicentrikus
vizsgálatban a vezetô olasz SM-centrumok vizsgálták az
IFNB hatását a spontán abortuszra, a terhességre, a magzat-
ra, és adatokat gyûjtöttek az újszülöttekrôl is.
Módszerek
2002. január és 2008. január között McDonald-kritérium
szerinti SM-betegek terhességeit követték nyomon 21 olasz
SM-centrumban. A betegeket 6 havonta, illetve relapszus
alkalmával kontrollálták. A klinikai és
kezelési adatokat standardizált kérdôív
segítségével gyûjtötték. A szülés után 6
hónapon belül a terhesség kimenetelérôl,
a terhesség alatti toxikus ágensekrôl,
dohányzásról, alkoholról, gyógyszeres
terápiáról, illetve a fogamzás idôpontjá-
nak és a toxikus ágensek esetleges felfüg-
gesztésének idôbeli kapcsolatáról kérdeztek. A született
gyermekekrôl szintén 6 havonta gyûjtöttek adatokat, a kér-
dôíveken a fejlôdés rendellenességére, malformációkra kér-
deztek rá. Probléma esetén a gyermekek egészségügyi
dokumentációját is áttekintették. A betegeket két csoportra
osztották; az egyik csoportba azok kerültek, akik a fogam-
zás idôpontja elôtt legalább 4 héttel nem szakították meg az
immunmoduláns kezelést („exponált” csoport), a másik
csoportba azok, akik a fogamzás elôtt legalább 4 héttel
abbahagyták, vagy soha nem is kaptak immunmoduláns
kezelést („nem exponált” csoport). Nyolcvannyolc beteg
kapott IFNB- (10 Betaferon, 21 Rebif 22
m
g, 22 Rebif 44
m
g,
35 Avonex) kezelést, az átlagos expozíció 4,6±5,8 hét volt.
A kapott eredményeket összehasonlították az olasz populá-
ciós adatokkal is. Az adatok összehasonlíthatósága érdeké-
ben vizsgálták a beteg fogamzáskori életkorát, az iskolá-
zottságot, a kiterjesztett rokkantsági skála (EDSS) pontszá-
mát, a korábbi terhességeket, esetleges korábbi abortuszt,
az újszülött nemét, a terhességi hetet.
Eredmények
A vizsgálat idôtartama alatt 415 beteg 423 terhességét
követték nyomon. Az átlagos utánkövetési idô a szülést
követôen 2,1 év volt. A vizsgálatból egy beteg sem esett ki az
utánkövetés során. Negyven nôbeteg (9,5%) kapott szteroid-
kezelést relapszus miatt a terhesség alatt (58,8% az elsô,
32,4% a második, 8,8% a harmadik trimeszterben). A 355
nôbôl, akirôl rendelkezésre állt ilyen irányú információ, 244
(68,7%) választotta a szoptatást.
Abortusz.
362 normál idejû terhességet vizsgáltak, 75-en
tartoztak az „exponált”, és 287-en a „nem exponált” csoport-
ba. Spontán abortusz 25 fordult elô: 7,9% az „exponált” és
5,8% a „nem exponált” csoportban, átlagosan a terhesség
8,2±2,5 hete után. Két halvaszülés fordult elô (mindkét cso-
portból 1-1), és két méhen kívüli terhesség (mindkettô a
„nem exponált” csoportból). A multivariációs analízis alap-
ján csak a fogamzáskori magasabb életkor hordozott kocká-
zatot spontán abortuszra, az IFNB-kezelésnek nem volt hatá-
sa az abortuszok számára (
p
=0,88).
Születési súly és magasság.
Az átlagos születési súly
3,012±510 g volt az „exponált”, 3,208±483 g a „nem exponált”
csoportban. Az átlaghossz a születéskor 48,7±3,3 cm volt
az „exponált” és 49,9±3,2 cm a „nem exponált” csoportban.
A multivariációs analízis alapján az IFNB-expozíció, a
fogamzáskori fiatalabb életkor, az újszülött nôi neme, a csá-
szármetszés, a koraszülés, az elsô szülés és a dohányzás volt
összefüggésbe hozható az újszülöttek
kisebb testhosszával. Ugyanezek a válto-
zók hosszabb betegségtartammal, alacso-
nyabb EDSS értékkel és alacsonyabb isko-
lázottsággal társulva alacsonyabb születési
súlyhoz vezethetnek. Az analízis alapján
az IFNB-kezelés kapcsolatba hozható mind
az újszülött kisebb testsúlyával (
p
<
0,0001),
mind rövidebb testhosszával (
p
<
0,0001). A különbség azon-
ban minimális, 113,8 g, illetve 1,1 cm volt.
Koraszülés és császármetszés.
Az átlagos terhességi idô
37,8±2,1 hét volt az „exponált”, és 38,5±2,4 hét a „nem expo-
nált” csoportban. Az IFNB-hatás és a császármetszés volt az
egyetlen prediktora a koraszülésnek. Akülönbség minimális,
0,62 hét volt. Az analízisek alapján az IFNB-kezelés és a csá-
szármetszés között nem volt összefüggés. Az átlagpopulá-
ciós adatokkal összehasonlítva a koraszülések aránya maga-
sabbnak bizonyult (32,8%), ellenben a császármetszések ará-
nya az átlag felsô határának megfelelô (44,7%) volt. A külön-
bözô IFNB-terápiák között nem találtak szignifikáns különb-
séget.
Szülési komplikációk.
Az „exponált” csoportban 76 nor-
mál idejû terhességbôl 4 komplikáció, a „nem exponált” cso-
portban a 288 terhességbôl 36 komplikáció fordult elô. Az
átlagos 2,1 éves utánkövetési idôszak alatt két fejlôdési ano-
máliát (enyhe beszédzavar) észleltek, mindkettôt a „nem
exponált” csoportban.
Következtetések
Az olasz SM-centrumokban rutinszerûen használják az
immunmoduláns terápiát a terhesség elôtt, és fogamzásgát-
lást javasolnak a terápia ideje alatt. Ennek ellenére 88 nem
tervezett terhességet észleltek. Az IFNB nem emelte a spon-
tán abortusz kockázatát. Bár az alacsonyabb születési súly és
testhossz kapcsolatba hozható volt a kezeléssel, de jelentôsen
kisebb testsúlyt nem okozott. Magasabbnak bizonyult a
koraszülések aránya is, de a különbség minimális, 0,62 hét
volt. Vagyis az összes észlelt különbség enyhe és relatíve
kicsi volt ahhoz, hogy az újszülött egészségére hatással lett
volna. A fejlôdési rendellenességek hiánya valószínûleg a
nagy molekulamérettel magyarázható, ami megakadályozza
a placentán való átjutást, valamint azzal a ténnyel, hogy a
Az IFNB-kezelés
relatíve biztonságos
terhesség alatt is.