Basic HTML Version
| 2011/1 |
május
◊
11
|
Korai dementia stroke után
betegség, hyperlipidaemia, pitvarfibrilláció, hemodialízis,
májbetegség, OAT, alkoholfogyasztás, dohányzás, TIA,
ischaemiás stroke, ICH, akut coronaria-szindróma (ACS) és
arteriosclerosis obliterans (ASO). A napi aktivitásra (ADL,
activity od saily living) kérdôív segítségével kérdeztek rá, és
a módosított Rankin-skála (mRS) szerint értékelték. Az OAT
körébe tartozott a korábbi trombocita- vagy alvadásgátló
kezelés.
A kórházi felvételt követô 24 órában minden betegnél
megtörtént a koponya CT-vizsgálata. A vizsgálat kapcsán
dokumentálták a haematoma elhelyezkedését és volume-
nét, a kamrai vérzés jelenlétét, valamint az ICH fellépte és
a CT-vizsgálat elvégzése között eltelt idôt. Az alapvizsgálat
után 24 órán belül megismételt vizsgálatok esetében meg-
határozták a haematoma expanzióját is (33%-nál nagyobb
térfogatnövekedés esetén véleményeztek expanziót).
A kórházba érkezéskor mérték a sziszto-
lés és diasztolés vérnyomást, és a Glasgow
Coma Scale (GCS) alapján meghatározták
a tudati szintet. Korai halálozásként érté-
kelték a tünetek jelentkezését követô 14
napban bekövetkezett elhalálozást.
Eredmények
Jelen vizsgálatba összesen 389 beteget
választottak be, akiknél supratentorialis
ICH igazolódott (medián életkor 68 év, a fér-
fiak aránya 61%). OAT a betegek 24%-ának
kórelôzményében szerepelt. Az OA-kezelt betegek idôsebbek
voltak, mint azok, akik ilyen terápiában nem részesültek (74 év
vs.
66 év;
p
<0,001). Az OA-csoportban kisebb GSC-pontszámot
regisztráltak (10
vs.
13;
p
<0,001), és a haematomák nagyobb
térfogatúnak bizonyultak (22 ml
vs.
14 ml;
p
<0,001). Az
OA-csoportban gyakrabban következett be korai halálozás,
mint a nem OA-csoportban (28%
vs.
8,1%;
p
<0,001). Az OAT
esetében a halálozásra vonatkozó nem korrigált HR 3,84 (95%
CI, 2,12–6,96;
p
<0,001), az életkor, nem, GCS és haematoma-
volumen szerint korrigált HR 2,01 volt (95% CI, 1,11–3,65;
p
=0,022). Az életkor, nem, GCS és haematoma-volumen szerint
korrigált HR az 1. napon 2,63-nak (
p
=0,34), a 3. napon 2,35-
nak (
p
=0,03), a 7. napon 2,01-nak (
p
=0,04), a 14. napon 1,90-nak
(
p
=0,04) adódott.
Következtetések
A korábbi OAT a supratentorialis ICH miatt kórházi fel-
vételre került betegek korai halálozásával társul. Mindezek
fényében fontos, hogy az OAT megfelelô alkalmazásával
törekedjünk az ICH incidenciájának és mortalitásának
csökkentésére.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Yamashita S, et al. Prior oral antithrombotic therapy is
associated with early death in patients with supratentorial
intracerebral hemorrhage.
Intern Med.
2011; 50: 413–419. DOI:
10.2169/internalmedicine.50.4239
Y. Béjot, C. Aboa-Eboulé, J. Durier, O. Rouaud, A. Jacquin,
E. Ponavoy, D. Richard, T. Moreau, M. Giroud
A korai dementia prevalenciája
az elsô stroke után
24 éves populációs vizsgálat
A stroke a betegek funkcionális képességein túl jelentôsen
rontja a kognitív képességeket és dementiához vezethet:
stroke-ot követôen csaknem kétszeresére emelkedik a
dementia kialakulásának valószínûsége a 65 évesnél idôsebb
betegek körében. A post-stroke dementia prevalenciáját
Pendlebury és munkatársai
1
mérték fel a közelmúltban, és
arra a következtetésre jutottak, hogy az
életük elsô stroke-ját követô egy évben a
betegek 7–23%-ánál alakul ki dementia.
Adataik kórházi és populációs vizsgála-
tokból származtak, ezek azonban kivétel
nélkül rövid távú, kevés beteg bevonásával
lefolytatott vizsgálatok voltak. Eddig még
egyetlen kutatócsoport sem szolgált meg-
bízható adatokkal a post-stroke dementia
prevalenciájának idôbeli változásairól,
noha ez az információ alapvetôen fontos
annak megítéléséhez, hogy az akut stroke
ellátása miként befolyásolja a kognitív funkciókat, ami fontos
adalékkal szolgálhat a post-stroke dementiából adódó egész-
ségügyi költségekrôl hozott egészségpolitikai döntésekhez.
Mindezek alapján francia kutatók az 1985 és 2000 közöt-
ti idôszakra vonatkozóan elemezték a korai post-stroke
dementia prevalenciájának trendjeit a Dijon Stroke Registry
adatainak felhasználásával.
Betegek és módszerek
A 150 ezer lakosú Dijon stroke-regiszterébôl kigyûjtötték
azokat a betegeket, akik 1985 és 2008 életük elsô stroke-epi
zódját élték át. A dementia fennállását a stroke-ot követô
elsô hónapban kórismézték a DSM-III és DSM-IV kritériu-
mainak megfelelôen. Az idôbeli trendeket négy periódus-
ban értékelték (1985–1990, 1991–1996, 1997–2002 és 2003–
2008). A nem többváltozós analízisek során logisztikus
regressziót alkalmaztak.
A vaszkuláris kockázati tényezôk közül az alábbiakra
terjedt ki az elemzés: magas vérnyomás, cukorbetegség,
hypercholesterinaemia, valamint kórelôzményben szereplô
pitvarfibrilláció, myocardialis infarktus és TIA.
Eredmények
A 24 év alatt 3948 betegnél jelentkezett élete elsô stroke-
epizódja. A stroke-betegek közül 3201-en (81%) voltak vizs-
gálhatók, akik közül 653 betegnél (20,4%; 337 nô és 316 férfi)
A korábbi OAT
a supratentorialis
ICH miatt kórházi
felvételre került
betegek korai halálo
zásával társul.
Stroke