Basic HTML Version
| 2011/1 |
május
◊
13
|
Kardiovaszkuláris események cukorbetegségben
angol közkórházban ez kevéssé valósul meg a mindenna-
pi gyakorlatban. Különösen az idôskorúak, valamint az
egyidejûleg több más betegségben szenvedôk esetében áll
fenn annak a veszélye, hogy elmarad az agyi képalkotó
vizsgálat.
A stroke-betegek CT- vagy MR-vizsgálata tekintetében
igen nagy különbségek vannak az NHS egyes intézményei
között, melynek hátterében a betegek nem megfelelô kivá-
lasztása is állhat.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Lazzarino A, et al. Inequalities in stroke patients’ management
in English public hospitals: a survey on 200,000 patients.
PLoS ONE.
6(3): e17219. doi:10.1371/journal.pone.0017219
S. Butalia, A. Leung, W. Ghali, D. Rabi
Az aszpirin hatása a nagy
kardiovaszkuláris történések
incidenciájára diabetes mellitusban
Szisztematikus áttekintés és metaanalízis
A szív- és érrendszeri kórképek a cukorbetegek köré-
ben is fô haláloknak számítanak, melyek e betegcso-
port 65–80%-ának halálozásáért tehetôk felelôssé. Bár a
kardiovaszkuláris kockázati tényezôk és betegségek keze-
lése nyomán az elmúlt négy évtizedben jelentôsen csök-
kent az átlagos népességben regisztrált kardiovaszkuláris
morbiditás és mortalitás, nem mondható el ugyanez
diabetes mellitus kapcsán.
Egyelôre nem teljesen tisztázott, hogy
az átlagos populációban eredményesnek
mutatkozó beavatkozások miért nem
hozzák meg a kívánt javulást a cukorbe-
tegek csoportjában is.
Egymérföldkônek számító obszervációs
vizsgálat azzal a következtetéssel zárult,
hogy a myocardialis infarktus szempont-
jából negatív kórelôzménnyel rendelkezô
cukorbetegeknél hasonló kockázati
tényezôk állnak fenn coronaria-betegség
irányában, mint azoknál a betegeknél,
akik myocardialis infarktuson estek át, de
nem szenvednek diabetesben. A vizsgálat
alapján felvetett elképzelések nyomán élénk érdeklôdés
fordult a cukorbetegeknél fennálló kardiovaszkuláris koc-
kázati tényezôk befolyásolása felé, melynek egyik legfon-
tosabb eszköze az aszpirinkezelés. Más szerzôk azonban
vitatkoznak ezzel a szemlélettel, hivatkozva arra, hogy a
cukorbetegségben alkalmazott széles körû aszpirinterápia
„inkább más kockázati csoportokban szerzett tapaszta-
latok extrapolálásán, mintsem az idevágó adatok átfogó
elemzésén nyugszik”.
1
Az aszpirinkezelésnek a nem kívánt nagy kardiovaszku-
láris események primer prevenciójában érvényesülô hasznát
több metaanalízis is vizsgálta cukorbetegek csoportjában.
Az elemzések azzal a következtetéssel zárultak, hogy nincs
elegendô bizonyíték, ami alapján az aszpirinterápia rutin
alkalmazását javasolhatnánk azoknál a cukorbetegeknél,
akiknél nem igazolódik szív- és érrendszeri betegség. Bár
az említett kutatások bôséges statisztikai adatot nyújtottak
a relatív kockázatra vonatkozóan, egy részük nem közölte
vagy nem is értékelte az aszpirin hatását a kardiovaszkuláris
és vérzéses események abszolút arányára. Pedig ez utóbbi
ismerete alapvetôen fontos az aszpirinkezelés elônyeinek és
veszélyeinek mérlegeléséhez. A helyzetet tovább nehezítik
a haszon becslésében jelenleg még mutatkozó bizonyta-
lanságok is. Hat primer prevenciós vizsgálat metaanalízise
alapján például úgy tûnik, hogy cukorbetegségben elônyös
a súlyos érrendszeri események kivédése aszpirin adásával,
míg három másik primer prevenciós vizsgálatban nem sike-
rült megerôsíteni ugyanezt.
A bizonytalanságok eloszlatására kanadai szerzôk szisz-
tematikusan áttekintették az átlagos népességben, illetve
a kizárólag cukorbetegek bevonásával lefolytatott primer
prevenciós vizsgálatokat, melyek közül néhány olyan is volt,
mely még egyetlen korábbi metaanalízisbe sem került bele.
Anyag és módszerek
A MEDLINE (1950–2011. február), PubMed, EMBASE
(1980–2011. február), Cochrane Library (ezen belül Cochrane
Database of Systematic Reviews, Database of Abstracts
of Reviews of Effects és Cochrane Central Register of
Controlled Trials) és BIOSIS adatbázisok-
ban kerestek az alábbi keresôszavak hasz-
nálatával: „diabetes mellitus”, „primary
prevention” és „aspirin”.
Eredmények
Összesen 11 618 beteg adatát dolgozták fel
az elemzésben. A nagy kardiovaszkuláris
események összegzett kockázati aránya (RR,
risk ratio) 0,91-nak adódott (95%CI, 0,92–1,00),
némi heterogenitással az egyes vizsgálatok
között (I
2
= 0,0%). Másodlagos kimenetel-
nek tekintették a myocardialis infarktust
(RR 0,85; 95% CI, 0,66–1,10), a stroke-ot (RR
0,84; 95% CI, 0,64–1,11), a kardiovaszkuláris
okból bekövetkezett halálozást (RR 0,95; 95% CI, 0,71–1,27)
és a bármely okból bekövetkezett halálozást (RR 0,95; 95%
CI, 0,85–1,06). Aszpirinkezelés kapcsán nagyobb arány-
ban jelentkeztek haemorrhagiás és gasztrointesztinális
események. A relatív kockázat értékei azt jelzik, hogy
10 000 cukorbeteg aszpirinkezelésével 109 kedvezôtlen nagy
kardiovaszkuláris eseménynek lehet elejét venni, melynek
Aszpirin adása
mellett csökken
a kardiovaszkuláris
események koc
kázata, miközben
némiképpen növek
szik a vérzéses és
gasztrointesztinális
szövôdmények esélye.
Cardiovascular Diabetology